Gyilkos titok

40.fejezet

-Egy anyajegyről. Neked is van. A derekadnál a hasad felé. - tájékoztatta barátja.
-Akkor ezt akarták a fúriák...
-Emlékszik, mikor korábban ellenük harcoltunk? Mikor fellökték?
-Igen. Felcsúszott a pulcsim. Nyilván megláthatta az a szemétláda, amelyik megszökött. Fura is volt, hogy elmenekült és nem harcolt. Azt hittem biztos gyáva, de akkor csak a hírt vitte.
-Biztos nem mondott el nekik semmit se?
-Biztos, uram.
A két fiú visszatért egy térképpel. Antonia leugrott az asztalról, amit fájlalt, de nem mutatta ki. 
-Még pihennie kellene.
-Van egy filce? - vette át a térképet.
Az orvos adott egyet. Az asztalhoz akart lépni, de a felakasztott infúziós tasak cseppet megakadályozta. Ránézett és maga után rántotta. Kitekerte a hatalmas lapot és röpke tanulmányozás után karikázgatott. Végeztével a kupakot visszatette a filcre.
-A fúriák térképe. - biccentett felé. - Nem tudtam mindent megjegyezni, de gondolom több mint a semmi.
-Ezek a támadásaik?
-Igen. Ki akartak faggatni arról, hogy a farkasok hol és mikor támadnak, hol vannak a központok meg a városunk, de nem mondtam semmit.
-Nem mintha sok mindent tudtál volna abban a kacatban. - pillantott rá Jayce.
-Ez valami bázisuk lehet. - mutatott egy pontra, ami látszólag a semmi közepén van.
-Atrens, maga látta a térképet?
-Nem, uram. A ház felrobbant, minden elégett még néhány emberünk is. Azelőtt pedig kint harcoltam, hogy időt nyerjek nekik és fedezékbe tudjanak menni.
-Értem. Ez minden, amit látott?
-Igen. Nem volt bent sok minden. Egy nagy térkép volt a falon, akkora lehetett, mint ez. A házban volt mikor A pontból B-be vittek. A kínzási módszerüktől függött. - vont lágyan vállat és egy gyors pillantást vetett az orvosra.
-Mit tudott még meg? - tette fel a kérdést Eric.
Antonia egy kész regénybe kezdett bele a támadási stratégiáról, majd szép sorban a többi dologba. Antonia gondolata közben azon járt, hogy Eric agyának igen nagynak kell lennie, ha ezt mind megjegyezte jegyzetelés nélkül. Antonia-nak könnyű volt, ugyanis magában mondogatta. A férfi viszont nem tudta, egyszerre zúdult rá minden. Végig figyelmesen nézte őt magyarázása és olykor heves mutogatása közben.
-Köszönöm, Blackshade, sokat segített. Pihenjen, szüksége van rá. Ha valami még eszébe jutna szóljon.
-Rendben, uram.
-Mihamarabbi gyógyulást.
-Köszönöm.
Jack behozta Antonia táskáját, amiben telefonja Jarvis-os csengőhanggal jelezte, hogy hívják.
-Valaki már nagyon keres. Sokadjára hív.
Antonia átvette tőle táskáját és a legaljából halászta elő a már elhallgatott készüléket. Csupán másodperceket kellett várni az újabb hívásra. A képernyőn Curtis neve olvasható.
-Igen? - vette fel.
-Hope! Végre felvette! Nagyon aggódtunk önért. Emmett se tudta elérni és én se.
-Oh, bocsánat.
-Minden rendben van? Baja esett? Önért menjek, megkeressem?
-Nem kell. Haveroknál vagyok, majd valamikor megyek.
-Megsérült?
-Igen, minden rendben. Nem kell aggódjon.
-Náluk tölti a lábadozást?
-Aha.
-Rendben. Gyógyuljon meg hamar! Emmett-nek szóljak?
-Köszönöm. Valószínűleg én is fogok később.
-Rendben. Vigyázzon magára! Viszlát.
-Meglesz. - nyomta ki.
-Minden oké?
-Persze, csak a kapuőr kérdezte mikor megyek haza és kell-e valami a boltból.
-Maguknál a kapuőr vásárol be?
-Nem, de beugrik a boltba magának egy-két cuccért és ilyenkor mindig megkérdezi nekem kell vagy sem. Valamikor én is megkérdezem tőle.
-És a lakótársad?
-Elutazott munka miatt.
-Akkor legutóbb is ezért nem volt, mikor pókereztünk?
-Igen.
-Egyedül lesz, ha haza engedem? - kérdezte aggódva az orvos.
-Van két házi állatom, és ott a kapuőr.
-Nem tűnik nagy segítségnek.
-Az állatai még kávét is tudnak csinálni. - jelentette ki Jack. - De menni fogok hozzá.
-Mi is. - szólalt meg Jayce.
-Tőletek nem is lehet szabadulni... - mosolygott rájuk halványan.
A fiúk segítségével visszaült az ágyra pihenni. Írt Emmett-nek, aki tényleg rengetegszer kereste. Az első nap még nem, mert azt hitte hosszú, fárasztó napja volt. De amikor már se a második, se a harmadik, se a negyedik nap nem írt semmit záporozta az üzeneteket és hívásokat, Curtis-nél is érdeklődött mi van vele. Antonia nem írta le részletesen mi történt, szimplán annyit, hogy elrabolták, de már jól van, kiszabadították. Nem akarta leírni neki a történéseket és azt se akarta, hogy aggódjon. Végül annyit írt, hogy nagyon fáradt és megy aludni, majd beszélnek. Jess is kereste, neki is csak ugyan annyit írt.
-Nem kéne aludnod? - kérdezte Jack. - Éjfél elmúlt.
Már csak ő maradt bent vele.