𝐈 𝐖𝐚𝐧𝐭𝐞𝐝 𝐓𝐨 𝐁𝐞 𝐘𝐨𝐮𝐫𝐬 | 𝑱𝒊𝒌𝒐𝒐𝒌 | ✔

Chapter 54

Egy ismerős dalra ébredtem fel a kocsiban.
Az egyik kedvenc zeném szólt, ami a közép sulis éveimre emlékeztetett.

A kitartásról és a a magunkban eltemetett magabiztosságról és lelkierőről szólt.

Mivel az a 4 év volt számomra a mélypont.
És milyen ironikus, hogy az életen megkeserítőjével, most már mondhatni kibékültem, ami igazából egy megkönnyebbülés volt számomra, mivel így már nen kerít olyan nagy feszültség a hatalmába, ha rá gondolok.

Gondolatmenetemből Jungkook édes hangja rázott vissza a valóságba, ahogy épp dúdolta halkan a dalt. Ő is ismeri...

Istenem... az a hang... egész életemben tudnám hallgatni.

Sosem hallottam őt énekelni, de mégcsak dúdolászni sem.
Álmomban sem gondoltam volna, hogy ennyire szép, tiszta, és magával ragadó énekhangja van.

Miért nem mutatta meg előbb?

Úgy éreztem, hogy újra álomba fogok merülni, de végül nem tettem.

-Jungkook... -szólítottam meg halkan, miközben kinyitottam a szemeimet, és meglepődve konstatáltam, hogy már az autópályán száguldtunk.

-Oh, Jiminie. Hát ébren vagy? -hagyta abba azonnal az énekelgetést.

-Igen. Viszont... szép a hangod. -nyögtem ki.

-Ugyan... amúgy, köszönöm. -motyogta zavartan.

-Mikor érünk oda? -nyújtózkodtam az ülésen.

-Úgy két óra múlva. Miért, valami baj van? -aggodalmaskodott, ami nagyon aranyos volt tőle.
Törődik velem a drága..

-Nem, dehogyis. Csak elkéne ugranom mosdóba. -nyugtattam meg.

-Oh, oké. Akkor ezesetben megállunk egy benzinkútnál. Úgyis kéne már tankolni is. Na meg megihatnánk egy kávét is ott. -válaszolta.

-Remek ötlet. -dörzsöltem össze tenyereimet.

Ezután már nem szóltunk egymáshoz, hanem tovább hallgattam Jungkookie halk dúdolását a zenékre.

Már azért eléggé el kellett volna mennem mosdóba, és hálát is adtam az égnek, amikor 15 perc múlva elérkeztünk egy autós pihenőhöz, ahol történetesen benzinkút is volt.

-Kook, tudsz adni egy kis pénzt? A wc tuti fizetős és... szóval mindjárt bemegy... -toporogtam az autó előtt állva.

-Persze, Édes. Aztán be ne menjen. -viccelődött, majd a zsebéből előhalászott egy kis pénzt és a kezembe nyomta.

-Értékelném ha többször illetnél az "Édes" jelzővel, Édes. -kacsintottam rá, majd már siettem is a benzinkúti kis épület végében lévő fizetős mosdóba.

Hamar elintéztem az elintézni való dolgaimat, és kiropogtattam a beállt csontjaimat, majd kissé rendbe szedtem magamat.

Újult erővel indultam vissza a kocsihoz, amit már Kook elvileg megtankolt.

Amint odaértem hozzá, láttam ám, hogy kiállt az autóval a parkolóba, hogy ne foglaljuk más tankolni vágyó emberek elől a helyet, majd a kocsinak dőlt Kook felé vettem az irányt.

-Na, megvagy? -kérdezte aranyosan.

-Persze. Oh, az meg mi, ott a kezedben? -vonogattam idétlenül a szemöldökömet, mikor megláttam mindkét kezében egy-egy kávét.

-Vettem egy kis... kávét. Magamnak...

-Az egyik véletlenül nem az enyém? -incselkedtem.

-Úgy gondoltam most kettő pohárból fogok inni. -vont vállat kuncogva.