Gyilkos titok

..

A három fiú kisebb-nagyobb sikerrel próbálta felkészíteni Antonia-t a kérdésekre, aki végül megunta és úgy döntött elindul haza. Jó pár pohárral megivott a whiskyből. Jackson ragaszkodott hozzá, hogy elkísérje egy darabon az enyhén részeg Antonia-t.
-Hope? - szólította meg egy lágy hang. - Mit keresel itt ilyen későn? - aggódott érte Melany.
-Haverokkal lógtam. - végülis ez részben igaz, nem hazudott. - És te?
A nő nem válaszolt. Csendben magához húzta és erősen megölelte. Antonia csak tűrte. Nem ölelt vissza és nem is ellenkezett.
-A temetőben voltam. - megfontoltan ejtette ki a szavakat.
Antonia egy hümmögéssel válaszolt.
-Jaj, te lány... - engedte el és most először tévedt a szeme Jackson-ra.
A gyér fényben csak a magas alakja, két oldalt rövidebb felül hosszabb, ápolt haja és fekete szerelése látszott. Testartásából kiolvasható jobb ha nem húznak vele ujjat, ellenben szeretteivel védelmező plüss mackókénk bánik. Barna szemeiben nem csillannak meg érzelmek. Belül viszont igenis kíváncsi ki ez a nő és sok másra is Antonia életéből. Mindehez enyhén borostás arc társul.
-Maga! - szólította meg szúrós hangnemmel. - Mégis mit tett vele fiatal ember?! - Jackson meglepődött a nő bátorságán és kérdőre vonásán. - Még kiskorú! Nem ihat alkoholt! Mondja, a maga fajták élvezik, hogy a hozzá hasonlókat belerángassák a rosszba?!
-Ő nem tehet róla. Ellenezte. Én akartam. Ő meg haza akart kísérni, hogy ne legyen bajom.
-Vagy pedig meg akarta tudni, hogy hol laksz, hogy máskor betörhessen! Csak emlékezz vissza mi történt az édeasányáddal...
Antonia-t elöntötte a düh. Jackson-ban még több kérdés fogalmazódott meg.
-Ő sose volt az anyám! - szürte fogai közt. - Ő csak örökbe fogadott. És sose bánt úgy velem, mintha a gyereke lennék.
-Hát tudod...?
-Már régóta tudom.
Jackson megköszörülte torkát.
-Antonia, haza kísérlek.
-Nem kíséri sehová! Szépen elmegy innen. Majd én ügyelek, hogy haza érjen! Neked is minek van testőröd, ha nincs melletted...
Kikereste Emmett számát és hívni kezdte. Nem telt el sok várokozási idő, hamar felvette.
-Melany? Miért hívott?
-A temetőből jöttem, találkoztam Hope-al. Részeg. Tudna jönni érte?
-Persze. Épp az állatokat sétáltatom, öt percre vagyok.
A férfi kinyomta és Melany Hope felé fordult. Nem mondott semmit, csendesen figyelte. A rövidke idő után játékos kutya ugatás hallatszódott az egyre hűvösebb éjszakában. Cassidy egyből felugrott gazdijára, aki felborult volna, ha Jackson nem fogja meg, így csak leült a hideg kőre.
-Cassidy! - kiáltott fel boldogan Antonia, bár a név érdekesen hangzott szájából. 
A goldi értetlenül állt előtte. Alaposan végig szagolt gazdáján, majd a számára idegen felé. Egyből vad ugatásba tört ki. Védelemezni akarja Antonia-t.
-Ne! - tapasztotta kezeit füleire. - Shh! A fejem! - próbálta visszatartani a nyakörvénél, de jelen pillanatban túl intenzív hozzá.
-Cassidy, elég. - szólt eréjesen Emmett. - Ajánlom, hogy elmondd mit tettél vele. A kutya K9-es kiképzésen esett át. Szóval úgy felelj.
-Állj! Elég. - próbált felállni Cassidy segítségével. - Már mondtam, hogy ő semmiről sem tehet. Az egész az én hibám. Ő csak kísért, hogy ne essen bajom. Mi ezen olyan nehéz felfogni? Te pedig ne gyárts teoriákat csak azért mert átéltél egy traumát. - fordult a házvezetőnőhöz.
-Azt a traumát te is átélted, Hope. - emlékeztette gyengéden.
-Az nem jelenti azt, hogy mindenkiben kételkednem kelljen. Hogy nem barátkozhatok. Szálljatok le róla és rólam is. Jax, menj haza. - fordult a fiú felé. - Majd holnap írok. Sajnálom és köszönöm.
Jackson biccentett és végig nézett a többieken.
-Vigyázz magadra Antonia.
-Te is.
A fiú lassan elsétált.
-Mi megyünk Melany. Köszi, hogy hívott.
-Vigyázzon rá jobban! - ment el a nő is.
-Tudsz járni?
-Persze. - vigyorgott rá és amint ezt kimondta orra bukott.
Emmett időben elkapta. Cassidy aggódó pillantással nézett a férfire.
-Minden rendben lesz, Cas.
Emmett felvette a lányt menyasszony pózba. Másodperceken belül el is aludt. Pedig nem volt olyan részeg. Csupán a stressz, és egyebek lefárasztották. Ezt Emmett is jól tudja. Hunter kimászott Em zsebéből és Antonia hasára kuporodott.
-Chh...de könnyű neked...