𝐈 𝐖𝐚𝐧𝐭𝐞𝐝 𝐓𝐨 𝐁𝐞 𝐘𝐨𝐮𝐫𝐬 | 𝑱𝒊𝒌𝒐𝒐𝒌 | ✔

Chapter 64

-Francba már, hogy megint esni kezdett az eső... -mérgelődött Kook, miközben az öccse háza felé tartottunk kézen fogva sétálva.

-Szerintem nem baj. Én szeretem az esőt. Mármint ezt a fajtát, mert ez csendes. A vihart azt már gyűlölöm. -vontam vállat.

-Nekem sincs bajom az esővel, csak nem szeretek megázni. Lejön az összes krém az arcomról. -rakta az arca elé a karját, hogy ne érje víz.

-Ki is lány a kapcsolatunkban? -vontam fel a szemöldökömet.

-Ah, Jimin. A fiúk is szokták ápolni a fejüket. -forgatott szemet.

-Jó, de te ide is elhoztál vagy 5 kiló ápoló cuccot plusz még 6 tonna alapozót is, és még nem is említettem a 150 csomag arcmaszkot a 10 liter sminklemosóval és a száraz samponnal együtt. Ezen kívül még ott van az 5 féle fésűd és a minimum 3 féle tusfürdőt. És akkor még nem beszéltem a parfümökről... -vázoltam fel neki a felállást. -Én meg mit hoztam magammal? Egy félig kiürült tusfürdőt, sampont és a kezemet, amivel a hajamat szoktam megigazítani plusz amivel megmosom az arcomat. Meg azért egy darab dezodort én is hoztam, de én csak egyet.

-...

-Na mi van? Már nem tudsz erre visszavágni, mi? -kuncogtam el magamat.

-Jól van, te győztél... inkább haladjunk. -morogta.

-Jungkook... én csak nem értem, hogy minek használsz ennyi szart, ha te ezek nélkül is gyönyörű és dögös vagy. -néztem rá komolyan.

-Mert ettől mégszebb leszek. -jelentette ki.

-De annyi méreg van az ilyen cuccokban, Kook. Ha elolvasnád, hogy mik az összetevői mondjuk egy testápolónak, akkor te sem vennél belőlük többet. Igaz, hogy elvileg szebb leszel tőle, de ami bejut a bőröd alá krém, az nem biztos, hogy hosszútávon egészséges. -oktattam ki őt.

-Anyukádnak is ezt mondod? -kérdezte.

-Nem, akkor még nem érdekeltek ilyenek... -motyogtam.

-Most már hogyhogy ilyenekkel is törődsz?

-Nem tudom, Kook. Ebben a pár napban valami bekattant nálam. Úgy érzem, mintha már nem lennék annyira szűk látókörű. Mintha kinyílt volna előttem a világ. Kicsit kezdem már átlátni ebben a világban folyó dolgokat és úgy érzem, hogy kezdek felnőni. Elindultam a felnőtté válás útján. -gondolkoztam el hangosan.

-Hát ezt is megéltem... -mosolyodott el. -A kicsi Jimin elkezdett felnőni... -karolt át a derekamnál, majd egy egy puszit nyomott a fejem búbjára és tovább sétáltunk.

-Remélem nem csak én érzek ilyen érzéseket. -néztem fel Kookra.

-Hát én már felnőttem... De ugyanakkor, én is sokat változtam ebben a pár hónapban. És ezt mind miattad Jiminie, de most komolyan. Megtanultam, hogy nem muszáj folyton erőszakosnak lennem és azt is tudom már, hogy a cselekedeteimnek bizony súlyos következményei lehetnek, amikkel talán az általam szeretett embereket is megbánthatom. -nézett mélyen a szemeimbe, amiből tudtam, hogy itt rám gondolt. -Emellett tegnap megmutattad nekem, hogy csak az segít egy trauma feldolgozásában, ha elmondunk mindent vele kapcsolatban egy olyan szemelynek, akiben megbízunk. És ezeket mind köszönöm neked, Jimin.

Erre nem válaszoltam semmit, hanem csak mosolyogva öleltem át Kook bal karját.

Nagyon örülök, hogy Jungkook tényleg így gondolja ezt.
És természetesen magamra is nagyon büszke vagyok.
Büszke vagyok azért, mert nem futottam el az első pillanatban, amikor legelőször megbántott, hanem kitartottam és nem adtam fel még akkor sem, amikor másodszorra is megbántott.
Próbáltam őt megváltoztatni és jobb útra téríteni, mert ő tényleg nagyon erőszakos volt még régebben.
Szeretem őt, nagyon és szerintem ez a szeretet adta számomra ezt a rengeteg erőt ahhoz, hogy ne adjam fel és ez gyújtotta meg bennem újra és újra a remény lámpáit egészen eddig. Most már nincs szükség a remény lámpáira, mert Kook láthatóan a helyes ösvény felé tart gőz erővel.