13.fejezet

42 2 0
                                    

A hetek megszokott tempóval teltek, míg el nem érkezett a hónap közepe.
-Képzeld Antonia, Marcus meghalt.
-Tényleg? Hogyan?
-Nem tudom. Csak ennyit mondtak Joseph-ék. Többet ők sem tudnak. Furcsállták is, hogy nem avatták be őket a részletekbe. Az egyik szomszéd hívta a rendőröket, mert kiáltozásokat hallott. A testet elvitték, mire Melany hazaért. Jo nem sokkal utána érkezett.
-Érdekes...
-Igen.
Antonia emléke még mindig nem tért vissza arról a bizonyos napról, mikor megölte Marcus-t. Bár érzi, hogy valami történt egyszerűen nem jön rá micsoda.
-Mikor legyen a temetés? Vagyis hamvasztás...?
-Hamvasztás? - húzta fel szemöldökét a lány.
-A zsaruk elégetik a testet.
-Égjen a pokol tüzén kínok között. - mormolta.
-Egyetértek. - jött a nem várt válsz egy sóhajtás kíséretében. - Nos?
-Nekem aztán mindegy.
-Oké. Majd egyeztetek a többiekkel. Mik a terveid mára?
Emmett a lány mellett áll és a pultnak dőlve a könyökein támaszkodva figyelte őt.
-Nem tudom. Szerintem ha végeztem az evéssel elmegyek sétálni az állatokkal.
-Rendben. Ezt rakd el. - vett elő a pulcsija zsebéből egy paprikasprayt.
Antonia pár másodpercig nézte, majd zsebre rakta.
-Köszi.
-Ugyan...nincs mit. Milyen napod volt a suliban?
-Csak a szokásos. A tanárok az idegeinken táncoltak, míg az igazgató újabb hülye bejelentést tett valami programmal kapcsolatosan, és két osztálytárs újból összeveszett.
-Ezúttal kik?
-Nem tudom. Nem jegyeztem meg a nevüket.
Emmett rövidet kuncogott.
-Mostanában sok a balhé nálatok.
-Igen. Gondolom, mert második félév van. Ilyenkor mégjobban meghülyülnek az emberek.
-Igen. Holnap írtok valamiből?
-Nem hiszem, de lehet lesz röpi. Már tanultam rá a suliban, viszont este még átnézem a tananyagot.
-Oké.
Gyorsan bekapta az utolsó pár falatot, a mosogatóba rakta a tányért és villát, majd köszönés után távozott. Cassidy a szájában egy hagyományos fonott kosarat cipel, benne egy puha lepedővel és a kis vadászgörénnyel. Kábé két órányit sétálhattak, messzire nem mentek, csak a környéken bóklásztak.

Gyilkos titokDonde viven las historias. Descúbrelo ahora