𝐈 𝐖𝐚𝐧𝐭𝐞𝐝 𝐓𝐨 𝐁𝐞 𝐘𝐨𝐮𝐫𝐬 | 𝑱𝒊𝒌𝒐𝒐𝒌 | ✔

Chapter 61

-Jungkook... Mikor érünk oda? -kérdeztem a mellettem ülőtől halkan.

-Most. -állította le az autót, amikor egyszercsak kiértünk abból a rémisztő erdős részből.

Óvatosan szálltam ki az autóból, majd amikor körbenéztem... a lélegzetem is elállt...

-Azta... -tátottam el a számat.

Egy kis tisztáson álltunk meg. Nem volt nagy. Mögöttünk a sötét erdő volt, előttünk meg... egész Busan.

Már nagyon besötétedett, ezért mi csak a Busani fényeket láttuk, ami szerintem még szebb is, mint nappal.

Anyukám sosem vitt el ilyen helyekre, ezért ez nekem most még új.

Annyira szép a kilátás, istenem. És ez a friss levegő itt körülöttünk, csak még szebbé teszi ezt a pillanatot.

-Vedd fel ezt, meg ne fázz itt a hidegben. -lépett mögém Kook, majd rámterítette a kabátomat, amit én egyből magamra is vettem.

-Jungkook... ez gyönyörű. Most vagyok először ilyen helyen. Ez nagyon szép. -néztem rá hálásan.

-Ugye? De vigyázz, a szélén szakadék van. Nehogy leess. -ölelt át hátulról.

-Nem megyek a szélére akkor. Köszönöm, hogy elhoztál ide. -döntöttem a vállának a fejemet.

-Nagyon szívesen. Viszont hoztam ám ide más dolgokat is. -sétált az autóhoz, majd felnyitotta a csomagtartó és előszedett belőle egy másik táskát, nem azt, amit mi hoztunk a hotelból.

-Oh, és... mit hoztál? -kíváncsiskodtam.

-Például... egy plédet. Meg mégegy plédet. Aztán még egy plédet is. Meg hoztam rendes kaját, nyugi még nem romlott meg. Plusz van itt még 2 boros pohár, amihez hozam ugye bort is. És egy ilyen világítós cuccot, hogy lássunk is azért valamit és ne a füvet együk meg véletlen. -pakolta ki az említett cuccokat.

-3 pléd? Minek annyi? -ráncoltam össze a szemöldökömet.

-Talán kabátban akarsz te itt ücsörögni? Egyet neked hoztam, egyet magamnak, a masikon meg ülni fogunk. -terítette ki az egyik puha anyagot a földre, amiben én azonnal segítettem neki.

-Igazad van. De... mi ez az egész? Valami meglepetés? -egyenesedtem ki, mire ő csak közelebb sétált hozzám, majd a derekamat megragadva húzott nagyon közel magához.

-Miért vagy ennyire kíváncsi, Jiminie? Nem lephetem meg a szerelmemet csak úgy? -hintett egy csókot az ajkaimra.

-A szerelmedet? -lepődtem meg mégjobban.

Ő tényleg az a Jungkook, mint akit én megismertem?

-Talán nem vagy az? Pedig elég nyilvánvalóan kimutattam, nem? -simított az arcomra.

-Nem, nem azért mondtam. Csak még sosem hívtál így. -motyogtam.

-Az lehet. De ez az igazság. Rohadtul szerelmes vagyok beléd. -suttogta, amire a gyomrom megint liftezett egy nagyot és a szívem őrültek módjára kezdett el dobogni.

Nem hiszem el, hogy ezt Jungkook mondta. Nem szokott így viselkedni.
De kibaszottul boldog lettem most.
Boldogabb vagyok, mint valaha.

-É..én is... szerelmes vagyok... beléd. -hajtottam le zavartan a fejemet.

Kook a mutató ujjával emelte fel az államat, majd egy lassú, érzelmes csókba invitált. Kifejezetten jól esett most ebben az idilli hangulatban ez a gyengédsége, de sajnos nem tartott sokáig, mert el is valt tőlem.