Gyilkos titok

.

-Nem kell védened ezt a seggfejet. Megkapja a magáét.
Antonia kissé meglepetten nézett rá. Ahogy megszédült Jayce egyből elkapta. Fél térdre ereszkedett és gyönge testét leültette térdére. Felhúzta a vértől csöpögő pólóját, de a tapasztól nem láttak semmit, ám sejtették mi lehet.
-Csak karcolás, mi? - kérdezte Jackson. - Kérdeztem, hogy megsérültél-e, erre te hazudtál? Komolyan képes voltál azt mondani, hogy annak a ribi vére borított be a sajátodé helyett?
-Sajnálom. Nem akartam, hogy aggódj...
Ez számára csak olaj volt a tűzre, még felháborodottabb lett és elment. Jayce menyasszony pózba felvette Antonia-t, hogy gyorsabban jussanak el az orvosiba. Carl csak csendesen sétált mellettük.
-Mi történt önnel? - érdeklődött az egyik férfi.
Antonia Ethan-re pillantott. Nem tudja elmondhatja-e.
-Tegnap bevetésen volt. Vámpírok ellen harcoltunk, megmentettük egy ember életét. Az egyik vámpír megkarmolta. - tájékoztatta Ethan.
-Bevetésen? Vámpírok ellen? - csodálkozott, hisz Antonia csak egyszer volt még terepen, ráadásul a vámpírok kemény diók.
-Nem engedélyezett volt. Senki se tudott róla, hogy erre készülnek. Egy diáktársukért mentek.
Átszelték majdnem a fél aulát mire odaértek az orvosiba. Ethan kopogott.
-Tessék csak! - érkezett a válasz.
Kinyitották és bevitték a sérültet. Csak a főnök és Jayce mentek be vele.
-Hát vele meg mi történt?
-Felszakadt a varrat. - mondta Antonia kicsit erőtlenül.
-Tegnap egy vámpír megkarmolta. - szólalt meg Ethan is.
-Fektesse ide le. - állt fel és a beteg ágyra mutatott.
Az orvos felhúzta pólóját és levette a tapaszt. Szinte alig maradt valami a varrásból. A doki hozott tapaszt, tűt, cérnát és fertőtlenítőt, majd munkára is látott.
-Azt hittem rosszabbul fogja tűrni a varrást. - jegyezte meg a végén az orvos.
Antonia nem tudta mit mondjon rá, így inkább csendben maradt.
Jayce levette hátizsákját és Antonia-nak kivett belőle egy kékes-szürkés hosszú újju pólót.
-Köszönöm.
-Nincs mit.
-Pár napig nem kéne mozognia, különben megint felszakad. - míg mindketten az orvost hallgatták Antonia átvette a pólót.
-Hogy hívják, kedves? - kérdezte tőle.
-Antonia Hope Gi...Blackshade. - javította ki magát.
-Antonia Hope Blackshade. - mondta ki az orvos, miközben gépelt.
Az ajtó váratlanul nyílt ki.
-Jayce, gyere. Hivatnak minket. - tájékoztatta az ideges Jackson az említettet. -Majd találkozunk. Vigyázz magadra.
-Te is. Szia.
-Szia.
-Meg is volnánk. - szólalt meg nem sokkal később az orvos. - A felmentést elküldtem az illetékeseknek.
-Köszönöm.
Az orvos biccentett.
-Gyógyuljon meg hamar!
-Úgy lesz. - szállt le óvatosan az ágyról.
Kiérve a teremből szembesültek vele, hogy már csak egy csapattag álldogál.
-Uram, a többiek elvitték Cloudgate-et a tanács elé.
-Rendben, köszönöm. Elmehet. Mára lezárjuk az edzést.
-Értettem, uram. - ment el.
-Jöjjön, haza kísérem.
-Mi? Nem kell. Boldogulok, haza találok egyedül is. - torpant meg.
-Ez nem kérdés volt. - nézett háta mögé, Antonia-ra, aki sóhajtva kezdte követni.
Már az állomáson voltak, mikor Ethan újból megszólalt.
-Melyik vonattal? - állt tanácstalanul.
-Ja, igen. - tért vissza gondolataiból és felnézett a táblákra. - Pont az, amelyik húsz percet késik...
Ethan is felnézett. A város neve nem más, mint River's Edge. Nem kell átmenniük túloldalra, bár lenne rá idejük bőven.
-Huszonöt percet kell várni. - állapította meg az egyértelműt a férfi, de addigra Antonia már rég nem volt mellette.
Elment ülőhelyet keresni. Ethan szétnézett merre megy és utána sietett. Antonia egy szél védett padra ült, csak itt volt már hely. Lábait felrakta törökülésbe és fejét a kis bódé oldalának döntötte. A pad átlagos, körülötte (kivéve előtte) pedig fém falak találhatóak kék színben.
-Blackshade, kérdezhetek valamit?
-Igen, uram.
-Miért van annyi sebhelye?
Antonia megfeszült. Mindenre számított csak erre nem. Oldalra pillantott, de fejét nem fordította arra.
-Van olyan opció, hogy nem válaszolok? - kérdezte félve, visszanézett a sínekre. 
-Ha nem szeretne nem kell.
Ismét csend telepedett közéjük. Az idő telt, a vonat sehol. Már fél óra is lepergett.
-Figyeljen, máskor ne titkolja el sebeit. Főleg, ha ilyen súlyosak. Érti? Ez parancs. A csapat javát is szolgálja. Ha nem tudunk valamiről változás lehet. A változás felborítja a tervet, az egyensúlyt. Ezért vizsgálunk meg minden szempontot.