Gyilkos titok

.

-Idióta, gyáva. - hangzott az egyik pszichológustól.
-Szégyen vagy.
-Nem vagy méltó a farkasléthez! - lökte meg egyikük.
-Ha nem takarodsz innen kurvára megbánod. - szólalt meg jóval előbbi kijelentése után a nő, majd megvágta Antonia karját és gyomorszájon rúgta.
-Már az első bevetésnél kinyírnak a picsába! - kényszerítí földre Antonia-t az edző a tarkójánál fogva, mire a lány alig hallhatóan nyöszörgött egy rövidet.
-Soha az életbe nem fogsz megtanulni semmit se! - rúgott bele a már földön fekvőbe a vizsgáztató.
-Egy gusztustalan, élettelen, roncs vagy! - minden egyes szó után rúgással illette meg a másik vizsgáztató is.
-Egy csődtömeg! - rúgtak bele ismét.
-Legközelebb jobb ha meg se jelensz itt! - a nő kijelentése után még párszor belerúgtak, ahol csak érték.
Antonia az ötödik után már nem számolta, elvesztette a fonalat. Amint ezzel végeztek mind kivonultak a helyiségből. Carl az ajtótól kicsivel arrébb várakozott és amint elmentek mellette a tagokat egyből bement a lányhoz.
-Antonia. - guggolt le mellé. - Megmaradsz? - kérdezte Carl, mire csak egy nyöszörgést hallatott a kérdezett fél.
Barátja körülnézett és odaadta a megviselt Antonia-nak a kötését, ami azóta is a földön hevert.
-Ez volt a pszichológia teszt... - kötötte fel kicsit szerencsétlenkedve a rongyot a lány fejére. - Tesztelték mennyi nyomást, terhet bírsz el és, hogy át-e változol ezalatt.
Szóval erre kellett volna az inyekció. Ha átváltozok belém nyomják. - gondolta magában a nyilvánvalót, de hangot nem adott neki. Carl óvatos segített neki felülni. Antonia nem hagyta ezt neki sokáig, ellökte a segítséget nyújtó kezeket és nehezen, de magától felállt. Nem haragszik rá. Miért is tenné? Szimplán egyedül akar lenni. Távol az emberektől, otthon. Tett egy lépést, ám majdnem elesett. Carl egyből segíteni akart.
-Megvagyok. - szólt kissé rekedten.
-Nem igazán hiszem.
-Jól leszek.
-Oké. - tudta le ennyivel.
Carl jobbnak látta most egy kicsit békén hagyni őt. Viszont abból nem engedett, hogy ő viszi a táskáját. A folyosó egy-két ember kivételével szinte üres. Nem foglalkoztak velük, elmerültek a saját dolgaikba. Mikor kiértek Antonia felvette pulcsiját és nagy kapucniját a fejére húzta. Egész úton meg se szólaltak. Carl egy utcával Antonia lakásától elbúcsúzott. Antonia nem akarta, hogy ha otthon van Emmett rászálljon a fiúra.
-Jó napot, hölgyem. - köszönt a kapu őr és beengedte. - Az úr nincs itthon, egy órája ment el. Nem mondta mikor jön.
Antonia kivételesen nem köszönt vissza, nem mondott semmit, ment tovább a házba. Az őr ezt furcsállta, de nem tette szóvá. Ehelyett csak írt egy üzenetet Emmett-nek.

Curtis: Uram, nem akarom zavarni, de a lány elég furán viselkedett. Mindig nagy kedvel szokott köszönni, mindig szokott valami kedveset mondani, vagy csak szimplán szép napot kíván, ám most lehangoltnak tűnt, nem mondott semmit. Lehajtott fejjel, kapucnival rajta sétált komótosan. Mintha fájna neki mozogni is. Valami nem stimmel vele.

Válasz nem érkezett, de ezzel nem is nagyon foglalkozott. Tudja, hogy elfoglalt, majd ha lesz ideje megnézi. Nem akarja zargatni, mert a végén lecseszné miatta. Inkább csak tovább folytatta munkáját.
Cassidy és Hunter nagy örömmel üdvözölték Antonia-t, de ő ezt nem viszonozta. Szimplán levette cipőjét, lerakta a földre a táskáját és leült a pulthoz miközben levette kapucniját. A kutya felvitte a lánynak a táskáját, majd visszasietett hozzá. Természetesen ő is megérezte, hogy nincs minden rendben vele. Hunter fent, az asztalon próbálja sikertelenül jobb kedvre deríteni, végül csak szorosan hozzábújt. Cassidy ügyesen felugrott a mellette lévő székre. Óvatosan megkaparta a mancsával Antonia-t, hogy felhívja magára a figyelmet. E hiányában inkább a fejét megpihentette Antonia kezén. A lány könnyei megindultak. Megfogadta, hogy nem fog sírni, legalábbis emberek előtt nem. Még a szerettei körében se. Utálata ezt a helyzetet, szerinte a gyengeség jele. Nem is tudja ezzel mekkorát téved. A könnyhullatás lassan átváltott csendes sírásba. Mindkét állat felfigyelt. Cas megnyalta Antonia arcát. Hunter dörgölőzik hozzá. Szorosan keze mellett hanyatt fordult és úgy adta ki makogó szerű hangját. Más helyzetekben Antonia mindig elmosolyodik ezen, kivéve most. Enyhén eltolta magától a kutyát, hogy fel tudjon tápászkodni. Megtörölte szemeit és keresgélés nélkül megtalálta az alkoholos italokat a konyhában az egyik szekrény felső polcán. Nagy nehezére esett levennie onnan két üveggel. Ámde, ahogy sikerült felbontotta. Mire Emmett meglátta az őr üzenetét és haza érkezett, addigra Antonia mindkét üveg tartalmát kiitta. Cassidy hangos ugatásaira nyitotta ki a bejárati ajtót.
-Antonia! - sietett a földön fekvő lányhoz, aki nem is emlékszik mikor került rá vissza a kapucni.