Gyilkos titok

.

-Kelleni fognak ötletek, hogy a vesztes, vesztesek mit csináljanak.
-Oké, összeírok párat. Mikorra?
-Még nem tudom, majd szólok.
-Rendben.
Este elváltunk egymástól és haza mentünk.
-Megjöttem! - léptem be az ajtón, amit bezártam magam után.
-Konyha! - jött a válasz egyből.
-Szia, Matty.
-Szia. - pillantott hátra.
-Csak nem főzől?
-De, kedvet kaptam rá.
Matty leginkább csak varázsolni szokott ételeket, mert nem nagyon van kedve saját kezüleg csinálni. Pedig ő is finomakat tud varázslat nélkül. Mögé osontam és megkocogtattam vállát, ami nekem szem magasságban van.
-Holnap segítesz eltüntetni egy hullát? - érdeklődtem könyörgő szemekkel.
-Hullát? - fordult felém. - Már megint mit csináltál?
Szélesen elvigyorodtam kérdésén.
-Megkínoztam az egyik osztálytársam. Emlékszel Katherine-re?
-A kétszínű picsára? - fordult vissza kavargatni az ételt.
-Aha. Ma Jess kínozta. Három napot bírt és kinyiffant. Holnap Lilian következik. Meglepetésnek szánom neki Katherine hulláját, de utána nem tudom mit tegyek vele. Gondoltam segíthetnél eltűntetni.
-Egy feltétellel.
-Hallgatlak, Matty.
-Ha én is beszállhatok.
-Persze, hogy jöhetsz! Egyébként mik készülnek? Rohadt jó illatok vannak.
-Épp rizstésztát csinálok csirkével és brokkolival. A sütőben corn dog készül. Az amerikai fasírt, bagel, brownie keksz és a brazil krémes már kész van. - mutatott balra a fóliával lefedett edényekhez. - Még kell csinálnom szószt.
-Milyet?
-Tzatziki ehhez. - mutatott az ételre, amit épp keverget.
-Az nem tudom hogyan készül. - nevettem kínosan.
-Ne már...annyi mindent tudsz készíteni és pont ezt nem? Pedig nagyon könnyű. Megmutassam, ha végeztem ezekkel?
-Igeeen! - lelkesedtem fel, mint egy kisgyerek.
-Oké. - kuncogott.
Felmentem a szobámba, ahol a jobb szélső gitárt kiválasztottam. Lementem a konyhába és a pulthoz ülve eljátszottam egy számot. Like A Storm - Love the way you hate me. Ez az egyik kedvencem. Matty meg se lepődött, hogy ide telepedtem le gitározni. Megszokta és örül is neki. Ha nem mellette játszok számokat elkezd reklamálni. Még egyet elgitároztam, amelyiket Jack-nek is.
-Ez új? Nem emlékszem, hogy nagyon hallottam volna. De lehet velem van a gond.
-Ez valóban új. Nem rég tanultam meg. Néha előfordul, hogy tévesztek benne. Most is... - halkultam el.
-Az nem baj. Tanulsz a hibáidból, fejlődsz. Hamarosan ez is menni fog.
Matty mindig ért hozzá hogyan dobja fel a kedvem. Sose szól le semmiért se. Ha valamiben nem ért egyet, vagy ellenzi azt rendesen meg tudjuk beszélni cirkusz és veszekedések nélkül. Persze nekünk is vannak vitáink, de igyekszünk normálisan lerendezni. Mindig támogat. Ha túlgondolok dolgokat lenyugtat. Persze ott van mindig az a kis rohadék ,,de mi van, ha..." viszont sokkal kisebb figyelmet fordítok feléje. Mikor ez nem sikerül olyankor sikeresen eltereli a figyelmem. Amolyan pszichológus féleség. Utóbbin felnevettem.
-Mit nevetsz?
-Semmi. Csak eszembe jutott egy hülyeség. Nem fontos.
-Megint kattognak a fogaskerekeid?
-Áh, tudod csak a szokásos világi kérdések.
-Már nem tudsz meglepni. Múltkor, mikor éjfélkor itt ücsörögtünk egy krimit nézve, te csak benyögted a ,,hangyáknak vannak érzéseik" kérdést épp a főszereplő halálakor. A legizgalmasabb résznél csak így a semmiből. - kuncogott.
-Valójában ez még mindig érdekel. - néztem rá.
-Nem hiszem, hogy lenne, Bogárka. - nevetett.
-Miért? A kutyáknak, macskáknak, madaraknak, emlősöknek mind vannak érzéseik. Akkor egy kis hangyának miért ne lehetne? Például amikor mellé lépsz az meg elszalad a másik irányba olyankor biztos ijedtében cselekszik. Csak nem egy robot, ami erre van programozva...
Matty felnevetett a gondolat menetemen.
-Imádom azt a lüke agyad. - ezen elmosolyodtam.
-A napokban olvastam egy cikket, ami azt írta, hogy a beteg hangya elhagyja a bolyt, hogy ne fertőzze meg a többieket.
-Lehet akár ez mind ösztön is.
-Igen. De vajon melyik tényleges? Ösztön vagy érzelmek? - tettem fel a kérdést.
-Szerintem ez egy vitatott dolog a világban. Bár a hangyák agya igen kicsi. Nem hiszem hogy még egy érzelem cella is odafér. Akkor már nyílván inkább az ösztönt fejlesztik ki, hisz arra nagyobb szükségük van.
-Igazad van... - adtam be a derekam.
Tényleg okosat beszél. Végig gondolva mondandóját az ösztön sokkal reálisabb, mint az érzelmek. Főleg egy ilyen kicsi lénynek, aminek a túlélés a cél egy olyan világba ahol ők csak icipici porszemek. Minden százszorta hatalmasabb náluk. Így tényleg inkább az ösztön a célszerűbb. Az érzelmeikkel semmire se mennének. Ha jobban belegondolunk az emberek is ilyenek, ugyanis...
-Na gyere csináljuk azt a mártást. - szakított ki hirtelen Matty hangja a gondolataimból.
Boldogan sétáltam mellé és figyeltem mindent, amit mondott és segétkeztem ott, ahol tudtam. Vacsi után filmet néztünk és mentünk aludni. Reggel ismét korán keltem. Elrendeztem a dolgaim és lementem. Fantasztikus palacsinta illatok jöttek a földszintről. Hasam megkordult és követtem az orrom.
-Jó reggelt, Bogárka!
-Jó reggelt!
-Éhes vagy?
-A híres palacsintádra bármikor.