𝐈 𝐖𝐚𝐧𝐭𝐞𝐝 𝐓𝐨 𝐁𝐞 𝐘𝐨𝐮𝐫𝐬 | 𝑱𝒊𝒌𝒐𝒐𝒌 | ✔

Chapter 51

-Jól vagy Jungkookie? -kérdeztem tőle az ágyban ölelgetve őt.

-Persze. Nincs semmi bajom.

Már meg vacsoráztunk és le is fürödtünk, így most már az ágyban próbáltunk elaludni egymásba gabalyodva.

A mellkasomban még mindig éreztem azt a furcsa, keserű érzést, ami Jungkook szokatlan viselkedése, állapota váltott ki belőlem, és emiatt mégjobban aggódni kezdtem miatta.

-Biztos elmenjünk holnap Busanba? -kérdeztem.

-Jimin, tudod ez már kurva idegesítő. Nincs semmi bajom. Jól vagyok. És igen, elmegyünk oda és kész. Nem csak te várod ezt az utazást, hanem én is. Elvégre ez lesz az első közös útunk kettesben. Veheted úgy is, hogy a randizást ezennel elkezdtem kettőnk közt. -válaszolta.

A szívem nagyot dobbant erre.
Randi..
Első közös út... kettesben...
Egy luxus szállodában...
Busanban...

És eddig én ezt fel sem fogtam. Mert elvakított az a mérhetetlen aggodalom, amit Kookie miatt éreztem.

Olyanok leszünk végre, mint egy igazi pár.
Anya sem fog "veszélyeztetni" minket. Nem kell majd félnünk a lebukástól, és természetesen Kookot sem ismerik fel szerintem ott, mivel ő csak a Szöuli újság címlapjain szerepel, ami nyilván Busanig nem jut el.

Szóval... minden szuper lesz.

Végre a szerelmemmel lehetek, kettesben, az ország másik felében, egy wellness hotelban.

Hát nem fantasztikus? Határozottan de.

-Köszönöm, Kookie. Mindent köszönök. És igazad van... Nem izgulnom kéne, hanem örülnöm. -suttogtam mégjobban hozzábújva.

-Semmi baj kicsi Jimin, imádlak ugye tudod? Bocs... ezt muszáj volt kimondanom. Nagyon várom már, hogy egyedül lehessünk végre, távol Szöultól. -szorított magához.

-Én is várom...

-Hihetetlen, ugye? Hihetetlen, hogy pár hónap alatt mennyi minden történt. Nem gondoltad volna, hogy ez az év más lesz, mint a többi, nem? -mosolyodott el a holdfényben.

-Valóban nem számítottam rá. De már úgyis szükségem volt a változásra.

-Emlékszem mikor még azon bőgtél nekem, hogy nem tudod eldönteni, hogy most mi a nemi identitásod. -kuncogott.

-Olyan, mintha most történt volna... De mára már tudom, hogy Jungkookie-szexuális vagyok. És csak én lehetek az, senki más. Az az időszak furcsa volt számomra, mert én azt hittem heteró vagyok. De ezek szerint mégsem vagyok az annyira. -idéztem fel az emlékeket.

-Akkor én meg Jimin-szexuális vagyok. És csak én lehetek az, senki más. -motyogta, mire válaszul csak elkuncogtam magamat.

-Tudod... én már nem is tudnám úgy elképzelni az életemet, hogy te nem vagy benne. Egyszerűen... képtelen lennék rá. Olyan mintha, már a családom része lennél. És elárulom, hogy ezzel anya sincs másképp. -sóhajtottam fel boldogan.

-Tényleg? M..mármint anyukád? Ennyire kedvel? -lepődött meg.

-Igen Jungkook. Nagyon szeret téged. És azt mondta, hogy te vagy neki a lélekbeli támasza, és hogy már megszokott téged a háznál is, ebből kifolyólag pedig fontos vagy neki. -simítottam arcára.

-Hihetetlenül boldoggá tesztek engem. A nem létező családom helyett is a családom vagytok. -kuncogott.

-Mi az hogy a nem létező? -vontam fel a szemöldökömet.

-Mármint úgy értettem, hogy én nem alapítottam családot. Nem a szüleimre gondoltam. Ők még élnek. -nevette el magát a félre érthető helyzeten.