𝐈 𝐖𝐚𝐧𝐭𝐞𝐝 𝐓𝐨 𝐁𝐞 𝐘𝐨𝐮𝐫𝐬 | 𝑱𝒊𝒌𝒐𝒐𝒌 | ✔

Chapter 4

Nem tudom hány óra van, de eléggé megszomjaztam.

Ránéztem a telómra, ami délután fél 7-et mutatott.

Eléggé elment az idő. Csoda, hogy holnap hétvége, így ma szerencsére nem kell tanulnom.

Még itt van Jungkook? Remélem már elhúzott a jó édes...

Na mindegy, végülis kit érdekel...

Átvettem ruhámat egy melegítő szettre, és már mentem is a konyhába.

Sajnos vagy nem sajnos.. a fekete hajú még mindig itt tartózkodik nálunk, mivel a konyha asztalnál ül. Anya meg mosogat. De hát mindig ez van... akit még a hátunk közepére sem kívánunk, az mindig ott van, ahol nem kéne...

Érkezésemre mindketten felkapták a fejüket.

-Oh, hol voltál kincsem? -kérdezte anya.

-A szobámban. Csak lepihentem egy kicsit. -vontam meg a vállam, majd lekaptam egy poharat a polcról.

-Jimin! Tudod, hogy így nem illik megjelenni egy vendég előtt. -utalt a ruházatomra és csípőre tette a kezeit.

-Ugyan, hagyd csak. -legyintett az asztalnál ülő.

-Oké. -vontam meg újra a vállamat, és töltöttem magamnak üdítőt, aztán szépen leültem Jungkookkal szemben és lassan inni kezdtem. Eközben anya kiment a konyhából.

Egy idő után megelégeltem, hogy már megint csak bámult engem...
Mintha vonzanám a mágnes szemeit...

-Te direkt csinálod ezt? -raktam le hangosan a poharat.

-Mit? -lett értetlen.

-Amióta hazajöttem, folyton csak engem nézel. Eléggé feltűnően. -akadtam ki úgy, hogy anya meg ne hallja.

-Miért, talán baj? Az iskolában nem szoktak megbámulni?

-Az egyetemet pont leszarom, mert ott sok az ember, de itt most csak mi vagyunk és te folyton bámulsz. Miért? -lettem idegesebb.

-Te nem szoktál egy lányt sem megnézni? -kérdezte totál higgadtan.

-Nem. -vágtam rá.

-Oh... -nyitotta tágra a szemeit.
-Talán... a fiúkat szoktad? -villantotta ki nyuszi fogait, egy sejtelmes pillantással.

Esküszöm, olyan aranyos ahogy mosolyog. Elfelejteti ezzel az arcával, hogy amúgy kurvára fosok tőle. Ezek szerint mégis csak tud mosolyogni.

De azért a témától ne térjünk el...

-Fúj, dehogy! Egyszerűen csak nem érdekel senki. -adtam tudtára undorodó fejet vágva.

-Ja, az más. Egy barátnőd sem volt? -kérdezte kíváncsian.

-Öhm... nem? -bizonytalanodtam el.

Miért érdekli?

-És... barátod?

-Az meg végképp nem. -válaszoltam fintorogva.

-Az igen... -bólogatott párat.

Tudom, hogy ez fura, mert a legtöbb velem egykorú embernek már szokott lenni barátnőjük, de engem sosem vonzott az ilyenfajta dolog.

-Miért, neked volt? -tettem fel egy igen csak értelmes kérdést

-28 évesen? -kérdezett vissza.

-Jó, tudom... hülye kérdés volt. -ittam ki az utolsó kortyot is a poharamból.

-Ha annyira akarod tudni, még barátom is volt. -mondta szemrebbenés nélkül.

Na ez volt az a pont, ahol majdnem kihánytam az üdítőt.