Hope egyre jobban fojtogatóbb helyzetben érezte magát, ahonnan menekülnie kell. Így mikor még közelebb ment hozzá az orvos neki ugrott, de csak a kezét harapta meg, ezáltal egérutat nyerve. A szoba másik felébe ment. Hirtelen kicsapódott az ajtó, mire mindenki odakapta a fejét.
-Antonia!
Jayce volt az, aki láthatóan futott. Aggodó tekintettel vizslatja végig. Egészen közel megy hozzá.
-Nem vagy valami jó bőrben. Hadd nézzelek.
Megfogta mellső mancsait és óvatosan kétlábra állította, de hátsó lábain még mindig ülve maradt. Carl is bejött hozzájuk. Hope füleit hátra csapta és nyüszített két rövidet tudatva fájdalmát. Jayce óvatosan letette.
-Jól van, semmi baj. Minden rendbe fog jönni. - simogatta meg.
Az orvos ismételten közelebb merészkedett hozzá. Hope persze észrevette és morgott rá.
-Hé... - szólt rá finoman Carl, aki kétoldal megfogta a farkas fejét.
-Blackshade, ha nem bír magával szájkosarat kap! - fenyegette meg Doune, mire Hope fújtatott.
A doki lassan letérdelt hozzá, így egyvonalba került a fejével. Hope-on tisztán látszik az idegesség, ezt apró, elnyújtott morgásokkal is tudtukra adja. Oldalra pillantgat, de mivel Carl fogja a fejét nem tud annyira.
-Picúr, emlékszel? - vonta magára a figyelmét.
Homlokukat egymásénak döntötte, ezzel kicsit lenyugtatva őt. Ám, mikor az orvos hozzá ért nagyot ugrott.
-Shh. Nyugi. - szólalt meg Carl.
Az orvos felállt, így Hope kissé lenyugodott, Carl-t figyelte, aki pedig az orvost. Egy inyekciós tűvel közeledett feléjük, amit szerencséjükre a farkas nem vett észre. Hirtelen, mégis precízen nyomta belé a nyugtatót. Carl megfogta őt, hogy ne a padlón végezze.
-Jó, hogy jöttek. Nem tudom hogyan oldottam volna meg.
-Ő harapta meg?
-Igen.
-Biztos csak nagyon ijedt és fáj neki. Ő nem bántana senkit se ok nélkül.
-Elhiszem. Felrakná kérem az asztalra?
-Igen, persze.
Bekötözte a saját kezét, majd megműtötte a farkast és Edgar lábát is rendbe tette. Utána visszatért Hope-hoz.
-Egy darabig még nagy fájdalmai lesznek.
-Így nem mehet haza. Nem tud visszaváltozni ilyenkor.
-Lakik addig nálunk.
-És mikor bevetésre kell mennünk?
-Nem tudom...kitalálunk valamit.
A doki magukra hagyta és kiment a folyosóra. Jó pár perc eltelt, mire Jackson is megérkezett mögötte Hildred-el.
-Itt van Antonia? - érdeklődött Jackson.
-Az égési sérüléses farkas? Igen, szerintem még alszik. Nyugtatót adtam be neki, hogy elláthassam.
Jackson bólintott és beléptek az ajtón. A bent tartózkodó három fiú egyből felállt a földről és székről. Az orvos is bement utánuk.
-Amíg nem épül fel a mentoránál marad. - szólalt meg Hildred Jack-re utalva.
-Rendben.
-Megnézi?
-Igen.
A gézt finoman tekerte le róla.
-Még bent tartanám egy darabig megfigyelés alatt. Léguti sérülést szenvedett és rengeteg folyadékot is vesztett. Nagy fájdalmai vannak, egy darabig így is marad.
-Rendben. Doune, jelentést.
-Egész jól ment minden, míg az egyik hibrid felgyújtotta a raktárépületet. A tűz külön választott mindenkit. Blackshade harcolt azzal, akit fogjul ejtettünk. Steven-t találtam meg legelőször, szóltam neki, hogy keresse meg a többieket, én meg Blackshade-et, kint találkozunk. Aztán megtaláltam Edgar-t. Néhol leestek a gerendák a mennyezetről. Nyüszítést hallottunk, gondoltuk, hogy ő lesz az. Leszedtük róla a két gerendát, aztán a hibrid belé eresztette karmait. Blackshade megharapta a kezét, Edgar meg rátaposott, így beletörtek a körmök. Egy öklöst is kapott tőle, amitől elájult. Megegyeztünk, hogy én viszem a fogjot, ő meg a lányt. Ismét elváltunk. Edgar lába beszorult, Blackshade mentette ki, darabig vonszolta. A túl sok füst miatt ő is elájult, viszont már nem messze voltak a kijárattól, láttuk őket és mind mentünk segíteni.
-Blackshade fontosabb, mint egy fogoj, de ezt maga is tudja. Legközelebb vegye figyelembe. Edgar-nak üzenem legközelebb legyen elővigyázatosabb. - ment el.
Csak fél óra múltán tért magához Hope. Carl egyből odament hozzá.
-Üdv újra köztünk. - mosolygott rá halványan.
-Kaptál érzéstelenítőt, de nemsokára el fog múlni. A hangszálaidat se erőltetheted. - tájékoztatta Jayce.
-Nálam fogsz lakni, míg nem épülsz fel. Hildred döntött így.
Hope nem reagált különös képpen. Nyugodtan szuszog és pislog. Fáradt az altató miatt. Az orvos hozott neki vizet, elé rakta.
-Igyon, nagyon kiszáradt.
-Ígérem, nincs benne semmi. - próbált poénkodni Jackson, régi találkozásukra utalva.
Persze a többiek nem értették, de nem is foglalkoztak vele. Hope nem kezdett neki az ivásnak, bár valójában szomjas, túl gyenge ahhoz, hogy felkelljen.
-Várjon egy pillanatot. - szólt az orvos, aki egy fecskendővel tért vissza.
Felszippantotta vele a vizet és Hope szájához tette, de ő nem nyitotta ki.
-Majd én. - vette át Jayce.
YOU ARE READING
Gyilkos titok
FantasySziasztook! Minden erre tévedt léleknek: Ez az első könyvem. Bizonyára előfordulnak majd hibák, de próbálom őket javítani. Építő jellegű kritikát szívesen elfogadok, kultúráltan megfogalmazva. A részeket még nem tudom milyen rendszerességgel fogom...