𝐈 𝐖𝐚𝐧𝐭𝐞𝐝 𝐓𝐨 𝐁𝐞 𝐘𝐨𝐮𝐫𝐬 | 𝑱𝒊𝒌𝒐𝒐𝒌 | ✔

Chapter 73

"Fekete haj, hibátlan arc, enyhén vöröses ajkak, szinte már fekete szem, izmos testalkat, és az a dominancia ami árad belőle. Mintha egy címlap fotózásról hozta volna anya...
Egyszerűen mindenem azt sugallja nekem, hogy féljek tőle... Olyan hideg szemei vannak..."

"Hirtelen elkapott egy furcsa érzés...
Bizseregni kezdett mindenem, és egyszerűen azt akartam, hogy normálisan megfogja a kezemet."

"Meg sem várta, hogy végig mondjam, amit elkezdtem.
Ajkai az enyémet érintették.
Az a sok színes pillangó, mintha csak erre a pillanatra vártak volna. Mind repdesni kezdtek a gyomromban."

"-Ne legyél... szomorú. -fogtam kezeim közé csodálatos arcát.

-Nem akarok fájdalmat okozni neked... -hajtotta le fejét.

-Nem fájt... -vigasztaltam.

Amúgy nagyon fájt..."

"-Valószínűleg a tegnapi csak Jungkook miatt volt. Elakarod felejteni minnél hamarabb, amit ő tett veled, és azt magyaráztad be magadnak délután, hogy vonzódsz hozzám. Gondolom ezért csináltad azt amit, nem? -kérdezte lágyan, de mégis láttam a tekintetében a csalódottság csillogását.

-Nem tudom, tényleg... lehet hogy így van. Sajnálom..."

"-Tudod Jimin... nekem kéne bocsánatot kérnem... -karolt át, amin nem kicsit lepődtem meg.
-Nem lehet mindeki jó matekból. Nyilván, nekem jobban megy mint neked, de igazad van... én tényleg nem tudok magyarázni. És ezért igazságtalan volt, amiket tegnap a fejedhez vágtam. Szóval... bocsánat. -szorított egy kicsit magához, majd elengedett."

"-Gondolj csak bele... A szexi félisten Jungkook, belezúgott a munkatársa fiába, a basznivaló seggű, aranyos, ártatlan Jiminbe, amit ő viszonzott is és ez egy titkos kapcsolatot vont maga után. Aztán egy nap, elhatározzák, hogy mindenki tudta nélkül, és a szexi félisten Jungkook karrierjét kockára téve, mindenáron találkozgatni fognak különleges helyeken, ami mellesleg nem az ágyam lesz. És boldogan élnek, amíg Jimin segge szét nem szakad... -fejezte be drámaian."

"-Annyira vártam már ezt a napot... -bőgtem szomorúan nyakába.

-Tudom, Jimin... Ideges voltam... nem tudtam gondolkodni... hibát vétettem. És én úgy sajnálom... -rázkódott meg a teste, majd fejét vállamra hajtotta, és belőle is kitört a zokogás. -Nem akartam fájdalmat okozni... kérlek bocsáss meg. Csak ne haragudj rám, kérlek szépen Jimin."

"-Nem akarom, hogy elhagyj, soha. -váltott át szenvedő hangnembe.

-Most miért mondod ezt? -ijedtem meg.

-Mindig mellettem leszel, ugye? -hagyta figyelmen kívül az előbbi kérdésemet.

-Hát persze Kook, de ezt már szerintem tudod. -vontam össze a szemöldökömet.

-Megígéred, hogy nem hagysz el? -kérdezte komolyan.

-I..Igen. Persze. Hiszen szeretlek.

-Nagyon szeretlek, Jimin. Lehet, hogy ezt nem mutatom ki sokszor, de így van. Nagyon szeretlek."

"-Park Jimin... megtisztelnél azzal, hogy... lennél a párom? -kérdezte remegő hanggal, ami miatt én egy kicsit elhalkultam, hogy tudják válaszolni neki, és kiejtsem azt a mondatot, ami a szív legmélyéről jött.

-Igen, örömmel leszek a párod, Jungkook."

"-Gyere Kook... menjünk. -fogtam meg az enyhén sokkos állapotú Jungkook kezét és elkezdtem húzni, kifelé a temetőből.