Gyilkos titok

35.fejezet

-Beindult otthon a riasztó. Úgy tűnik tudják hol lakok.
-És a kapuőrötök? - kérdezte Carl.
-Nem volt ott. Pont kimenője volt. - hazudta. - A lakótársam meg dolgozik. 
Doune kapott egy hívást. Arrébb ment felvenni. Meglepő módon hamar visszaért.
-Dylan-t is megtámadták. A kishúgát majdnem elvitték.
-Ki az a Dylan?
-Van húga?
-Igen van.
-Dylan a falkánk tagja.
-Gyorsan kell cselekednünk.
-Nincs elég időnk. Összekell hívni a többieket is.
-Holnap vagy holnap után kell csatázni.
-Jack, segítenél Jess-nek felkészülni? Magyarázd el neki az alapokat.
-Addig mi gyűlést tartunk. Szólok a többieknek. - ment el telefonálni.
-Sikerülnie kell. - idegeskedett a farkas lány.
-Bízom benned. - ölelte meg Jess. - Tudom, hogy sikerülni fog.
-Menjünk. - jelent meg Doune.
-Figyelj oda és legyetek alaposak.
-Azok leszünk.
Antonia átváltozott és követni kezdte főnökét. Mivel már Eric-hez tartoznak nem a megszokott, távolabbi központba kell menniük. A megbeszélés után Antonia visszament a fiúkhoz, de Doune ott maradt a központban.
-Hogy álltok?
-Az erőnléti hátra van. Kezdjük a futással.
-Oké.
-Majd én futok vele. - jelentette ki Antonia. - Most úgyis belejöttem. - nevetett fel lágyan.
-Oké. Mérni fogom az időtöket. Vidd azon az úton, amelyiken én is vittelek. Tudod, a feljebb lévő széléig.
-Igen tudom. Mehetünk?
-Aha. - szólalt meg Jess egy korty víz után.
Antonia átváltozott farkassá.
-Mehet. - indította el a számlálót.
Csak két-három lépéssel fut előrébb a farkas, hogy mutassa az utat. Próbál barátja tempójában haladni, ami számára inkább kocogás. Körülbelül egy kilóméter -másfél után álltak meg először pihenni. Mivel ez egy hatalmas kör még sok pihenő vár rájuk.
-Sokkal jobb erdőben futni, mint hittem. - szólalt meg az ötödik megállónál lihegve.
Elértek az erdő szélére. Antonia emberré változott.
-Igen, sokkal szebb és tisztább. Friss a levegő, több erőt ad.
-Igen.
-Egyébként egész jól haladunk.
-Csak már halódok megfele. - mosolygott rá.
-Még kicsivel több, mint a fele van hátra.
Antonia hirtelen lökést érzett a hátán és elesett.
-Utálom a hibrideket. - lökte le magáról és egyből talpra állt.
Farkassá változva ugrott neki Jess támadójának. Hangos vonyításba kezdett, ami hirtelen szakadt félbe ahogy ráugrottak és felborult. Harcolt ahogy csak tudott. Minden erejével védi barátját, aki a fához lapult. Kis vártatva Jack is megérkezett hozva Jayce-t és Carl-t. A hibridek még ígyis túlerőben vannak. Jess sikítása töltötte be a csatahangoktól zengő erdőt. Antonia egyből felé kapta fejét, ezáltal az egyik hibrid hatalmas karom nyomot hagyott mellső mancsán. Elharapta a hibrid torkát és a lányt megtámadóhoz ment. A túlerő egy szempillantás alatt váltott kétszeresére. A farkast leterítették és magukkal vitték Jess-t. Antonia eszméletét vesztette, a három fiú sikeresen megölt jó pár lényt, a többi elment.

Antonia hirtelen kelt fel a már jól ismert házikóban Jayce-éknél. Egyből a konyhába ment, ahol a fiúkon kívül Doune is jelen van.
-Elvitték Jess-t, igaz? - kérdezte ahogy rémleni kezdett neki a sikítás és az utána történtek.
Jack csak bólintott, majd szólásra nyitotta száját.
-Kérsz vizet?
-Nem rossz ötlet. - ült le, amiért megszédült.
Elkezdte masszírozni a fejét, közben érezte a szorító kötést kezén.
-Mi a faszt csináltak ezek? - nyögte fájdalmasan.
-Beleverték a fejed a fába. Nem emlékszel?
-Ez valahogy kimaradt. Mint mikor elsőnek változtam át. - dőlt hátra.
-Csak akkor minden kiesett és lázas voltál.
-Ne is mond, egyszer annyira lebetegedtem tőle, hogy ki se tudtam kelni az ágyból. Másnap már kutya bajom volt. Aztán nem értettük mi bajom van.
Jackson elé rakta a pohár vizet, amit Antonia megiszogatott.
-Mit csináljunk? - tette fel a kérdést.
-Estére kitalálok egy tervet. Éjjel indulunk a csapattal.
-Van egy ötletem. - hangzott a csendes szobában öt óra elteltével.
Antonia maga elé meredt az asztalra.
-És mi lenne az?
-Nem biztos, hogy tetszeni fog nektek.
-Avass be minket.
-Az eredeti tervünkön alapszik. Én lennék a túsz. Azt mondjuk átadjuk a hibridet, de valójában én lennék az.
-Ez tényleg nem tetszik nekem. - mondta Carl.
Jayce egyetértően bólogatott.
-Rájönnének, hogy ön nem a túsz.
-Ha parókát veszek fel és olyan ruhákat, amiket ő, és egy zsákot raktok a fejemre nem fog feltűnni nekik.
-Igaz, a testsúlyuk és magasságuk hasonló. - szólalt most meg Jack. - Csak Antonia kicsit magasabb.
-Honnan szerzünk olyan ruhákat?
-Tudok szerezni. - emelte fel Antonia most először a fejét és végignézett rajtuk. - Talán ez lenne a leghatásosabb terv. Mit szóltok? Doune?
-Oké. - egyezett bele a főnök. - De nagyon precíznek kell lennünk. Nem veszthetünk többet.Reggelig várnunk kell, mintha csak hosszasan tárgyaltunk volna erről.