𝐈 𝐖𝐚𝐧𝐭𝐞𝐝 𝐓𝐨 𝐁𝐞 𝐘𝐨𝐮𝐫𝐬 | 𝑱𝒊𝒌𝒐𝒐𝒌 | ✔

Chapter 52

Reggel arra ébredtem, hogy valaki, azaz Jungkook csókolgatta a nyakamat.

Nem értettem, hogy miért ezzel keltett, mivel még sohasem csinált ilyet, de jól esett, szóval álmosan nyitogatni kezdtem a szemeimet, majd nyaka köré fontam a karjaimat.

-Jó reggelt... m-mit csinálsz..? -kérdeztem tőle rekedtes hangon.

-Jó reggelt... épp a nyakadat kényeztettem. -nézett rám sötét, vággyal teli szemeivel, amiből rögtön leesett, hogy itt bizony több állt a háttérben, mint egy sima reggeli kényeztetés.

-Jungkook... mit szeretnél tőlem? -sóhajtottam fel.

Erre ő csak az ölembe mászott, és a csípőmre ült, míg kezeivel mellettem támasztotta meg magát.

Rendesen zavarba jöttem ettől a póztól, mert eddig csak én másztam így az ő ölébe, de aggodalomra semmi ok, hiszen ő világosan megmondta, hogy többször nem engedi meg azt, hogy én legyek felül, szóval biztos nem engedi át a bottom vágyainak az uralmat.

Meg is könnyebbültem, mert én rájöttem, hogy az irányító szerep nem jön be nekem. Na de Jungkooknak... ő neki be is jön, és jól is áll. Az a dominancia, amit magából áraszt, egyszerűen magához bilincselt engem, és a bilincs kulcsa pedig megszűnt létezni...
Így már teljesen hozzá vagyok láncolódva.
Imádom...

-Akarlak Jimin. Rohadtul kívánlak. Kurvára kanosan ébredtem, és már elég sok napja nem kapom meg a kielégülésemet. Jogom van hozzá. -dőlt rám szenvedve.

-Hát persze, hogy jogod van hozzá... -kuncogtam a meztelen hátát simogatva. -Amúgy meg most indulni kéne már, nem?

-De Jiminie... csak egy gyors menetet, légyszi. -kezdte el ringatni magát, pont jó helyen, amire muszáj voltam lehunyt szemekkel a vállába kapaszkodni.

-Ah... Kook, ne most.. kérlek. -markoltam bele selymes hajába.

-De te is akarod. Tudom, hogy vágysz rám... Ettől még időben odaérnénk Busanba. -fúrta a fejét a nyakhajlatomba.

-Neh, Kook. Még reggel van... ah... áh-álmos vagyok.. -csavartam a dereka köré a lábaimat, ezzel ellentmondva az ellenkezésemnek.

-Gyerünk, Jimin... Mh, ezaz. -nyögdécselt fülem mellet, majd mégjobban hozzá nyomta a bejáratomhoz tagját, mire kezdtem elveszteni a maradék eszemet.

-Kookie! Hagyd... abbah. -nyögtem ki kéjesen.

De kérésemre továbbra sem hallgatott, hanem inkább nyakamra tapadt és erősen szívni kezdte, miközben folyamatosan ingerelt ott lent is.

Körmeimet a hátába mélyesztve kezdtem el karmolászni azt, majd a hajába túrtam, és ezeket ismételgettem felváltva, mert már rég nem nyugalmi állapotban vergődtem alatta.

-H-ha besötétítesz... utána megengedem...! -mondtam neki kissé hangosan, mire egyből leállt mindennel, amit eddig művelt velem.

-Miért sötétítsek be? -lihegte.

-Nem szeretem világosban csinálni. -vontam vallat, a levegőt kapkodva.

Erre csak egy kuncogást kaptam válaszul, majd már ki is kelt az agyból és lehúzta a redőnyöket pont annyira, hogy azért még egy kicsit lássunk is a szobában.

-Így jó lesz? -kérdezte tőlem.

-Tökéletes. -mosolyodtam el, majd felkönyököltem az ágyon.

Mikor Kook visszatért elém, azon nyomban lehúzta rólam az összes ruhadarabot, de úgy, hogy alig tudtam felfogni a történéseket.
Hát jó kanos lehet, az biztos.