Gyilkos titok

..

Antonia kapacitása fejlődött. A következő napon még egy nagyon enyhe kocogással is megpróbálkoztak. A kimerült Antonia a hűsítő padlón kiterülve aludt el az este. Nem sokkal később Jackson is követte példáját a szobájában.
-Jó étvágyat. - rakta a farkas elé a reggelijét, amit mindketten békésen elfogyasztottak. - Be kell mennem a városba, elfogyott a kaja. Igyekszek vissza, jó? Ne csinálj semmi hülyeséget!
Jackson tényleg sietett, ahogy tudott. Az erdőből futva tette meg kifelé az utat. A legközelebbi bolt nyolc perc sétára van. Bevásárolt pár napi kaját. A sorban kivételesen csak egy idős nénike volt előtte, hamar végzett és sietett haza. Jackson a házba érve nem találta Antonia-t se a konyhába, se a nappaliban. Néha elszokott vonulni a vendégszobába, így gondolta, hogy ott van. De amilyen hangok jöttek onnan... Antonia nagy szenvedései utat törtek a szájából. Jackson nem értette a helyzetet, nagy erővel nyitotta ki a szoba ajtaját. Antonia a földön fekszik, próbál átváltozni.
-Hé, hé, hé. - térdelt le mellé. - Antonia, ne csináld, ha még nem vagy felkészülve rá.
A farkas percekig szenvedett, Jackson nem tudja mit tegyen, felhívta a fiúkat jó párszor, de egyikük se vette fel. Végül a farkasnak sikerült átváltoznia. A haja csapzott, nagyon leizzadt, mintha lefutotta volna a maratont negyven fokban.
-Szia. - nyögte ki halkan, nehézkesen, majd elsötétült előtte minden.
Jackson felemelte és az ágyba rakta. Kitapintotta gyenge pulzusát, megvizsgálta a légzését és megnézte a forró homlokát, amihez hozott egy vizes rongyot. Egy pohár hideg vizet is hozott be neki. Az íróasztalnál lévő széket az ágy mellé tette és figyelte a lányt. Később megérkezett Carl és Jayce. A vendegszobába néztek be utoljára, ahol Antonia még mindig eszméletlen és Jackson egy könyvet olvas.
-Átváltozott?
-Igen, de sokat kínlódott most meg eszméletlen. Már...negyed órája. - pillantott karórájára.
-Bocs, hogy nem tudtunk előbb jönni, most értünk vissza a csatából.
-Reggel megint mennünk kellett.
-Miben tudunk segíteni?
-Nem hiszem, hogy tudtok. Igazából nem reagál semmire. Pulzusa gyenge, hőemelkedése van, majdnemhogy láza.
A két fiú csendben leült a földre. Carl maga elé meredt, Jayce Jackson-t figyelte, aki néha stressz helyzetekben olvasni szokott. Ezzel kitisztítja, lenyugtatja gondolatait. Utána rászokott jönni a válaszra, megoldásra, hacsak közben meg nem oldódik magától. Antonia a festéssel csinálta ugyanezt. Magának se vallja be, talán nem is tud róla, viszont hiányzik neki a festés, a gördeszkázás és a gitározás is, amit megint hanyagolni kezdett. Az idő telt, mocorgásra lettek figyelmesek. Jackson gyorsan tette le maga mellé a könyvét lefordítva, majd Antonia fölé hajolt.
-Antonia?
Az említett lassan nyitotta ki szemeit.
-Jack...miért bámulsz így rám? - kérdezte rekedten, alig ébren.
A fiú csak jót mosolygott rajta.
-Üdv újra köztünk.
-Szia Csipkerózsika. - köszönt Carl is.
-Helló, fiúk.
Megdörzsölte szemeit, megpróbált felülni is, de nem járt sikerrel az égés miatt.
-Meddig jártam más világba? - érdeklődött poénosan.
-Húsz percig.
-Végig itt voltatok? - most már inkább meglepődött volt.
-Mi csak nem rég érkeztünk, de ő igen.
Jackson megint bevizezte a rongyot. Alig érte Antonia homlokát, ő már el is lökte a kezét, ezzel egyidőben kirázta a hideg.
-Ez hideg!
-Tudom.
Rárakta a rongyot, majd elment és visszatért a saját takarójával, amit ráterített a lányra, tekintve, hogy a vendégszobai takarón rajta fekszik.
-Köszönöm. - motyogta félig lehunyt szemekkel.
-Van víz az ágy mellett, ha szomjas lennél.
-Oké.
-Szükséged van még valamire? Bármire?
-Nincs.
-Biztos?
-Jég...a hasam...lángol.
-Okés. Máris hozom.
Egy hatalmas jégakuval tért vissza, melyet finoman a lány hasára rakva a törzse háromnegyedét eltakarta. Antonia egyből libabőrös lett és vacogni kezdett. Egy idő után megszokta az érzést. Átkarolta a palackot és nyakig betakarózva az oldalára fordult, elszunyókált. Jayce és Jackson kimentek beszélgetni és ebédet csinálni, addig Carl a beteggel maradt. Antonia egyszercsak elkezdte kutyája nevét motyogni. Sokat gondolkodott Carl, végül farkassá változva a hátához bújt, amitől Antonia kicsit lenyugodott. Percekkel később másik oldalára fordult, jobb kezével pedig átkarolta a farkast, aki szintén ezt tette. Mikor kész lett az étel nem volt szivük felkelteni, mondván had aludja ki magát. Időközben Jayce-éket megint elhívták. Jackson azt hitte legalább este még fel fog kelni, de nem.