Gyilkos titok

39. fejezet

-Hogy ki hol tart, kinek miben mennyit kell fejlődnie. Személyenként figyeli. Ha valamit nem tudsz szívesen segít, de akár a többiek is. Nem szólnak le érte.
-Főnyeremény. - sóhajtott Carl.
-Átjössz ma?
-Sajnos nem tudok.
-Nem baj, majd máskor bepótoljuk. - biccentettem kijelentésén, majd a szokásos helyen szétváltunk.
Jack odaadta a szatyrot, amiből előhalásztam a telefonom. Matty-t hívtam, gyorsan felvette.
-Szia Bogyó. Minden oké?
-Szia. Persze, csak hívtalak, hogy végeztünk. Szólok Jess-nek, hogy menjen hozzád. Ő majd elkalauzol a házhoz. Én meg elhívom a lányt.
-Rendben. Készítsek össze valamit?
-Csak az utazó táska kell a garázsból. Kábé olyan fél óra lehet, mire mi odaérünk a házhoz. Leteszlek, mert még velük is kell beszélnem. Szia.
-Oké. Szia.
Kinyomtam a hívást és írtam a parasztnak, hogy hol találkozzunk. Addig vettem forró kávékat. Persze neki nem. Közben felhívtam Jess-t.
-Szia. Na mizu?
-Menj haza Matty-ért és jöjjetek a házhoz. A város széle felé fogok találkozni a drágalátós áldozatunkkal.
-Rendben.
-Matty-nek már szóltam, várni fog rád. A táskát ne felejtsétek el.
-Nem fogjuk. Szia.
-Szia.
Ez is elintézve. Már csak a hisztigép van hátra... Ahogy a jópofizásokra gondoltam egyből felfordult a gyomrom. A találkozó ponthoz érve valahogy az az érzés fogadott el, hogy valószínűleg késni fog. Egy röpke tíz perc után tűnt fel közeledő alakja. Irtó büdös, édes parfümjét már egy kilométerről felismertem. Gyorsan dobtam egy üzit, hogy késett és elraktam a telefonomat.
-Szia Lilian! - vettem fel legbarátságosabb alakom.
-Szia Antonia!
-Katherine előkerült már?
-Még nem. Kezdem azt hinni nem is volt igazi barát és hátba akar szúrni.
Ez vicces... Nem! Nem szabad nevetni! Még egy apró mosolyt se!
-Vajon miért nem képes válaszolni? - rántott vissza nyávogós hangja. - Hívtam is, írtam is. Neked se válaszol?
-Nem, nekem se. - a hullák nem csevegnek...
Annyira belemerült az áradozásokba, hogy észre se vette merre megyünk. Könnyebb, mint hittem, hogy lesz. Katherine sokat nyávogott, hogy nem akar erre jönni a semmi közepén.
-Érted?!
-Igen, persze. - hazudtam.
Igazából fogalmam sincs miről nyávog, de folytatta tovább. Ahogy eddig most se rá figyeltem. Ennyire nem lehet eldumálgatni valakivel, aki nem is figyel rád, hogy ne tűnjön fel már rég kiértünk a városból...
-Hát nem igazam van?!
-De persze, tökre.
Csak löki, löki és löki a dumát. Van rajta kikapcsoló gomb?! Mennyivel egyszerűbb lenne fejbe verni... De az túl feltűnő lett volna a városban. Itt meg már felesleges, hisz jön magától, minek cipeljem? Azért hülye nem vagyok. Feleslegesen nem erőlködök, ha már könnyebben is megoldható.
-Jé, nézd itt egy ház. - jelentettem ki a nyilvánvalót, ugyanis már az ajtó előtt ácsorogtunk.
-Azta! Ez mikor került ide?
Gondolataimba fejbe vágtam magamat és a fejét veregettem a falba. Hogy lehet ennyire hülye?! Költői kérdés. Válasz nem létezik rá.
-Nézzünk körül. - biccentettem felé.
Nem akarok egy hétig itt szobrozni.
Bementünk. Én egyből a konyha felé vettem az irányt, ahol leraktam a zacskót. Még mindig beszél, ezt nem hiszem el.
-Találtam egy lépcsőt lefelé.
-Szuper! Mindjárt megyek!
Én egy fasza konyhát találtam benne a két barátommal. Csak szemet forgattam nekik, a zacskóra mutattam és megkerestem ezt az idiótát.
-Lemegyünk?
-Menjünk. Csak utánad. - engedtem előre.
Nyavajgott pár sort a lépcső, a kosz és a magassarkú választása miatt, ami sáros lett az erdő miatt. Nem bírtam tovább. Egyszerűen nem. Lelöktem őt a lépcsőn, így hallgatnom se kellett tovább és legalább gyorsan leértünk, nem kellett totyogni.
-Mondom én, hogy a legrosszabb darabot választottam. Kitört a sarka!
Jesszus...fel se tűnt neki, hogy én löktem le...
-Miért van itt ilyen büdös? Nem látok semmit. Keresel villanyt?
-Persze.
Egyből oda sétáltam és felkapcsoltam.
-Ez...vér?! - sipánkozott én meg csak szemet forgattam.
Elfehéredett arccal nézett mögém. Matty tapsolva jött le a lépcsőn, mögötte Jess.
-Mit tapsolsz? - kérdeztem tőle meg se fordulva.
-Téged, amiért eddig kibírtad. - ért mellém. - Nekem már ennyitől elegem lett.
-Szerinted miért löktem le?
-Mi folyik itt?!
-Ja, egyébként elraboltunk. Gratulálok, hogy nem jöttél rá magadtól. - szólalt meg Jess.
Felrángattam a földről és a székre ültettem.
-Van egy meglepetésem. - fordítottam a szekrény felé.
Fel akart kelni, de vállainál visszatartottam mögötte állva.
-Matty megkérhetlek? - biccentettem túszunk felé.