Gyilkos titok

16.fejezet

A március gyorsan érkezett el. Ahogy Jackson mondta, a lány kiképzése is megkezdődött. Rengeteg erősítés, harc tudás, önkontroll, és egy kis pszichológia is van, hogy megtanulják a kezdők jobban kiismerni az embereket. Nem egyedül ő esik át ezeken, nagyon sok más vele egykorú és fiatalabb gyereket is látni ezeken a "programokon".  Mivel elég elfoglalt hanyagolni kezdte Jess-t. Carl-al és Jayce-vel se találkozik már annyit. Jackson szokta elkísérni a kiképzésre és egy darabig hazafelé is, de a helyszínen nem futnak össze. Antonia számára az ott lévők teljesen ismeretlenek, a tanulók és az oktatók is. Még emlékszik mennyire izgult az első napon. De mikor elkezdődött pontban hajnali ötkor, szombaton, rájött, hogy feleslegesen. Elsőnek a fegyelemről és a figyelemről oktattak, utána az alap állásokat, mozdulatokat vették át és erősítettek. Egészen este nyolcig tartott.
-Mi legyen a gitár órákkal, ha állandóan lelépsz? - rántotta vissza a valóságba Emmett a lányt.
-Itthon leszek, mikor Cornelius jön. Szombaton nem biztos, de vasárnap és kedden igen. Majd holnap szólok neki.
-Oké. Te tudod. - kortyolt bele kávéjába Hope-ra sandítva. - Mit csinálsz szombaton?
-A haverokkal lógok.
-Egész nap? Mikor felkelek te már itt se vagy.
-Aha. - kelt fel a kanapéról. - Felemegyek tanulni aztán elviszem az állatokat sétálni.
-Oké. - sóhajtott a férfi.

Antonia megvárta a vasárnapot, mikor a nappaliban mászkálva fel-alá felhívta a halott nevelőapja cégét. Emmett ekkor sétált le az emeletről.
-Kérsz valamit enni?
-Shh! - tette fel az ujját, a telefon is rezgett. - Jó napot kívánok, Antonia Hope Gibson vagyok.
-Jó napot, már vártam a hívását. Sikerült döntenie a Bluefish Lawyer sorsáról?
-Igen. Átveszem Marcus Gerald Gibson helyét.
-Remek, örömmel hallom. - derült fel a nő hangja. - Holnap, délután fél háromkor megfelel, hogy a papírmunkát elvégezzük?
-Igen, köszönöm.
-Mi köszönjük.
-Egy gonddal kevesebb. - nézett Emmettre halványan elmosolyodva.
-Már ideje volt. - viszonozta a férfi, mire Antonia biccentett.
-Mi a kaja?
-Krumplisaláta megfelel?

-Igen. Holnap suli után el tudsz jönni értem, hogy elvigyél a céghez?
-Persze.
-Köszi.
-Semmiség.
Vacsora közben beszélgettek egy kicsit, majd Anthonia megsétáltatta az állatait. Csak este szokta, mert a kertben is sokat szaladgálnak. Másnap reggel kicsit kómásan kelt ki az ágyból. Az iskola szokásosan telt el. Jól szórakoztak, de azért gyorsabban is mehetett volna az idő. Antonia kilépve az iskola épületéből egyből megpillantotta Emmett-et.
-Antonia, várj egy picit! - kocogott oda Carl. - Ma nem jössz velünk Jayce-vel?
-Nem, bocsi, most dolgom van.
-De csak heti egyszer tudunk találkozni.
-Igen, tudom. Viszont ez most tényleg fontos.
-Oké. Szia.
-Szia.
-Milyen napod volt? - érdeklődött Emmett.
-Elment. Neked?
-Nekem is.
Amint beszálltak az autóba a férfi beállította a gps-t.