Gyilkos titok

.

-Ahogy megegyeztünk, húsz percet kaptok.
-Húsz perc semmire se elég.
-Akkor jobb ha tempózol.
-Kérnek valamit? - jelent meg egy kedves nő.
-Nem, köszönöm. - vágta rá a tőle telhető legkedvesebben Antonia.
-Mi két kávét.
-Rendben.
-Először is, sajnáljuk, hogy belekevertünk ebbe az egészbe és nem mondtuk el.
-Bár ha úgy tettünk volna egyből beutalnál minket a pszichiátria. Nem hittél volna nekünk.
-Ki volt az a fiú…? - csukta be szemeit egy percre a lány. - Ramon.
-A Russo "maffia" család tagja. Ellenségeink.
-Macskakörömmel?
-Igen. Igazi maffiának túl bénák. Semmit se érnek a falkával szemben.
-Falkával? Tehát többen is vagytok a városban. - inkább kijelentésnek, mint kérdésnek hatott, de az utóbbinak szánta.
-Ez egy kicsit bonyolult. A falkánk több városban, kisvárosban és faluban is van.
-Itt csak négyen vagyunk, de a szomszédos városban hatan, valahol tizen.
-A családod hogy van? Ők is beleestek ebbe az egész helyzetbe? - érdeklődött Jayce.
-Nincs családom. Mi az igazi nevetek?
-Nincs? Ezt hogy érted?
-Nos…Amanda-t egyik éjjel megkínozták és elvágták a torkát, a szemünk láttára, ezért tűntem el két hétre. Marcus-nak pedig nem tűnt fel, hogy elraboltak. El se hitte.
-Részvétünk.
-Miért szólítod őket a neveiken?
-Mert ők csak örökbe fogadtak.
A két fiú sejtelmesen egymásra néztek.
-Ti erről mit tudtok? - vonta kérdőre Antonia.