𝐈 𝐖𝐚𝐧𝐭𝐞𝐝 𝐓𝐨 𝐁𝐞 𝐘𝐨𝐮𝐫𝐬 | 𝑱𝒊𝒌𝒐𝒐𝒌 | ✔

Chapter 69

Fáradtan léptem be az otthonomba, mikor már én is eljöttem Kooktól.

Anya már tudja, hogy mi van köztünk Jungkookkal, de valahogy most már nem félek tőle.
Már elmondtuk neki, ez van.
Inkább most megkönnyebbültem, mert már nem kell többet titkolóznunk anya előtt. Elvileg...

Gyorsan ledobáltam magamról a felesleges cuccaimat, majd anya keresésére indultam, akit egyből meg is találtam a nappaliban a kanapén ülve.

Érkezésemre felkapta a fejét, majd egy hamis, szomorú mosollyal az arcán maga mellé invitált.

Lassan lépkedtem felé, majd óvatosan helyet foglaltam mellette.

Hosszas percekig csak nézett engem, és nem szólt semmit.
Egy ideig még bírtam, de aztán kezdett nagyon kínossá válni számomra ez a szituáció, ezért elkaptam róla a tekintetemet.

-Én csak azt nem értem, hogy miért pont Jungkook? -kérdezte tőlem halkan. -Miért pont ő, Jimin? Lehet, hogy már régimódi vagyok egy kicsit, de nekem egyedül csak a korkülönbség nem tetszik. Elfogadom, hogy neked egy fiú lett a párod, nem is akartam belekötni ebbe, hiszen te is tudod, hogy nekem csak a te boldogságod a fontos, és ha te ezt a boldogságot egy veled azonos nemű emberben találod meg, akkor ez van. Nem tudok ellene mit tenni és nem is szeretnék, hiszen ez a te életed, nem az enyém. De azért 10 év az egy kicsit sok, nem gondolod? És én is ismerem Kookot... és, hát ő nem épp egy kiegyensúlyozott ember az indulatait nézve. Kedves, megértő és udvarias, de... ezt biztosan jól meggondoltat? Hiszen ott van több milló veled egykorú srác is, aki olyan mint Kook. Ráadásul mi lesz majd akkor, ha Jungkooknak az állapota még romlani fog. Én csak féltelek téged, Jimin... Nem akarom, hogy miatta törjél össze teljesen lelkileg. Nekem is nehéz ez, hidd el, és nem bírnám elviselni, ha te is a padlón lennél... -simogatott engem bánatosan anya.

-Értem, amit mondasz, anya, de... Bárki bármit mondd, én akkor is ott leszek Kook mellett. Mindig ott leszek vele. Hiszen szeretem őt. Úgy szeretem őt, mint ahogyan te apát. Tudom, hogy még szereted őt, és várod vissza... Én is így érzek Kookkal kapcsolatban. Rettenetesen kedvelem őt, és minden nap azt kívánom, hogy bárcsak ne lenne ez a betegsége neki... Ezen felül pedig ígéretet is tettem neki, miszerint sosem fogom őt elhagyni. -tettem a szívemre a kezemet. -És ne aggódj anya, a szerelemben nem a kor számít. Ezt sokszor mondogatják az emberek. -mosolyodtam el.

-Tudom, csak... ah, tudom. Mindegy, mindenesetre nem haragszom rátok, nem kell félnetek tőlem. Csak azt szeretném, hogy te boldog legyél és természetesen azt is, hogy Kook egészséges legyen. Viszont nekem még kell egy kis idő, mire megszokom ezt. -sóhajtott fel.

-Persze, megértem. Nem kell sietni sehova, és... köszönöm anya. Tudtam, hogy rád bármikor számíthatok. Nagyon hálás vagyok neked. -öleltem át.

-Szívesen, Jimin. Szeretlek téged, kicsim. -suttogta erőtlenül.

-Én is téged, anya. -váltam el tőle.

-És... volt már csók is meg ilyesmi? -kérdezte már egy kicsit felengedve.

-Ami azt illeti... igen, és... nem csak az... -motyogtam kínosan.

-Szóval már meg volt az is... Az uborka betévedt az alagútba? -vonogatta a szemöldökét a mellettem ülő.

-Jézusom anya... hogyan tudsz te ilyen helyzetben is viccet csinálni ebből az egészből? -nevettem el magamat.

-Csak jobb kedvre akartalak deríteni. Meg oldani a feszültséget. -vont vállat.

-Hah... amúgy igen. Eléggé betévedt az alagútba. -hajtottam le a fejemet.