Márcsak azért is, mert mentorára bízták felépülését. Jessica arról érdeklődött mikor tudnak találkozni. Neki pláne nem tudott biztosat mondani. Cornelius pedig nyílván a gitár órák felől kérdezősködött. Antonia annyit írt ebben a hónapban biztos nem, egészen a következő feléig. A többi pedig kérdéses. Melany számára nem válaszolt. Egy ideje ignorálja őt. Ez az összes folyamat több, mint egy óráig tartott, majdnem hogy kettő. Napjuk hátra lévő része érdektelen dolgokkal telt.
A hét végéig, és a következő hét se telt másképp. Jackson igyekezett edzésben tartani a lányt, anélkül, hogy túl erőltetné. Figyelt a korlátjaira és az étkezésére, hogy az is erőt adjon neki.
-Tudnál beszélni a nagyfőnökkel, hogy mielőbb visszamehessek?
-Nem lenne jó ötlet. Sokat fejlődtél, de még sokat kell. Csak türelem, oké? Ne akarj egy ilyen dolgot siettetni.
-Akkor csak megkérdezhetnéd, hogy mikor tudnék legközelebb menni?
-Amint felépülsz teljesen és újra formába hozod magad biztosan megengedik, hogy visszamenj.
Antonia sóhajtott. Hiányzik már neki a csata, amit Jackson is jól tud, egy cipőben járnak.
-Viszont bemehetünk, mert kérte, hogy néha jelentsem a helyzeted. Az orvoshoz is elmehetnénk, hogy megtudjuk mennyit javult.
-Csak orvost ne. - dőlt hátra gondterhelten.
-Előbb-utóbb menni kell.
-Majd máskor.
Talán. Ha rajtam múlik ugyan sose.
-Rendben, de Hildred-hez be kell menni.
-Oké.
-Vedd a cipőd, kint találkozunk. - ment ki a garázsba.
Antonia nem értette miért, de nem is nagyon foglalkozott vele. Felvette cipőjét és kiment. A terepen is kiválóan működő motor kint volt a ház előtt, Jack épp benzint öntött bele.
-Ugye nem akarod azt mondani, hogy azzal megyünk?
-Nem is fogunk gyalogolni. Ezt vedd fel. Nem tudom mennyire jó rád, én kinőttem. - nyújtotta át a mellény szerűségű páncélt és egy bukósisakot.
Mire eljutott odáig, hogy felvegye addigra Jackson a láncot is befújta, majd felöltözött. Segített beállítani alul a sisak szorosságát. Megbizonyosodott, hogy minden stabil és védi Antonia-t a felszerelése, aztán felvette sisakját és felült.
-Gyere! - biccentett fejével.
Antonia felült a neki magas járműre és keresett valamit, amibe kapaszkodhat, ami nem Jack.
-Mehetünk! - jelentette ki.
Jackson egyenesbe döntötte a motort, beindította és a támasztót se felejtette lent. Mikor az erdő szélére értek megállt egy pár percre.
-Biztos nem karolsz át?
-De. - kapott utána, ugyanis cseppet feszélyeztetve érezte magát.
Arra emlékeztette, mikor mostohaapja vitte egyszer haza a suliból, de ittasan és a sebességhatárt jóval átlépve száguldott őrültként. Karambolóztak, de mivel ő egy menő ügyvédnek számított nem érdekelte senki. Eltusolták. Ahogy odaértek Antonia egyből szállt is le a motorról.
-Látom nem a kedvenced.
-És nem is lesz. - vette le sisakját.
Bementek az épületbe. Antonia a központban vár, nem akart bemenni ő is. Inkább a többieket figyelte, ahogy rohangálnak hírt kapva a következő csatáról, vagy épp visszaérkeztek. A nagy nyüzsgés sose szűnik meg. Cloudgate hirtelen jelent meg. Szó nélkül, ököllel ütötte meg őt. Antonia megtántorodik az erő miatt, de hamar visszavágott és egy jól irányzott rúgást mér legbecsesebb pontjára. Ethan Doune szétszedi őket, de Cloudgate farkassá változva esik újból Antonia-nak, aki szintén átváltozik. A férfi belemar Antonia hátába, egyik mancsába is. Persze nem hagyja magát, visszatámad. A férfi emberré változik és hasába rúg, mire Antonia felnyüszít, de morgásba torzul és a férfi nyakának ugrik, aki ismét visszaváltozik. Cloudgate épp egy hatalmas támadást mért volna rá, de egy sötétbarna bundájú farkas ráugrott. Megjelent Sheila és Hildred is, a köréjük gyűltek egyből utat engedtek nekik. A két verekedő nem vette észre őket. Cloudgate megint emberré változott. Az idegen farkas védelmezően, vicsorítva állt Antonia elé. Sheila megköszörülte torkát, mire Cloudgate leállt, a farkas szintén abba hagyta vicsorítását, visszaváltozott. Antonia-nak csak most sikerült emberré változnia a fájdalomtól.
-Kurva anyádat, te rohadék! Kinyírlak, Cloudgate! - ment volna neki Antonia, de Doune visszatartotta.
-Blackshade. Blackshade, nézzen rám!
-Mi van? - emeli rá dühös tekintetét.
Doune állához nyúl, mégjobban hátra billenti fejét és hol egyik, hol másik irányba mozgatja, hogy megvizsgálja a szemét.
-Jól vagyok. - söpri el a kezét.
-Szerencsére nem súlyos.
-Jöjjön velünk. - tette Hildred a kezét erőszakosan Cloudgate vállára.
-Vérzik, ahol megégett. - Ethan fejével oda biccentett és elnézett másik irányba.
Antonia már nem látta hová, a véres pólójával foglalkozott.
ESTÁS LEYENDO
Gyilkos titok
FantasíaSziasztook! Minden erre tévedt léleknek: Ez az első könyvem. Bizonyára előfordulnak majd hibák, de próbálom őket javítani. Építő jellegű kritikát szívesen elfogadok, kultúráltan megfogalmazva. A részeket még nem tudom milyen rendszerességgel fogom...