Gyilkos titok

..

-Igaz.
-Legalább most nyugisabbak egy fokkal a diákok is...
-És hogy megy a tanulás?
-Jól.
-A cég?
-Az is. Megvannak, rendesen dolgoznak. Ha elakadnak nem szaladnak hozzám minden egyes szarsággal. Megpróbáláják megoldani, ha nagyon nem megy akkor fordulnak hozzám.
-Az jó. Legalább van egy kis nyugtod a zűrzavarban.
Antonia gondolata beigazolódott a második sebnél már alig érzett valamit a fáradtságon kívül. Ez a harmadiknál még jobban fokozódott.
-Matty...
-Mondd, Bogárka.
-Nagyon fáradt vagyok.
-Tudom, de még egy kicsit ki kell tartanod. Nincs sok hátra. Utána rakok rá fertőtlenítőt és egy nagy tapaszt. Oké?
Antonia hümmögve válaszolt. Emmett gyorsabbra fogta munkálatait, persze vigyázott ne rontson el valamit.
-Kész vagy. Kérsz teát? Vagy valamit?
-Segítesz felülni?
-Nem hiszem, hogy jó ötlet.
-Kérlek! Én nem bírom egész nap fekve.
-Már este van... - Antonia továbbra is kérlőn nézett rá. - Rendben.
Lassan és nagyon óvatosan vitték véghez a folyamatot. Antonia úgy tárta szét a kezeit ölelésre vágyva, mint egy cuki kis gyerek. Emmett mosolyogva bújt hozzá.
-Lehet mégis csak jól esne egy Emmett féle tea... - motyogta.
-Igenis! - kuncogott. - Kérsz még hozzá valamit? - engedte el. - Chips? Csoki? Gumicukor? Sós perec? Vattacukor?
-Ebben a sorrendben. - mosolygott a férfira.
-Máris hozom. Addig bekapcsolom a tévét. - ezt meg is tette, majd a távirányítót a lánynak adta had keressen valami jó csatornát.
Az egyik szekrényből elővett a felsorolt rágcsákból kettőt, egy tálcára pakolva őket. Popcornt is készített. Amint a víz már majdnem felforrt levette a villanytűzhelyről és rakott bele citromlét, egy rakás mézet meg tea fiktereket. Alaposan összekeverte és egyik kezében ezzel, másikban a tálcával ment vissza. A tálcát lerakta a fotelra, majd arrébb söpörte a doboz szétszort tartalmát, hogy lerakhassa a teát. Az elsősegély cuccokat elpakolta és hozott két bögrét. Az asztalt még közelebb húzta és leült a lány mellé.
-Nem találtam semmi érdekeset... - szomorodott el.
-Akkor mit keressek? - húzta közelebb a dohányzóasztal túlsó sarkában pihenő laptopját.
-Nem tudom. Válassz te. 
-John Wick? Több része is van...
-Jó lesz. Tarthatunk maratont is. - vigyorgott rá lelkesen.
-Okés. - mosolyodott el.
Megkereste és kivetítette a tévére. Emmett mindenből egyet kibontott és a hatalmas tálcára kiöntötte. Kivéve a popcornt, amit a papírdobozába hagyott. Pár percet várt a teával, megkeverte és a bögrékbe öntötte. Antonia jól esően kortyolt bele, majd Emmett vállára hajtotta a fejét és tovább ette a sós pereceket a filmet nézve.

Másnap Emmett nem engedte se az iskolába se a céghez, pihenésre ítélte. Viszont délután, amíg a férfi fent rendezte dolgait Antonia írt egy cetlit, amit egy hűtőmágnessel rögzített a hűtőre. Kiosont a bejárati ajtón és sietősre fogta lépteit, késésben van. Megpróbált néha futni is, de ezt hamar feladta. Mit fogok én csinálni az edzésen ha járni is alig tudok, futni meg egyáltalán nem... Ezzel és hasonló gondolatokkal érkezett meg szokásos találkozó helyükre Jackson-hoz.
-Szia. Mi volt tegnap? - érdeklődött Antonia.
-Szia. Minden simán ment. Ti rendben haza értetek?
-Aha.
-Mi lesz Jessica-val?
-Kell neki egy kis idő, míg feldolgozza, de összeszedi magát. Erős lány, még ha nem is annyira látszik rajta.
-Veled is minden okés? Csúnyán megsérültél.
-Csak egy kis karcolás. Nem vészes.
-Nekem nem úgy tűnt.
-Mindenhol minden csupa vér volt. Konkrétan széttéptem Evelyn-t, beborított engem is a vére.
-Oké.
Jackson tényleg elhitte a reálisnak tűnő magyarázatot.
-Mi volt a suliban?
-Semmi különös. Mindenki a fiúról beszélt. Szerinted mekkora fejmosást fogok kapni?
-Plusz erősítések meg ilyenek. Viszont tényleg szólhattál volna erről a kis akciótokról. Jayce-t és Carl-t is behívták.
-Remek...
Felszálltak a vonatra, ahol a múltkori csávó is jelen volt, viszont most nem sértegette Antonia-t, se senki mást. Csendben meghúzta magát. A szokásos helyen szállt le a két farkas.
-Ha végeztél várd meg a fiúkat, nem tudom én ideérek-e.
-Jó.
-Kitartás!
-Kössz. Neked is!