Alkaromat megragadva húzott be a nagy épületbe, ahol megláttuk anyáékat abban az aula szerűségben.
Jungkook rögtön feléjük vette az irányt, de én még időben kirántottam a keze erős szorításából a saját karomat.
-Mit csinálsz? -villantott rám egyből.
-Ha így odaállítottunk volna, az feltűnő lenne. Csak egy kicsit bírd még ki, oké? -tördeltem az ujjaimat idegességemben.
Csak egy kérdés motoszkált a fejemben...: Talán félnem kéne?
-Anya! -szóltam utána, mire az említett rögtön megfordult.
-Igen Kincsem?
-Öhm... Jungkookkal... szóval megkeressük a mosdót. -böktem ki végül nagy nehezen.
-Persze, menjetek csak nyugodtan. A termünk az a jobb oldalon van, úgy is odataláltok majd. -mosolygott anya.
-Rendben... -motyogtam.
-Ott a mosdó. -mutatott hirtelen Jungkook egyenesen előre, ahol meg is pillantottam a folyosó végen lévő mosdó jelet.
-Aha... -sóhajtottam frusztráltan.
Még hallottam, hogy anya pár embernek kiosztotta a feladatot, hogy hozzák be az ajándékokat az autókból, majd már csak azt éreztem, hogy Kook újra rászorított a csuklómra, és húzni kezdett a vécék felé.
Sebes léptekkel szelte az utat velem együtt, mígnem sajnos vagy nem sajnos, de odaértünk a célunkhoz. Vagy is inkább csak az ő céljához, mert én most a legkevésbé sem akartam ilyen helyzetbe kerülni.
Kitudja miket akar majd tenni velem a dühös Jungkook..?
Szó szerint belökött a fülkékkel teli helységbe, és a legutolsó fülkébe beráncigálva magunkra zárta az ajtót, ami miatt a pulzusom az egekbe szökkent és a szám is remegni kezdett.
De ez most kivételesen nem az izgatottság miatt volt, hanem sokkal inkább a félelem okozta ezt.
Rászólhattam volna...
Kiabálhattam volna vele...
Elmenekülhettem volna előle...
Sőt, még meg is pofozhattam volna...
De nem tettem...
Nem is mertem volna megtenni.
Ugyanakkor nem is akartam.
Mert még ilyenkor is őt helyeztem magam elé.
Fontosnak tartottam, hogy jobban érezze magát, és ne eméssze fel őt az a harag, ami most benne égett.
Így hát hagytam is hang nélkül, enyhén könnyes szemekkel, hogy azt csináljon velem, amit csak akar...
És ő élt is a lehetőséggel.
Egy csepp megbánást nem láttam a szemében.
Csak arra törekedett, hogy csillapítsa a benne tomboló mérgező tüzet.
És én eközben kicsit azt éreztem, mintha... ő nem is Jungkook lenne.
Hanem egy erőszakos, ideges valaki, aki csak tárgyként használt engem, hogy lenyugodhasson végre, miután valaki jól felbaszta őt...
Eddig mindig csak szeretettel ért hozzám. Ám ez most nem így volt.
A mozdulatai csak dühöt, és feldúltságot sugalltak.
-Jungkook, kérlek ne tedd ezt velem... -suttogtam remegő hanggal, miközben az övemet oldotta éppen ki.
-Sajnálom, Jimin... -válaszolta érzelem mentes hanggal, majd miután kész volt az övem kicsatolásával, a sajátját is kioldotta, majd pont annyira tolta le nadrágjainkat, hogy férfiasságát belém tudja majd nyomni, majd valahonnan a zsebéből előkapott egy óvszert és egyből fel is görgette magára.
YOU ARE READING
𝐈 𝐖𝐚𝐧𝐭𝐞𝐝 𝐓𝐨 𝐁𝐞 𝐘𝐨𝐮𝐫𝐬 | 𝑱𝒊𝒌𝒐𝒐𝒌 | ✔
Fanfiction"-Nem Jungkook, ne sajnáld! Már lehullt az álarcod. Már tudom milyen vagy, és kösz, de ennyi pont elég volt belőled. -köptem felé a szavakat, majd hirtelen kikaptam a kulcsot a zsebéből és roham tempóban kinyitottam vele az ajtót, aztán már ott sem...
