Reggel alig bírtam felkelni. Úgy éreztem magam mint a mosott szar.
Nagyon lassan nyitogatni kezdtem szemeimet, és amint szét néztem, egyből elkapott a rosszul lét.
A ruhák szanaszét voltak dobálva a szobába. Az ágyon összevissza van hányva az ágynemű, és néhol még ragadós az éjjel történtek miatt.
Ránéztem a mellettem békésen alvóra, és eszembe jutottak azok a dolgok, amit nem rég művelt velem.
Az utolsó pár menet már hihetetlenül fájt, és kellemetlen volt, de ezt őt egyáltalán nem érdekelte.
Nagyot csalódtam benne... nem így akartam elveszteni vele azt amit már valószínűleg nem kaphatok vissza.
Azt hittem majd elég lesz neki az az egy durva menet, de ez egyáltalán nem így volt.
Éreztem hogy könnyek kezdték mardosni a szemeimet. Lassan kikeltem mellőle, és ekkor egy éles fájdalom nyilalt bele hátsómba, de kibírható. Pedig azt hittem jobban fogom majd érezni. Legalább egy gonddal kevesebb.
Gyorsan kikaptam a tegnap ledobott táskámból egy alsót és nagy nehezen bevonszoltam magamat a fürdőbe, amit először nem tudtam, hogy hol van, de aztán végülis megtaláltam a folyosó végén.
Beálltam a zuhany alá és könnyeimmel küszködve mostam meg magamat jó alaposan. Próbáltam kizárni a külvilágot a fejemből, ami bevallom őszintén, nem nagyon ment.
Szomorú vagyok Jungkook miatt. Tényleg nagyot csalódtam benne. Azt hittem vigyázni fog rám. De ezek szerint tényleg nagyon elborult az agya.
Ezt még legmerészebb álmomban sem gondoltam volna.
Az igaz, hogy én akartam megtudni hogy milyen ez az oldala, de egyáltalán nem gondoltam volna, hogy ennyire elfajulnak majd a dolgok köztünk..
Az elején nagyon élveztem de aztán fokozatosan váltotta fel ezt a szenvedés...
És a tudat, hogy igazából nem sok okom lenne rá haragudni, mivel én engedtem meg neki, hogy ezt tegye... egyszerűen megőrjít.
Mintha önszántamból vetettem volna a gonosz karmai közé magam.
Persze mindezt vakon, mivel én sem számítottam a következményekre.
Kilépve a fürdőből, roham tempóba megtörölköztem és magamra kaptam az alsómat.
Szigorúan lehajtott fejjel álltam a tükör előtt... Nem tudom, hogy fel vagyok-e készülve a látványra...
De hát most már mindegy... megtörtént, akkor megtörtént... nincs mit tenni... nem tudok visszamenni az időben, hogy máshogy csináljam a dolgokat... sajnos.
Lassan felemeltem a fejemet, de erre tényleg nem voltam felkészülve.
Amint megláttam magamat, kitör belőlem a zokogás.
Rögtön számra tapasztottam kezemet, és a földre rogytam, hogy halkítsam a bőgésem hangját, nehogy felébredjen a fekete hajú.
A nyakamtól a hasamig tele vagyok kék és lila foltokkal, nagyon sok helyen vannak erős harapás nyomok és néhol már a vér is kifolyt, mert alvadt vér nyomok maradtak testemen, amit nem is tudtam lemosni, annyira rám száradt. Szinte nem is volt már olyan hely, ami ne lenne színes.
Sírtam és sírtam... Sírtam mert nagyon fájt fizikailag, de legfőképp lelkileg. Nem is értem, hogyan tudott ilyen durván bánni velem, amikor az elején azt mondta, hogy nem akarja hogy azt higgyem, hogy direkt fájdalmat akar okozni nekem, de ezek után... kezdek kételkedni benne.
És ekkor felmerül bennem a kérdés, ami már éjjel is a gondolataim közé férkőzött...
Mi van ha félre ismertem őt? Mi van ha eddig csak egy álarc volt rajta amit azon az estén levett magáról?
YOU ARE READING
𝐈 𝐖𝐚𝐧𝐭𝐞𝐝 𝐓𝐨 𝐁𝐞 𝐘𝐨𝐮𝐫𝐬 | 𝑱𝒊𝒌𝒐𝒐𝒌 | ✔
Fanfiction"-Nem Jungkook, ne sajnáld! Már lehullt az álarcod. Már tudom milyen vagy, és kösz, de ennyi pont elég volt belőled. -köptem felé a szavakat, majd hirtelen kikaptam a kulcsot a zsebéből és roham tempóban kinyitottam vele az ajtót, aztán már ott sem...
