Gyilkos titok

..

-Blackshade, maga miért van még mindig itt?
-Jackson késik. - vont vállat.
-De már egy órája? - Antonia bólintott. 
Edgar a mellette álló férfira pillantott. Szinte szavak nélkül kommunikáltak.
-Van kedve velünk tartani?
-Hova?
-Most tervezzük kivallatni a tegnapi túszt.
-Miért is ne? Úgyis unatkozok.
Elmentek a másik szárnyba, ahol a cellák közt járva több foglyot is megpillanthattak. A hatodik ajtó jobbra az ő hibridüké. Kint felkapcsolták a szobához tartozó lámpát, kinyitották az ajtót és beléptek a lányhoz. A két férfi megdolgozta őt, de még mindig nem vallott.
-Megpróbálja? - intett Antonia-nak Edgar.
Antonia közelebb lépdelt felé. Ő is tudott egy-két taktikát, amiket a mostohaanyját kínzó betörőktől tanult el. Be is vetett néhányat és még a két falkatagjától is lesett el. Össze-vissza használta fel őket.
-Elég! Beszélek! - kiáltott a lány, Antonia meg is állt tetteiben, karba font kezekkel várta mit fog mondani. - Információt akarnak. Információt akarnak gyűjteni. Valamiről susmorognak páran. De nem tudom miről. Nem tudom a témáját se. Én csak egy küldönc vagyok. - lihegte el gyorsan.
Antonia umdorral az arcán nézett a jobb oldalán állókra, majd vissza a lányra, akinek folytatta a kínzását.
-Neee! Kérlek! Kérem! Nee! Nem tudok többet! Nem tudok!
Egy idő után befejezte műveleteit, mert már megölte volna. Egy ideig még meg akarják tartani őt.
-Ügyes volt. - mentek ki a kis lyukból.
-Köszönöm.
-Honnan vette azokat a taktikákak?
-Az az én titkom. - mosolyodott el halványan.
Ahogy kiértek a szárnyból Antonia telefonja megcsörrent. Jackson hívja már ötödjére.
-Szia.
-Szia. Hol vagy?
-A celláknál.
-Maradj ott, odamegyek, hogy ne kerüljük el egymást.
-Oké.
Jackson kinyomta a telefont. Percekkel később észre is vették egymást, Antonia megindult felé.
-Mi újság?
-Nincs semmi. Veled? Mehetünk? - a mögötte állókra pillantott.
-Mára végeztünk. - jelentette ki Doune és elment, ahogy Edgar is, de két különböző irányba.
-Mi volt ma? - érdeklődött mentora.
-Leginkább a fegyvereket használtuk, aztán míg vártalak sétálgattam az aulában egy kicsit. Összefutottam velük és elinvitáltak ide, hogy megkínozzuk a tegnapi hibridet. El is mondott egy-két dolgot. Nálad?
-Nem volt semmi különös. Én is hibridek ellen voltam ma.
-Casimir-nek igaza van. Egyre jobban próbálnak betörni. A csaj azt mondta, hogy információt akarnak gyűjteni. Mivel engem tegnap majdnem túszul ejtettek gondolom így tervezik. Azt is mondta nagy a sugdolózás, de nem tudja mi a tárgya.
-Valami nagyon nem stimmel.
-Szerintem se.
Miután hazaért festett, játszott az állatokkal, gitározgatott és Emmett-el is töltött időt. Késő reggel megint csatába mentek, este pedig Jess-el elmentek a moziba megnézni az Apáca című filmet. A következő reggel pedig az állatokkal elment egy túra-szerűségre a városban. Meglepetésére Emmett nem tartott vele, otthon maradt. Antonia egész délutánig belenyúló sétára vitte állatait, akik végig nagyon jól érezték magukat. Haza érve csodálkozott, hogy miért nem látott semmit se a sötétségtől. Kint a Napon, akár tükörtojást is lehetne sütni Antonia szerint.
-Emmett! Hol vagy?! Nem látok konkrétan semmit! Emmett!!
A férfi kuncogása követte Antonia kissé aggodalmas hangját. Emmett megfogta a lány két kezét és vezetni kezdte. Nem tudja hová, de bízik barátjában.
-Állj meg itt. Ne mozdulj.
-Nem is tudom merre tudnék.
A világító arany csillogásból arra következtetett, hogy a férfi varázsol. Alig telt el egy-két másodperc és fokozatosan a ház visszanyerte eredeti fényét. A konyhában, a pult előtt állnak, ahol egy torta, és ajándékok sokasága lelhető fel.
-Boldog szülinapot, Bogárka!
-Az ma van? - nevetett a lány, mire Emmett is ezt tette.

-Igen, ma van.
-Köszönöm. - ölelte magához szorosan.