𝐈 𝐖𝐚𝐧𝐭𝐞𝐝 𝐓𝐨 𝐁𝐞 𝐘𝐨𝐮𝐫𝐬 | 𝑱𝒊𝒌𝒐𝒐𝒌 | ✔

Chapter 37

Reggel simogatásra keltem, és mivel úgy sem tudtam volna tovább aludni, így nyitogatni kezdtem szemeimet.

Amit először megláttam, egy álmos tekintetű, aranyos Jungkook volt.

-Jó regget! Gyere... indulni kellene lassan. -ültetett fel az ágyban.

-Neked is jó reggelt. -motyogtam kómásan.

-Tudtál aludni? -kérdezte.

-Igen, valamennyire. -bólogattam, majd felálltunk és gyorsan átöltöztünk. Mondjuk én félálomban, de mindegy.

Elugrottam a mosdóba, ahol 5 perc alatt egy ember kinézetű valamit csináltam magamból. Na így már elvonszolhatom magamat a suliba.

Eszembe jutott, hogy az a kis kártya, amit még tegnap kaptam volt tesi tanáromtól, az még a tegnapi gatyám zsebében maradt. Így gyorsan kiszedtem a szennyesből a nadrágomat, onnan meg a kis papír darabot, és beleraktam a mostani nadrágom zsebébe.

Jungkook is készen volt már, és megvárt a fürdőszoba előtt. Még a szobámba vissza menve felkaptuk a cuccainkat és a nappalin áthaladva leraktuk őket az előszobába. Majd visszamentünk együtt a konyhába.

A konyhába beérve anyát láttam meg, aki sürgött forgott, mint a konyhatündérek szoktak.

-Szia anya.

-Jó reggelt!

Köszöntünk neki, mire ő is üdvözölt, és engem szokásához híven egy csontropogtató ölelésben részesített.

-Üljetek le, Jimin neked itt a teád. -rakta le elém a gőzölgő italt. -Jungkook neked meg kávét adok, ami mindjárt kész lesz. -ült le elém a fekete hajú.

-Rendben. Köszönöm.

Kómásan kezdtem inni a forró löttyöt, de úgy éreztem, hogy valami nem stimmelt velem.

Minden olyan... furcsa. Lehet, hogy még a rémálmom hatása alatt vagyok, ami ugyebár érthető is. Nem szoktak nekem álmaim lenni. Most meg... nem is akarmilyen volt. Régebben is ha álmodtam valamit, utána egy napig ilyen szokatlan érzésem szokott lenni, de aztán elmúlik, mintha misem történt volna.

Szóval gondolom most is ez van..

-Egyébként jól esett a tegnapi kis kiruccanásod önmagaddal? -ült mellénk anya mosolyogva.

-Öhm... igen. -zökkentem ki gondolataim közül. -Találkoztam Seannal, de nyugi! Nem történt semmi. Normális ember lett, mert azt mondta rájött a hibáira. Már egy kávézóban dolgozik és táncot oktat. És bocsánatot is kért tőlem, meg azt kérte, hogy csatlakozzak a táncos tanfolyamához, mert elmondása szerint van bennem tehetség. -magyaráztam, mint egy gép.

Mire a rajtam kívüli két személy kikerekedett szemekkel néztek rám.

Jó, mondjuk, az lehet, hogy tegnap nem említettem Kooknak a táncos dolgot..

-Most mi az? -kérdeztem értetlenül, mert kezdett kínos lenni, hogy konkrétan úgy bámultak engem, mintha még nem láttak volna embert.

-Te.. te kibékültél Seannal.. Azzal pedofillal? -hitetlenkedett anya.

-Azt nem mondanám, de... azon vagyok, igen. Ő nem rossz ember. Én tudom, mert velem "foglalkozott" szinte a legtöbbet. Volt időm megismerni valamennyire így 4 év alatt. -lettem idegesebb.

-De Jimin, ez akkor sem így megy..! 4 évig csak kínzott..

-Tudom anya! Nem kell emlékeztetned rá.. De tegnap sokat beszélgettünk, és semmi oka nem lett volna hazudni. Én sem hittem neki először. De, ő tényleg változott. Meg amúgy sem találkozunk már napi szinten, szóval... igazából tökmindegy...