Szerintem a mai vacsora ki van lőve, mivel együttes erővel sikeresen elcsesztük a hangulatot így késő estére.
Anyának eresztettem vizet a kádba és elküldtem egy jó kiadós forró fürdőre.
Tapasztalatom szerint az segít az ilyen problémákban. Vagy is nekem eddig segített.
Szóval most már a fürdőben volt és nagy valószínűséggel pancsikolt, míg én kiszellőztettem a szobájában, hogy ha majd aludni megy, akkor jó idő legyen ott bent és jobban tudjon aludni.
Mikor ezzel megvoltam, visszamentem a konyhába, mivel Jungkook még mindig itt dekkolt, amit amúgy nem bántam, de azért... nekem is nehéz így látni anyát, főleg úgy, hogy most újra felerősödött bennem a gondolat, miszerint úgy nézek ki, mint egykori apám...
Ezt már régebben is hallottam anyától, de akkor még nem foglalkoztam vele, így az évek során el is felejtődött, egészen mostanáig...
-Biztos ne menjek el? -dőlt a konyhaszekrénynek Jungkook egy pohár víz társaságában.
Láttam rajta, hogy kényelmetlenül érezte magát, szinte az arcára volt írva.
De megértem... nagy valószínűséggel bennem is hasonló érzések kavarognának ha a helyében lennék.
-Ne menj... most szükségem van rád. -vettem el tőle a poharat, majd a pultra raktam azt és közvetlenül elé léptem.
-Aranyos vagy... -jegyezte meg, mire egy nagyon halvány mosolyt engedtem felé.
Mellkasára hajtottam a fejemet, majd nem sokkal később megéreztem két karját derekam köré fonódni.
-Jisoonak csak egy kis időre van szüksége és jól lesz. Most alszik egy jót, és holnapra, a nagy napra már boldogabb lesz, mint te magad. -mondta nyugtatóan halkan.
-Remélem is... -sóhajtottam egyet.
Így álltunk még néhány percig, majd utána én törtem meg a meghitt csendet.
-Nem vagy éhes?
-Igazából... most nem, már ettem. Te viszont még szerintem nem, szóval ülj le, és hozom a vacsorát. -tolt az asztalhoz, mire én készségesen tettem, amit mondott.
Csendben vártam meg, amíg megmelegítette az anyukám által készített ételt, majd azt elém rakta és leült mellém.
Elég éhes voltam már, úgyhogy egyből enni kezdtem.
-Itt alszol? -kérdeztem két falat közt.
-Hm... nem. Most nem, sajnos. -fürkészte a tekintetem.
-De miért? Van itt ruhád is.. anya nemrég mosta ki azokat, amiket múltkor itt hagytál véletlen. -magyaráztam.
-Nem Jimin... most sajnos nem lehet. Holnap reggel még be kell mennem a munkahelyemre, aztán még ezer dolgom lesz utána. Jobb, ha most otthon alszok. Meg aztán neked is ki kéne pihenni magad a holnapra. -simított hátamra, ami most kicsit sem hatott meg.
Pedig én azt szeretném, ha mellettem lenne most egész éjjel. Szükségem van rá. Főleg egy ilyen elcseszett este után.
-De innen is betudsz menni holnap a munkába. -értetlenkedtem.
-Nem hoztam magammal ruhát, Jimin.
-De anya most mosta ki a múltkor itt felejtetteket.
-Az a pizsamám volt. Abba azért nem mennék be a céghez. -nevetett fel halkan.
-Akkor majd reggel mé... -kezdtem volna az újabb ötlet magyarázásába, de ő egyből félbe szakított.
-Jimin... ma biztos nem lehet. Majd legközelebb itt alszok. -simogatta hátamat.
YOU ARE READING
𝐈 𝐖𝐚𝐧𝐭𝐞𝐝 𝐓𝐨 𝐁𝐞 𝐘𝐨𝐮𝐫𝐬 | 𝑱𝒊𝒌𝒐𝒐𝒌 | ✔
Fanfiction"-Nem Jungkook, ne sajnáld! Már lehullt az álarcod. Már tudom milyen vagy, és kösz, de ennyi pont elég volt belőled. -köptem felé a szavakat, majd hirtelen kikaptam a kulcsot a zsebéből és roham tempóban kinyitottam vele az ajtót, aztán már ott sem...
