𝐈 𝐖𝐚𝐧𝐭𝐞𝐝 𝐓𝐨 𝐁𝐞 𝐘𝐨𝐮𝐫𝐬 | 𝑱𝒊𝒌𝒐𝒐𝒌 | ✔

Chapter 36

-Szia anya. -szóltam bele a telefonba.

-Szia kincsem. Figyelj csak, most el kell intéznem egy két dolgot, szóval nagyon nagyon későn érek csak haza. Jungkookot áthívtam hozzánk, szóval nem leszel egyedül. Viszont most már menj haza kérlek, hogy ne kelljen aggódnom érted, jó? -hadarta el.

-Milyen elintézni való dolgod van ilyenkor?

-Majd megtudod. De nyugi, semmi rossz dolog. De most le kell tennem. Jó éjt Dragám.

-Öhm... oké, jó éjt. -köszöntem el én is, majd kinyomta a hívást.

Miért van olyan érzésem, hogy ennek is a szülinapi bulimhoz van köze?

-Na? Menned kell? -kérdezte Sean.

-Sajnos... -bólogattam.

-Rendben, nem tartalak fel. -hozta oda nekem a labdát, amit én megköszönve raktam
el.

-Örülök, hogy tisztáztuk a dolgokat. Ez nem csak neked jelent sokat, hanem nekem is. -néztem fel rá.

Bár, most hogy így nézem. Nem is olyan magas. Vagy csak én nőttem meg? Majdnem akkora, mint én.

-Én is nagyon örülök ennek. Sokat segítettél, és jó lenne, ha még összefutnánk. -mondta.

Majd én a hátamra dobtam a táskám.

-Igen, az jó lenne. Viszont én most, megyek. További szép estét.

-Neked is, jó éjt.

Elköszöntünk egymástól, de egyikőnk sem mozdult. Másodpercek múlva is ugyan ott álltunk egymás előtt és próbáltuk kiolvasni egymás szeméből a másik gondolatait.

Nem hagyhatom, hogy egy ilyen szép békülés csak egy köszönéssel legyen lezárva. Az kevés lenne ehhez.

Mintha ő is ezt gondolta volna, egyszerre mozdultunk meg. Míg én nyaka köré fontam karjaimat, addig ő derekamat ölelte szorosan és egymás nyakába fúrtuk fejünket.

Neki is finom illata van, de azért Jungkookét nem éri utol.

Milyen abszurd... 4 gyalázatos év után, itt ölelkeztünk drágalátos tanárommal.
Egyébként jól esik az ölelése. Főleg ebben a hideg időben.

Nem sokkal később elváltunk egymástól, majd egy egy köszönés kíséretében hazafelé vettem az irányt.

Egész úton próbáltam feldolgozni ezt az egészet, ami sikerült is. És tényleg boldog vagyok most. Nagyon rosszul kezdődött az egész, de végül happy endel végződött.

Addig addig gondolkoztam, míg már csak arra eszméltem fel, hogy a lakásunk bejárata előtt állok.

Lenyomtam a kilincset és... nyitva volt az ajtó.

Akkor ezek szerint Kook már itt van.

Beléptem a lakásba viszont én már kulcsra zártam az ajtót.
Ledobtam a felesleges ruhákat a fogasra, a táska meg a földön landolt.

Épphogy ezzel megvoltam, megpillantottam egy szexin mosolygó Jungkookot össze font karokkal a mellkasa előtt, miközben engem méregetett.

-Szia Kook. -köszöntem mosolyogva.

-Szia Drága. -vont ölelésbe, amit készségesen viszonoztam is.

Azért a Jungkook ölelésnél nincs jobb, én mondom.

-Na? Jót kosaraztál... egyedül? -terelgetett a konyhába.

-Jót. Ma is találkoztam Seannal, a... kosárpályán... -kezdtem bele bizonytalanul.