Evony nekiugrott a mögötte lévő pasasnak, ìgy felborultak. A lány gyorsan felállt és hátrált. Eddig a pillanatig észre se vette, hogy van itt még egy farkas.
-Evony…honnan tudtad, hogy itt vagyok? - kérdezte az állattól, amint mellette termett.
Nyilván választ nem várt tőle, hisz "csak egy farkas" gondolta. Evony támadásba lendült egy másik férfi ellen, de ugrás közben eltalálta valami. A lökő erejétől távolabb repült, emberként ért földet és gurult még távolabb. Antonia ismét lesokkolódott. Lassan lépkedett hozzá, de a fiú felállt. Aki nem más, mint…
-Carl?
-Sajnálom Antonia. - csak ennyit mondott és vissza ment harcolni farkasként.
Pikk-pakk végeztek mindenkivel és mindketten emberi alakot öltöttek. A másik "ismeretlen" farkas valójában Jayce.
-Antonia, mennünk kell. Hamarosan még többen lesznek.
Carl megfogta a karját és mind futni kezdtek. Nem messze volt az autójuk, amibe beszálltak. A két fiú átvette szétszaggatott felsőjüket. Jayce vezetett őrült tempóban. Csak a városba beérve lassított.
-Állj meg! - kiabálta a lány.
Most először szólalt meg az út alatt.
-Mi?
-Állj meg!
A fiú lefékezett és kipattant a lány. Nem is figyelte a környezetét az úttesten kelt volna át, de Jayce átkarolva visszarántotta egy autó elől.
-Engedj el! - lökte el magától.
-Kérlek, beszéljük meg.
-Mindketten csak szórakoztatok velem! Nem fogok veletek beszélgetni! És ne gyertek utánam! - ment el.
Jayce és Carl tényleg nem követték csak nézték távolodó alakját, ami lassan elhalványult előttük. Antonia-nak fogalma sincs hol lehet, de futni kezdett egy irányba. Egy utcával arrébb kifulladva állt meg. Kezeit térdére rakta a fáradtságtól. Valaki véletlen nekiment, mire ő készen állt a futásnak.
-Bocsánat. - szólalt meg, mire a lány rá nézett. - Antonia?
-Emmett!
-Hol voltál?
-Annyira örülök, hogy látlak. - könnyeztek be szemei.
-Gyere ide. - terítette a lányra zakóját a hideg levegő ellen és megölelte. - Jó, hogy végre megvagy. Hol voltál?
-Nem tudom. - szipogta. - Elraboltak.
-Hogy?! - tolta el magától döbbenten, hogy szemébe nézhessen. - Ki? Vagy kik?
-Nem tudom.
-Nyugi, most már biztonságban vagy. Gyere, itt van a közelben Jo autója.
Útközben felhívta az említett férfit, hogy találkozzanak az autónál, előkerült a lány.
-Kisasszony! - szólt kedvesen Joseph. - Végre, hogy megvan.
-Siessünk el erről a környékről. - mondta Emmett.
-Mi történt? - érdeklődött a férfi immár az autóban.
-Elrabolták. - karolta át a lányt, aki nekidőlt. - Nem fázol?
-Kicsit.
-Mindjárt felmelegszik a kocsi, pár perc. - mondta Joseph. - Hogy szabadultál ki?
-Futottam.
-Nem tudod mit akarhattak?
-Nem. Senki se ment be hozzám. Egy pincében voltam a városon kívül.
Otthon levette magáról a zakót és visszaadta tulajdonosának. Vett egy hosszú fürdőt levendulás - mentolos illatú fürdőbombával. Hajat is mosott, majd megszárítkozott és felöltözött.
-Antonia. - nyitott be Emmett. - Kész az ebéd.
-Basszus! - ugrott meg ijedtében a lány. - Ma már ötször hozták rám a frászt és még csak dél van! Ne ijesztgess! - ,,ha így folytatódik még ma szívinfarktust kapok" gondolta magában.
-Bocsánat. Gyere enni.
-Oké. - indult el utána.
Estefelé Marcus is megérkezett.
-Csak nem haza találtál?
-Uram, a lányát elrabolták. - tájékoztatta Emmett.
-Badarság. Mégis kinek kellene? Mindegy is, már itthon van.
-Kössz, hogy ennyire aggódsz értem… - forgatta meg szemeit.
-Mégis minek aggódnék? Nem az én lányom vagy!
أنت تقرأ
Gyilkos titok
خيال (فانتازيا)Sziasztook! Minden erre tévedt léleknek: Ez az első könyvem. Bizonyára előfordulnak majd hibák, de próbálom őket javítani. Építő jellegű kritikát szívesen elfogadok, kultúráltan megfogalmazva. A részeket még nem tudom milyen rendszerességgel fogom...
