Gyilkos titok

..

-Ha nem jön ki belőle a vér cafatokra téplek!
-Szerintem inkább a sebed a fontosabb. - szólalt meg az idegen férfi, melynek hangja ismerősnek hatott.
Hildred és Sheila elvezették Cloudgate-et.
-Ez a kedvenc pólóm...
Antonia a távolodó alakokra nézett, ahol a férfi hevesen szökni próbál. Majd segítőjére nézett. Egyből felismerte őt. Ő volt az, aki lelkesítette még az orvosnál, mikor átváltozni se tudott.
-Köszönöm. A múltkorit és a mostanit is.
-Semmiség.
Doune hozzájuk vezette az orvost.
-Blackshade, maga sose marad nyugton?
-Tudja engem szeretnek megverni.
-Vettem észre. Jöjjön, megvizsgálom.
-Nekem elég csak egy kötszer.
-Azt nem hinném. Vérben fürdik.
-Ne akard megint kihúzni magad a vizsgálat alól. - jelent meg Jackson.
-Megtaláltad őket? Mert ők megtaláltak engem. Nem volt nehéz dolguk, csak követni kellett a tömeget, akik tök jól elszórakoztak nézőként. - szólalt meg szarkasztikus hanglejtéssel.
-Találkoztam velük, mikor vitték azt az idiótát. Elmondták mi történt, de még nem tudtam velük beszélni. Előbb elintézik ezt az ügyet.
-Oké.
Elmentek az orvosi szobába, Antonia úgyis tudta, hogy nem fogják elengedni így, de még mindig nem akarta ezt.
-Átváltozzak? - Antonia reménykedett, hogy igent fog mondani.
-Nem kell. Itt kint várjanak, kérem. Max egy valaki bejöhet, ha Blackshade szeretné. - nézett említettre. 
-Jacky jöhet. - az említett utat törve követte be őket.
-Üljön fel.
Odahúzott neki egy kis fellépőkét, ami segítségével nem kellett lábaival elrugaszkodva feltolnia magát a kezeivel, hogy megtegye, amit az orvos kért. Egy gurulós asztallallal tért vissza rajta néhány eszközzel, amiket most pakolt rá.
-Levenné a pólóját, kérem? Így nehezen tudnám megvizsgálni. - vicceskedett az orvos.
Antonia nagy levegőt vett, majd kifújta és levette az átázott, hosszú újjú anyagot. Rengeteg sebhely tárult eléjük. Az orvos próbálta figyelmen kívül hagyni, nem rá kérdezni és a munkára öszpontosítani. Antonia-t elfektette, megtisztította a sebet, ami a gyenge bőr megrúgása miatt keletkezett. Jack tartotta neki a vizes edényt.
-Ezt leszámítva mondhatni szépen gyógyul. Viszont most ennek is kell idő, mire rendbe jön.
Antonia nem válaszolt, a plafont bámulta, akárcsak ha csillagos ég lenne és alakzatokat keresne. Kellemetlenül érezte magát. Nem csak mert le kellett vennie a felsőjét, sebhelyei miatt is. Amikről mégcsak nem is tehet. Néha remegővé váltak légzései a fájdalom miatt, de tűrte. Nem szólalt meg, nem nyafogott, még csak szemei se lettek könnyfátyolosak. Jackson egy idő után szótlanul megfogta kézfejét, jelezve, hogy ő itt van számára.
-Felülhet. - jelentette ki végezve a sebbel. - Még be kell kötözni.
Antonia csak bólintott és hagyta dolgozni az orvost. Hosszú haját összegyűjtötte a markába és felemelte, hogy a doki körbe tudja járatni a gézt. A hátán lévő sebeket is csak ekkor vette észre, de még ezt se említette meg. Csupán a velük lévő férfira pillantott. A végét leragasztva késznek nyilvánította.
-Adok egy fájdalomcsillapítót. Most vegye be, a következőt pedig három-négy óra múlva minimum.
-Oké.
A gyógyszert egy pohár vízzel a kezébe adta, amit Antonia lehúzott. A monokliját és felszakadt száját is rendberakta.
-Erre vannak pólók. Nem tudom, hogy van-e a méretében, de jobb, mint a véres. - kísérte be az ajtó mögé, ahonnan a jeget is hozta legutóbb. Egy egész szekrény állt rendelkezésére. Hosszú újjúak kevesebb volt és az is két számmal nagyobb, mint amilyet ő hord. Mégis onnan választott egyet menta zöld színben. A szakadt famreréhez nem is állt olyan rosszul a vékony termetével.
-Köszönöm. - jött ki a szobából.
-Nincs mit. Gyógyuljon és kerülje a konfliktusokat.
-Igyekszem. - bólintott. - Mehetünk? - nézett Jack-re.
-Persze. Viszlát doki!
-Szép napot.
Ahogy kiléptek az orvosiból a kíváncsi emberek még mindig vártak rájuk.
-Nem olyan vészes. - rántott vállat Antonia.
-Beszélnem kéne a főnökkel... - szólalt meg Jackson leginkább Antonia-t tájékoztatva.
-Vele maradok. - jelentette ki az ismeretlen férfi.
-Biztos?
-Igen, vigyázok rá.
-Hé! - kiáltott fel Antonia, de Jackson közbe vágott.
-Köszi, jövök amint tudok. Ne csinálj hülyeséget. - fordult Antonia felé, majd lelépett.
-Nem kell vigyázni rám. - figyelte szúrós szemekkel az idegent, aki csak kedvesen mosolygott rá.