Nem volt jobb ötletem annál, minthogy belenyomtam Kook kezébe a telefonját, mondván hogy eredetileg őt keresték, majd a kis kártyával benyitottam a szobánkba és résnyire nyitva hagytam az ajtót.
Mikor meghallottam, hogy Kook beszélgetni kezdett az öccsével, én egy jó nagy adag bennrekedt levegőt kieresztettem a tüdőmből.
Nem félek Jungkook reakciójától, mikor majd végezni fog a telefonálással és szánom fog kérni erről az egészről, mert én valójában nem csináltam semmi rossz dolgot.
Csak a jó szándék vezérelt. Nem volt semmi hátsó szándékom. Ezt neki is meg kell értenie.
Levetettem magamról a kabátot, meg a cipőmet, majd bevetődtem hanyatt az ágyra.
Annyira össze vagyok zavarodva...
Tényleg olyan volt, mintha 2 Kook beszélt volna nekem egyszerre.
Olyan létezik egyáltalán, hogy nem is ikrek, de mégis olyan mintha 1 petéjű ikrek lennének?
Ez furcsa...
De tetszik.
Remélem Kook azért nem fog annyira kiakadni, mert én benne lennék egy hármas találkozóba.
Igaz, hogy ez az 5 nap most csak rólunk szólna, de igazából csak 2-3 óráról lenne szó, amit az öccsével töltenénk. Az szerintem ebből az 5 napból nem olyan sok.
És ha valóban a megkülönböztethetetlenségig hasonlítanak egymásra.... akkor milyen lenne egy édes hármas?
Nyilván kipróbálni nem szeretném, mert attól még a tudat az bennem van, hogy Junghae egy teljesen másik ember, és én csak Kookot szeretem, de a gondolattal azért jó eljátszadozni.
De inkább csak megráztam a fejemet, mert nem akartam, hogy annyira elkalandozzak, hogy gondok akadjanak ott lent.
Eközben eléggé megéheztem, ezért feltápászkodtam az ágyról és a cuccainkhoz vettem az irányt, amiből előhalásztam az anya által sütött sütiket.
Hm... finoman néznek ki.
Odasétáltam velük a konyha asztalhoz, amire ráraktam a dobozt és kinyitottam a tetejét, majd zabálni kezdtem.
Vagyis... kulturáltan enni kezdtem.
Ah... anya annyira jól tud sütni. Hogy lehet ilyen finom?
Mikor befejeztem az egyik evését, jött a másik.
Így ment ezt addig, amíg meg nem éreztem Kookot, aki halkan átölelte a derekamat hátulról.
-Kook...? -motyogtam teli szájjal.
-Egyél csak. De mondjuk nekem is adhatnál. -mondta halkan közvetlen a fülembe, amitől tiszta libabőrös lettem.
Megnyugtatott ez a mondata, mert így legalább tudom, hogy nem haragszik rám.
Bár semmi oka sem lett volna haragudnia.
Megfogtam egy kis süti szeletet, majd a vállam fölött beleraktam Kook szájába, aki jóízűeket hümmögve, és mellesleg engem ölelgetve rágta és nyelte le a falatot.
-Ez isteni lett. Anyukád valami olyat tud, amit mi nem. -dicsérte meg, mire én csak kuncogtam egyet.
-Kook... -fordultam meg a karjai közt, majd felvezettem csodálatos szembogaraiba a sajátjaimat. -Nem haragszol? -kérdeztem halkan.
-Nem, Jimin. -döntötte össze homlokunkat.
-Én csak nem akartam, hogy felébredj, és amikor megláttam, hogy ki keresett, azt hittem, hogy fontos. Mellesleg épp sétálni indultam. -magyaráztam neki, miközben az engem ölelő karjait simogatni kezdtem.
-Jimin. Semmi baj, oké? Ilyenekért nem kell mentegetőznöd, mert nem csináltál semmi rosszat. -hintett egy puszit az ajkaimra, ami rögtön mosolygásra késztetett.
YOU ARE READING
𝐈 𝐖𝐚𝐧𝐭𝐞𝐝 𝐓𝐨 𝐁𝐞 𝐘𝐨𝐮𝐫𝐬 | 𝑱𝒊𝒌𝒐𝒐𝒌 | ✔
Fanfiction"-Nem Jungkook, ne sajnáld! Már lehullt az álarcod. Már tudom milyen vagy, és kösz, de ennyi pont elég volt belőled. -köptem felé a szavakat, majd hirtelen kikaptam a kulcsot a zsebéből és roham tempóban kinyitottam vele az ajtót, aztán már ott sem...
