𝐈 𝐖𝐚𝐧𝐭𝐞𝐝 𝐓𝐨 𝐁𝐞 𝐘𝐨𝐮𝐫𝐬 | 𝑱𝒊𝒌𝒐𝒐𝒌 | ✔

Chapter 26

Először elég feszült volt a légkör, de Tae elszórakoztatott minket a konyha asztalnál.

Egyszerűen mindenhez volt valami hülye kommentje.

Így felengedtünk egy kicsit, és sokat nevettünk.

Sokszor néztem Jungkookra, és mindig a csillogó íriszéivel nézett vissza rám.

Annyira de annyira jóképű. Ezzel csak azt fogja elérni, hogy percről percre jobban belé szeressek.

A fekete haja kontrasztban volt a fehér selymes bőrével, kiemelve cseresznye vörös, fényes ajkait és az éjfekete szemeit. A testét egy fekete feszülős ing és egy egyszerű, világoskék farmer takarta, amit szívem szerint letéptem volna róla most azonnal.

Olyan szép arca van, hogy olyat isten még nem teremtett evilágon, abban biztos vagyok. Tuti valami természet feletti erőtől származik.
Na jó... Jimin... elég lesz. Nem lenne túl jó, ha ott lent már a gondolataimtól is gondok akadnának.

Szóval most az van, hogy Taetól éppen ekkor búcsúztunk el, és már ment is lefelé a lépcsőn.

Persze én sejtem, hogy azért lépett le ilyen hamar, hogy kettesben maradjunk Jungkookkal. Jó trükk...

Kicsit ideges is lettem emiatt, mert azért úgy könnyebb volt minden, hogy a legjobb barátom mellettem volt. De most, hogy már nincsen...

Jó... akkor most szépen rátérünk a lényegre... és bocsánatot kérek a fekete hajútól.

Nem fogom halasztani a dolgot, ha már kaptam egy ilyen szép lehetőséget.

Elhatároztam, hogy mindent rendbe hozok.

Yoongi megvolt. Tae is. Most Jungkook jön.

A konyha asztalnál állt, én meg egy nagy levegő után, amikorra már úgy éreztem, hogy kellőképpen összeszedtem magam, és a gondolataimat, beléptem a helységbe.

-Jungkook... -szólítottam meg egyből.

Mire rám emelte csodálatosan gyönyörű tekintetét.

-Én... csak... bocsánatot szeretnék kérni. -mondtam magabiztosan, de halkan. -Volt időm gondolkodni azon, amit mondtál. És igazad volt. Én tehetek mindenről. Én erőltettem ezt a dolgot. És tudom, hogy milyen nehéz volt visszafogni magadat. Én izgattalak fel téged annyira, te nem csináltál semmit, amit ne engedtem volna. Vegülis... jogosan csinaltad azt amit. Csak... nekem ez még új volt, és nem tudtam elfogadni, hogy én voltam mindennek az okozója. De most már mindent tisztáztam magamban. Bocsánat... -léptem közelebb hozzá, míg ő a konyhapultnak támaszkodott hátával.

-Jimin... amikor múltkor alvást színleltél, én... nem bűnösnek akartalak beállítani, remélem tudod. Én is hibáztam. Nem csak te. -nyomja meg a "csak" szót. -És semmi baj, de... te is megbocsátasz nekem? -lépett elém.

-Meg... és köszönöm. -suttogtam. Éreztem, hogy a közelsége újfent megbénít és nem tudnék, de nem is akarnék hátrálni.

-Nincs mit... -hajolt oda arcomhoz.

Lehunytam a szemeimet, a vérnyomásom az egekbe szökött, és úrrá lett rajtam a vágy.

Olyan régen éreztem már Jungkook közeledését...

Egy hete voltunk így utoljára, de ez az egy hét olyan, mintha 1 év lett volna.

Megérzem mézédes ajkait az enyémeknek nyomódni. Kénytelen voltam belenyögni a csókba, annyira jó érzés kerített hatalmába.

Nem is várakoztam sokáig. Szinte azonnal viszonoztam, és nyaka köré fontam karjaim, néha hajába túrva.
Ő meg derekamnál szorított magához.