Gyilkos titok

.

-Szia Bogárka. Hiányoztál. - ölelte meg, de Antonia hevesen tolta el magától.
Emmett arcára szomorúság ült ki. Még semmiről se tud.
-Ez fáj.
-Fáj? Mi történt veled?
-Menjünk be. Elfáradtam.
-Rendben.
-Szép napot, Curtis.
-Jó újra látni önt. 
-Önt is.
Az ajtót kinyitva Cassidy egyből ugrált volna. Hihetelenül örült, köröket kezdett el futni. Antonia leültette és leguggolt hozzá.
-Ti is hiányoztatok nekem.
Hunter felmászott a vállára. Őt is megsimogatta. Alaposan megdögönyözte mindkettejüket, majd Emmett segítségével felállt.
-Hoztam neked levendulás jegeskávét, a kedvencedet.
-A napom megmentője. - mosolygott rá.
Leültek a konyhapulthoz és Antonia elmesélte mik történtek vele. Később felment a szobájába pihenni, de ez elmaradt és a még mindig véres pólóját sikálta. Mikor már lassan negyed órája ezt csinálta Cassidy lement Emmett-ért.
-Segíthetek?
-Tegnap ez a póló volt rajtam, csupa vér lett és hiába raktuk be a mosógépbe. Még mindig látszik.
-A kedvenc pólód.
-Igen.
-Add csak ide.
Antonia kicsavarta az anyagot és sóhajtva adta át. Emmett kezei körül arany csillogás jelent meg, majd a tiszta, száraz pólót visszanyújtotta neki.
-Köszönöm. - vigyorodott el.
-Semmiség, Bogárka.
-Meg kell csinálnom a céges papírokat...
-Szólj, ha bármiben kellek.
-Rendben.
Antonia leült a hatalmas köteg papír fölé, de most semmi kedve nem volt ehhez. Helyette egy hirtelen ötlettől vezérelve neki állt festeni. Még a gördeszkáját is lefestette.
-Mattyyy! - trappolt le a lépcsőn. - Elfogyott a festékem! - jelentette ki szomorkásan.
A férfi nevetésben tört ki.
-Ez nem vicces!
-Csupa festék az arcod és a fél karod.
-Oh...
-Muti, milyen festék kell. - indult meg a szobájához.
Antonia boldogan követte őt.
-Tetszik a deszka dizájnja.
-Köszi. Spray és tempera is kell. A temperákat is egyenként lehet venni. Ilyen picike dobozban vannak. - mutatta meg neki. - A spary pedig ilyen.
Emmett mindkét fajtából, az összes színből kettőt a többi kellék mellé varázsolt.
-Köszönöm.
-Mit fogsz festeni?
-Még nem tudom.
Emmett az ágy szélére ült Cas mellé, addig Antonia neki látott. Lefestette állatait, elkezdte Emmett-et is, de ezt félre rakta és egy tájképpel foglalkozott. Miután végzett graffitit is csinált. Majd a szobáját is kidekorálta. Sokat festett, de egy idő után megunta és lefeküdt a földre a plafont bámulni. Cassidy és Hunter mellé telepedett.
-Csak pár napig maradok. Vissza kell majd mennem. A mentoromnak kell felügyelnie az épülésemet, most se lett volna szabad eljönnöm, mégis elengedett.
-Rendben. Gyógyulj meg hamar. - feküdt le mellé ő is. - Ha bármikor bármi kell én itt vagyok.
-Tudom. Én is neked.
-Megölelhetlek?
-Persze.
Emmett az oldalára fordult és óvatosan, az égés fölötti testrészére helyezte kezét, fejét félig vállára hajtotta. Cassidy a buksiját Antonia csípőjére helyezte, Hunter pedig Cas fején kuporodott össze.

-Ki csengetett?! - kiabált le Antonia.
Öltözéke laza, haját egy nagy csattal rögzítette lófarok féleségbe, amiből elől egy rövidebb tincs kiszabadult. Arca ma is festékes, újból bele lendült régi hobbijába, ami egy kis boldogsággal töltötte el. Alkotásai sötét témában játszanak, mégis valamelyikek ígyis színesek.
-Melany az!
Antonia lemosta a festéket magáról és lesietett a lépcsőn.
-Te tudtad, hogy jön?
-Nem. Gondolom te se.
-Hát nem. - nyitott ajtót Emmett.
-Helló, Emmett. Rég találkoztunk.
-Igen, asszonyom. - mosolygott rá. 
-Antonia, drágám!
Melany olyan hévvel magához ölelte, hogy még a lány kezei is a teste mellett ragadtak, eltolni se tudta. Rettentően fájt neki, de egy hangot se adott ki magából. Emmett aggodalmas pillantásokkal nézett rá.
-A suli hogy megy?
-Kicsit rontottam, lett egy hármasom évvégén, és több a négyes, mint az ötös, de egész jól. - Melany rosszallóan rázta meg a fejét enyhén ciccegve.
-A cég?
-Mostanában nem voltam bent. De egész jól fenntartja magát. Egy kevés papírmunkát felhalmoztam, de azok nem lényegesek.
-Nem lényegesek? Minden munka lényeges! Igenis be kell menned a céghez! Nem hagyhatod csak úgy magára!