Gyilkos titok

.

Hope lassan kinyitotta a száját annyira, hogy a fiú beletudja tenni a műanyagot. Óvatosan adagolta neki a vizet, ami nagyon jól esett a farkasnak. Mivel csak huszonöt mililiteres, így többszőr meg kellett ismételnie a folyamatot.
-Egyenlőre bent fogják tartani, megfigyelés alatt. - szólalt meg most először Doune. - Mellesleg, ügyes volt. - dícsérte meg. - Majd meglátogatom. Kitartás! - ment ki.
-Önt hogy is hívják?
-Jackson Atrens.
-Nos Atrens, három naponta kell cserélni a kötését. Kell kenegetni bőrápoló krémmel és fájdalomcsillapítót kell szednie. Aktív torna is szükséges. Későbbiekben majd rehabilitációs gyógytorna, egy évig havonta kontrollra járás.
-Rendben.
-Szépen lassan, de fel fog épülni. Tilos megerőltetnie magát.
-Rendben.
-Remélem hallottad. - szólt a farkashoz Jayce. - Tilos megerőltetned magad. Vésd jól bele a kis buksidba. - borzolta össze fején a szőrt.
-Egy hónap múlva meglátjuk milyen és ahhoz képest mikor hogyan tud újból csatázni.
-Oké. Köszönjük.
Az orvos biccentett és elhagyta a helyiséget.
Hope estéje nem volt nyugodt, ahogy az orvosé se. A farkas egyébként se tudott aludni, ezért figyelte ahogy az orvos ellátja a betéved sérülteket. Éjfél környékén járt az idő, mikor egy újabb jött.
-Ő még kölyök?
-Tizenöt éves.
-És már most ilyen komoly sérülése van? Hogyhogy itt van?
-Égési sérülés, a fájdalomtól nem tud átváltozni.
-Uhh...az egyik haverom is megsérült így. - beszélt a farkashoz. - De ő a hátán. Nagyon sok időbe tartott felépülnie. Voltak időszakai, mikor inkább feladta volna az egészet. Mégis kitartó maradt és sikerült teljesen rendbe jönnie. Ezt csak azért mondom el, ugyanis biztos veled is lesznek ilyen időszakok, kölyök. Sose add fel. Bármennyire is kilátástalan a helyzet, nem szabad feladni. És tudod miért? Mert az azt jelenti számukra, hogy győztek. Ezt az örömöt ne hagyd meg nekik. Tipord őket a porba! Tedd a földdel egyenlővé őket! De mindezek előtt előbb épülj fel. Az egézséged fontosabb, viszont lebeghet a szemed előtt motivációként. Csak okosan, kölyök. - fogta meg mancsát, hogy egy apró kézfogást tegyen.
-Köszönöm az ellátást, doki. Ismét.
-Semmiség. - mosolyog vissza rá, majd távozik a férfi. - Kérsz valamit, Blackshade?
Hope csak hosszan lehunyta szemeit, majd kinyitotta. Jelenleg nem kér semmit. Legalábbis nem tőle. Élete legunalmasabb huszonnégy óráját töltötte a semmivel. Csak nézett ki a fejéből. Aludni nem tudott az idegen hely miatt. Az orvos csak akkor ment be, ha voltak sérültek. Máskülönben nem akarta zargatni őt. Ahogy letelt az idő Jackson szinte egyből megjelent.
-Szia Antonia. Hogy vagy?
Válaszul csak felemelte fejét és kalimpált mancsaival, ahogy próbált felkelni.
-Maradj nyugton. - sietett hozzá.
Doune is bejött hozzá.
-Üdvözlet. Hogy van?
-Szerintem jobban egy fokkal. De sokat ér, hogy kiment az altató hatása.
-Nemsokára az érzéstelenítő is kifog. - jött ki a másik szobából az orvos. - Nem hiszem, hogy sokat aludt volna. Jó páran jöttek kezelésre, amiért lesérültek. De nyugton volt. Atrens, segíthet neki felülni, úgyis kötést kell cserélni.
Jackson minden tőletelhetőt megtett, de Hope nem működött együtt.
-Mostmár bezzeg nem akarsz felülni, mi?
-Segítsek? - indult meg Doune, de Hope egyből neki rugaszkodott a felülésnek.
Apró morgást hallatott, de Jackson ráfogott a szájára.
-Csitt.
Hope a füleit hátra csapta kicsit agresszívan és ítélkező szemekkel vizslatta az előtte állót.
-Ne nézz így rám. Muszáj.
A farkas nem változtatott tartásán. Miután végre leszedte róla a gézt füleit alaphelyzetbe rakta, felállt és finoman megrázta bundáját, addig Jack is elengedte. Hope megszimatolta a sebet, majd az égést is.
-Most jön számára a legrosszabb. De addig kell, míg hat valamennyire az érzéstelenítő. - vett elő egy tubus krémet.
Jack megint megfogta a száját neki. Hope orrnyergén és szemei közt végigszántotta mutató és középső ujját, mire a farkast kirázta a hideg. Nehezen türte a vizsgálatot, krémezést és az újboli bekötözést.
-Mindjárt összeírom az adatokat és mehetnek. Velem jönne?
-Persze.
Hope nézegette hogyan tehetné meg a lefelé vezető utat. Épp ugrott volna le, de Doune pont odanézett és kezével mellkasa elé nyúlt.
-Szerintem ezt nem gondolta át, Blackshade. Segítsek? -  tárta szét karjait, hogy megfoghassa, de a farkas inkább leült  a lehethő legtávolabb, amit az asztal engedett.
-Oké. - vont vállat.
Hope-nak nem sikerült egyhelyben, nyugton maradni. Felállt és megrázta bundáját, majd a kötésével babrált. Megint megpróbálkozott a leugrással, de nem vette észre, főnöke figyeli. Ezúttal meg tudta úgy fogni, hogy letehesse. Hope nem bírt sokáig állva maradni, lassan leült. Lábai enyhe remegéssel jelezte gyengeségét. Jackson és az orvos visszatértek.
-Felveszlek, jó?
Hope nem engedve neki felállt és beült az ajtóhoz.
-Milyen makacs vagy... - rázta meg fejét Jackson.
Hope megérzett valakit az ajtó túloldalán. Felállt és tolatott, még épp időben, az ajtó szinte kicsapódott. Hildred lépett be rajta, minden szem rászegeződött. Nem nagyon foglalkozott a farkassal, csak rá pillantott.
-Doune, jöjjön velem. - komolysággal teli hanggal szólalt meg.
A férfi szó nélkül követni kezdte, ő maga sem tudja mi történhetett.
-Viszlát, doktor úr. - köszönt el Jackson.
-Minden jót.
Hope lassan sétált, a szokásos ajtóhoz indult el.