Gyilkos titok

..

-Nincs mit. Ha szeretnél nyugodtan hívj vagy írj.
-Este fogok.
-Oké. Szia.
-Szia.
Jackson várt egy kicsit, de még azelőtt elindult ő is visszafelé, hogy elhalványult volna Antonia alakja. Ahogy közeledett hazafele úgy érezte egyre nehezebbek léptei. Megpillantotta a jól ismert kaput. A kerítés fekete, függőleges téglalap alakú, rozsdamentes acélből készült. A kerítés lábazata szürke architektúra kerítéskövekből van kirakva. Egyre közelebb kerül bejáratához. Curtis, a kapuőr is láthatóvá vált számára.
-Jó napot. - köszönt neki a férfi. - Mr.Douglas nincs itthon, viszont nagyon várta önt. Sajnos dolga akadt.
-Szép napot. Köszönöm a tájékoztatást, Curtis.
-Tervez még ma menni valahová?
-Nem igazán, de lehet a haverok fognak hívni. Ha nem akkor nem megyek ma el. Cassidy -éket se kell vinni ma sétálni. -Rendben.
-További csodás napot. - mosolygott rá, ahogy bement a kapun.
-Önnek is. - viszonozta a mosolyt.
Elől az udvar rendezett, rövidre vágott fű borítja és különféle bokrok lepik el stílusosan. Nyugati tuja, kúszótuja, és törpe aranylombú keleti tuja is található. Gömb, négyzet és téglalap alakokba. Ezek mellett található fehér törpe bangita, pirosas júlia borbolya, szerb lucfenyő, meg örökzöld, fehér és világos rózsaszín iszalag. A hatalmas, ódon stílusú, kétemeletes házhoz kavicsos út vezet. A ház jobb oldalán mintha egy kisebb állna, de igazából egy nagy előszoba az. Az ablakok mind a padlótól kezdődnek és szinte a mennyezetig érnek. Kívülről a falakat virágok, futó- és más növények nőtték be. Bal oldalán két autós garázs van. Hátul, a ház mögött is vannak olyan növények, mint elől, de sokkal kevesebb a hatalmas tó miatt. A kert legvégében pedig hatalmas fák, egy kicsi, erdősebb rész látható, de már a kerítésen túl. Antonia elővette kulcscsomóját zsebéből, melyen semmi dísz nincs, és kinyitotta a bejárati ajtót.

~

Amint kinyitottam az ajtót Cassidy felugrott, Hunter pedig átmászott róla rám.
-Sziasztok picikéim. - simogattam meg őket boldogan.
Cassidy annyira örül nekem, hogy megpróbál felmászni rajtam sikertelenül. Leguggoltam hozzá, mire hátsó lábaival fellépkedett az enyémekre. Vele együtt álltam fel, úgy tartom, mint akár egy kisgyereket. Hunter a nyakhajlatom és a kutya mancsa közé bújt.
-Szeretlek titeket. Sajnálom, hogy nem voltam itt.
Adtam egy puszit Cas arcára, mire Huntee féltékenységi rohamában odasietett. Őt is megpusziltam. A konyhába mentem, ahol egy kézzel ügyeskedve kajákat gyártottam mindhármunknak. Cassidy-nek és magamnak egy-egy szendvicset csináltam. Az enyémbe csak tálcás szalámit raktam vaj nélkül. Cas szendvicse két vékony hús szeletből áll közöttük gyümölcs mixel. Huntee-é kicsi hús darabkákból és a száraztápjából áll, mellé egy kis banánnal és laktózmentes tejföl öntettel. Leraktam a székre a kutyát és elé toltam a kajáját. Hunter pedig az asztalon eszik. Én is az asztalra ültem fel. Miután végeztünk elmostam a tányérokat és felmentem a szobámba. Végig néztem a három gitáromon, amik az ágy felett, a falra vannak felrakva. A középső mellett döntöttem és kimentünk az állatokkal a tóhoz. Az idő kellemes, meleg szél lengedezik, leültünk a fűbe. A kedvenc bandámtól, a Like a Storm-tól kezdtem el játszani egy számot, a Black Rain Hurricane-t. Már a szám végére értem, mikor megéreztem valaki jelenlétét. Hátrafordultam, ki más ha nem Emmett? Furcsállnám is, ha valaki más lenne, addig élne.
-Szia.
-Szia.
-Örülök, hogy haza jöttél.
-Szóóval...ez a titokzatos munkád, amiről nem szoktál beszélni?
-Te meg ezért lógsz mindig a haverokkal?
-Hogy őszinte legyek örülök, hogy tudsz róla és nem kell többé hazudnom.
-Igen, én is így vagyok vele. - ült le mellém.
-Tudsz varázsolni. - jelentettem ki a nyílvánvalót. - Menő. - mosolyogtam rá.
-Azért a farkassá változás se olyan rossz. Mióta tudod, hogy farkas vagy? Vagy erről az egész világról?
-Emlékszel, mikor elraboltak? - kérdeztem halkan.
-Igen.
-Két barátom megmentett. Csak akkor tudtam meg, hogy létezik a természetfeletti világ. Másnap elmondtak nekem pár dolgot a kávézóban. Többek közt azt is, hogy én farkas vagyok. Majd jöttek az idő kiesések, mikor átváltozgattam. Én öltem meg Marcus-t, ezért kellett hamvasztani. De ezt akkor még nem tudtam. Ott van a Perez család, őket is én öltem meg, kivéve a nőt, aki öngyilkos lett. Meg azt a tanárt is a sulimból, ekkor tudatosult csak bennem. De őszintén, nem bántam.
Emmett halványan elmosolyodott mondandómon.
-Na és te?