𝐈 𝐖𝐚𝐧𝐭𝐞𝐝 𝐓𝐨 𝐁𝐞 𝐘𝐨𝐮𝐫𝐬 | 𝑱𝒊𝒌𝒐𝒐𝒌 | ✔

Chapter 2

                        
Reggel az ébresztőm szokásos hangjára keltem, ami miatt a világból is kitudnék futni.

Komótosan kikeltem az ágyamból és utam a fürdőbe vezetett, ahol elvégeztem a szokásos reggeli teendőimet.

Utána magamra aggattam egy fekete szakadt farmert és egy laza mintás inget, meg egy pulcsit.

Megittam a reggeli forró teámat, és a táskámat felkapva mentem a bejárati ajtóhoz, ahol a cipőmet vettem fel.

-Szia kincsem! -jött ki anya a szobájából munkába menetre készen.

-Jó reggelt!

-Várod már a délutánt? -kérdezte izgatottan.

Szeretem ilyenkor anyát, de ha épp nem egy paliért lenne ilyen izgatott, az mégjobb lenne.

-De még mennyire... -vettem fel a kabátomat.

-Na, ne legyél már ilyen. Szerintem nagyon helyes és fiatal is. Udvarias, és tisztelettudó volt velem tegnap este. Szerintem jól ki fogtok majd jönni. -jött oda hozzám.

-Hány éves is? -kérdeztem szemöldök ráncolva.

-Azt hiszem 28. -gondolkozott el egy pillanatra.

-Oh... oké. Majd délután jövök. -azzal rohantam is a házból kifelé.

Szerintem, most kivételesen nem busszal, hanem gyalog megyek a suliig, addig is kiszellőztetem az agyam.

Szóval.... 28 éves?!? Még viccnek is rossz, basszus...
10 év korkülönbség van anya és közte. Az nem sok egy kicsit?! Hogy tudhatott felszedni egy nála jóval fiatalabb fiút? És az a fiú hogy hogy egy nála jóval idősebbel randizik, amikor ott van körülötte tizenöt millió vele egykorú lány!

Nem is értem...
Na mindegy, ez az ő dolguk, nem az enyém.
Ameddig normális anyával, addig nem szólok bele a kapcsolatukba.
Engem aztán nem érdekel...

-Már nem is köszönsz a legjobb barátodnak? -jött utánam Tae.

Jesszus... észre sem vettem, hogy már elmentem az egyetem kapui mellett ahol ő várt rám. Jól elbambultam..

-Jaj, bocsi. Nem direkt volt. -mentegetőztem.

-Na mondd, mi a probléma? -kezdtünk el sétálni a termünk felé.

-Ahj... 28 éves. Érted?! 28! -adtam tudatára kissé hangosan.

-Jó, jó. Azért nem kell, hogy az egész egyetem tudjon róla. -csitítgatott.

-Oké, bocs. De akkor is!

-Hát, igen. Ez tényleg nagy korkülönbség, de egyébként... nem a kor számít. -értünk be a termünkbe.

-Tudom... -sóhajtottam egy hatalmasat.

-Figyelj... Nem szabad megítélni senkit előre. Főleg akkor nem, ha nem is tudsz róla semmit. Ma találkoztok, és akkor majd meglátod, hogy hogy néz ki, és milyen lesz az első benyomása számodra.

És már megint neki van igaza.. Hogy tud egyszer úgy viselkedni mint egy 5 éves, utána meg úgy, mint egy pszichológus? Skizofrén, vagy mi?

-Igen, egyetértek. Csak olyan hirtelen ért az egész. Eddig mindig ilyen öregebb fazonokkal találkozgatott.

-Elhiszem, de semmi baj sem lesz. Én itt vagyok és leszek neked.

-Köszönöm. Tényleg. -öleltem át óra elején, mire ő jóbarát módjára viszonozta is.

Tényleg ő önti belém a lelket, és ő hessegeti el minden kétségemet.

...

A nap szokásosan unalmasan telt. Ismét kaptam ötösöket, ismét dogákat írtunk, és a tanár ismét jól megfuttatott tesin.
Szegény Tae, alig bírta azt az órát...