Gyilkos titok

..

Szokásosan szív alakut készített. Porcukorral megszórta és szépen elhelyezte a tányéron. Rakott mellé három brownie kekszet is.
-Csináltam brazil jeges csokoládét is.
-Te vagy a megmentőm...
-Mit kérsz hozzájuk? Nutella, lekvár, csoki öntet, karamell szirup? Azt hiszem van egy kevés eper szirup is még.
-Most jó lesz a lekvár.
-Máris adom. - fordult a hűtőhöz. - Tessék.
-Köszönöm, Matty. - öleltem meg.
-Semmiség, Bogyó. Mi a terved mára? Hogyan legyen a kínzásosdi?
-Te mikor érsz rá? - haraptam bele az amerikai palacsintába.
-Én ma egész nap.
-Akkor jó. Nekem be kell mennem a céghez, mert maradt még pár papírom. Azokat be akarom fejezni. Utána csatára kell mennem. Ha ott végeztem felhívlak.
-Rendben. Mi ellen csatáztok?
-Hibrid.
-Milyen?
-Farkas-nimfa.
-Én múlthéten voltam azok ellen.
Befejeztem a reggelimet és felkelve hatalmasat nyújtóztam kiropogtatva a vállaim. A pulcsim is egy kicsit felcsúszott.
-Milyen érdekes anyajegyed van...
-Igen, olyan, mint egy rózsa fej felülről. Csak vektor stílusban. Kiskoromban sokat rajzolgattam körbe az ujjammal, mikor unatkoztam.
Matty elmosolyodott az emlékem hallatán. Az anyajegy a derekamon van bal oldalt a hasam felé.
-Csomagoltam neked még palacsintát és kekszet. Van még az italból is. - nyújtotta át a papírzacskót és a tipikus elviteles kinézetű tartóban a brazil jeges csokoládét.
-Köszi. Fel akarsz hízlalni? - nevettem, amin ő csak halványan elmosolyodott.
-Elviszlek.
-Oké.
Elbúcsúztam a reggelizni készülő állatoktól és indultunk is.
-Legyen szép napod, Bogárka! - ölelt meg, amit viszonoztam.
-Neked is, Matty! Köszi a reggelit. Szeretlek!
-Nincs mit. Én is szeretlek!
Utam egyből a táblához vezetett megnézni van-e valami érdekesség. Utána a konyhába is beköszöntem. Szerencsére jelenleg senkinek se kellek, így nyugodtan foglalatoskodhatok a papírjaimmal. A vártnál hamarabb végeztem velük. Nyugodtan eltudtam fogyasztani a tízóraim, a maradék italt is megittam. Még bent maradtam egy kicsit, de hív a csata, így miután elköszöntem a dolgozóktól elindultam találkozni Jack-el.
-Szia Jack! Rég láttalak.
-Szia. Mi újság?
-Nincs semmi érdekes. Veled?
-Velem sincs. A nagyim megint csinált olyan sütit, mint amikor velünk voltál. Mivel látta nagyon ízlett küldött neked. - mutatta fel a zacskót. - Vettem neked levendulás jegeskávét. - nyújtotta át.
-Köszönöm. Imádom a nagyidat, ez a sütije a kedvencem. Hogy is szokta hívni? Zebra?
-Igen. - nevetett lágyan. - Madjarica az igazi neve.
-Maradok én is a zebránál. - bólogattam.
-A csata után odaadom neked. Addig úgyse tudod hova rakni. Akarsz enni belőle?
-Most nem. Nem rég ettem, tele vagyok.
-Oké. Van egy hírem számodra.
-Mesélj.
-Van egy ismerősöm, aki nagy valószínűséggel el tudná intézni, hogy kiállíthasd a festményeidet. Ha tényleg érdekel ez az egész.
-Komolyan?
-Igen. Azt mondta, ha komolyan gondolod találkozzatok és megnézi mit tudsz. Otthonról is vihetsz egy-két művedet, de előtte is kell alkotnod. Valóban kíváncsi rád.
-Na ezen meglepődtem.
-Bele vágsz?
-Bele. - bólintottam rá.
Egy szinten elfogott a boldogság, más részről egy kis szorongás is. Meg kell felelnem annak az ismerősének... Nem hagyhatom, hogy csalódjon bennem. Egyiküknek se. Útközben dobtam egy üzenetet Katherine drágalátós barátnőjének, hogy találkozzunk délután. Bele is ment, amit nagy örömmel fogadtam. Utána tájékoztattam Jess-t, hogy Matty is velünk tart.
-Látom nagy pötyögésbe kezdtél.
-Igen. Sulis ügyek. - raktam bele telefonom a Jack-nél lévő szatyorba.
Megérkeztünk a találka helyre.
-Vigyázz magadra!
-Meg lesz. - mosolyogtam rá és a csapathoz kocogtam.
Még keveset vártunk egy főre, aztán indultunk is. A tisztást, ahova megyünk ismerjük, így könnyebb dolgunk van. Egyszer csatáztunk itt korábban. A helyszínre érve váratlanul csaptunk le a táborozókra. Nem csak farkas alakban küzdöttem, a kardomat is használtam. Az ellenség csak hullott. Tőlünk egyedül Steven sérült meg kicsit komolyabban. Carl is majdnem, de Jayce megmentette őt. Ez a csatánk is sikeresen zárult. A központig együtt mentünk vissza, miután megtudtuk, hogy Steven-el minden rendben hamar elváltak útjaink. Csak egy-két szokásos mondatot váltottunk egymással.
-Meglepő milyen rend van.
-Igen, mindenki tisztel mindenkit. Tisztelik egymás határait, figyelnek a másikra, segítenek. De mégse személyesek a kapcsolatok.
-Mhmm, velünk se volt bajuk.
-Nálunk mindig ilyen volt a helyzet. Csak Cloudgate volt egy vadbarom.
-Az előző falkátokban mi volt? - kérdezte Jack. - Sose meséltetek róla nagyon.
-Rendetlenség volt. Sokszor összeveszett vagy verekedett mindenki mindenkivel.
-Ha nem tudtál magadra vigyázni, hát így jártál.
-Ez szívás. - jelentettem ki.
-De legalább itt minden jó.
-Doune szokott jegyzetelni is edzéseken. - szólaltam meg ismét.
-Akartam is már kérdezni, tudod mit ír?