Bevettem egy gyógyszert és bemásztam az ágyamba a paplanok alá.
Nem akarok Jungkookal találkozni most egy ideig, de ugyanakkor nagyon hiányzik, viszont haragszom rá.
Nem bántam meg, hogy akkor olyan dolgokat a fejéhez vágtam, mert tényleg csalódtam benne. De Taenak igaza van, először megkéne hallgatnom, hogy milyen magyarázattal állna elő.
Ahj... hogy lehettem olyan hülye, hogy azt mondtam Taehyungnak hogy vonzódok hozzá. És le is feküdtem vele, bár az a része jó volt.
Nyilván több mint barát, de azért nem jön be nekem.
Tényleg csak bemagyaráztam magamnak, hogy elfelejtsem Jungkookot...
Még jó hogy reggel észhez térített...
...
Azt hiszem átaludtam az egész délelőttöt, mert mikor felébredtem már délután 2 volt, ami azt jelenti hogy nem sokára vége a sulinak.
A gyógyszer miatt jelentősen javult az állapotom, de azért egy kis hányingert még mindig érzek.
Felvettem egy bundapulcsit meg egy melegítő nadrágot, és kibattyogtam a konyhába.
Anyának hála, még maradt ebédnek való, így gyorsan bedobtam a mikróba és megmelegítettem azt.
Csináltam közben egy teát is, így szépen megtudtam ebédelni.
Hasam görcsbe rándult, mikor arra gondoltam, hogy ma lehet feljön a lakásunkra a fekete hajú is. Az pedig nagyon nem lenne kedvező nekem...
De legjobb barátom azt mondta, hogy nem szabad most negatívakra gondolnom, így egy nagy levegőt véve, bevonultam a fürdőbe, hogy elvégezzem dolgaimat, és úgy nézzek ki mint egy ember.
Mondjuk, most hogy nézem... elég sápadt vagyok... na mindegy.
Gyorsan rendet raktam a szobámba, hogy majd aki hozza a házit, azt ne a földre hányt dolgaim fogadják, hanem valami féle rend.
Amikor az utolsó könyvet is a helyére tettem, akkor szólalt meg a csengő..
Na most izgulhatok, hogy ne egy lány legyen az, mert azok általában idegesítőek. Max Gain, őt még bírom, bár egy szót nem váltottunk köszönésen kívül, de jófejnek tűnik. Amúgy meg senkivel sem beszélgetek, kivéve Taejal.
Egy plédet magamra terítve lépdeltem a bejárati ajtóhoz, és lassan kitártam azt...
Na jó... rá pont nem számítottam.
-Szia Jimin! -intett egyet.
-Oh... szia. Gyere beljebb. -ocsúdok fel a kezdeti sokkból, és bezártam utána az ajtót.
Ugyanis aki hozta az órai anyagokat, az nem más, mint Yoongi. Az osztály legcsendesebb sráca. És szerintem a osztály legcukibb fiúja is. Persze ezt nem azért mondom mert.... hagyjuk.
Szóval ja... nem zárkózott, csak szimplán szeret egyedül lenni. Viszont úgy tudom, hogy Taejal jóba van, így értem hogy ő miért küldte Yoongit.
-Nem számítottál rám, igaz? -mosolygott, mikor ledobta cuccait a nappaliba.
-Nem, tényleg nem. -motyogtam zavartan.
-Elég szarul nézel ki. -jelentette ki.
-Tudom... -sóhajtottam fáradtan. -Kérsz valamit inni? -mentem a konyhába, mire ő követett engem.
-Igen azt megköszönném.
-Van... kóla, gyümölcslevek és víz. -nyitottam ki a hűtőt.
-Kóla az jó lesz. -ült le az egyik székre.
YOU ARE READING
𝐈 𝐖𝐚𝐧𝐭𝐞𝐝 𝐓𝐨 𝐁𝐞 𝐘𝐨𝐮𝐫𝐬 | 𝑱𝒊𝒌𝒐𝒐𝒌 | ✔
Fanfiction"-Nem Jungkook, ne sajnáld! Már lehullt az álarcod. Már tudom milyen vagy, és kösz, de ennyi pont elég volt belőled. -köptem felé a szavakat, majd hirtelen kikaptam a kulcsot a zsebéből és roham tempóban kinyitottam vele az ajtót, aztán már ott sem...
