Gyilkos titok

..

-Elnézést, Gibson. - érintette meg a vállát egy nő.
-Igen? - fordult felé immár a fekete színű nap indítójával teli méregzöld bögrével.
-Én csak...ismét bocsánatot akarok kérni. Miattam kellett éjszakáznia. Én...tényleg sajnálom, hogy elszúrtam. - mentegetőzött.
-Hölgyem.
-Sajnálom...
-Hölgyem, figyeljen rám! - emelte meg kissé a hangját, hogy végre felhívja magára a figyelmet. - Bárki hibázhat, oké? Csak arra kérem, hogy legközelebb legyen figyelmesebb. - ennyire telt tőle és fáradtan vonszolta vissza magát az emeletre, ahol az irodája található.
Hatalmasat kortyolt kávéjából és folytatta a papírokat. Nincs sok hátra. Fél óra elteltével valaki kopogott ajtaján.
-Igen?!
Emmett lépett be az ajtón az állatokkal.
-Szia Bogárka. Mióta vagy itt?
Antonia lassan ráemelte tekintetét.
-Szia. - nyögte zombiként.
-Uhh...tehát egész éjjel.
Visszanézett papírjaira és tovább írkált. Megitta az utolsó korty kávét és lerakta az asztalra a bögrét. Cassidy óvatosan levette és elszaladt vele. Hunter segítségével meg tudja tölteni neki. Szerencsére lehet rá rakni fedelet, így visszafelé nem lötyög ki belőle.
-Segíthetek valamit?
-Nem kell.
-Hogyhogy be kellett jönnöd?
-Az egyik alkalmazott elbaszta az egészet. De semmi gond, kijavítom. Már nincs olyan sok hátra.
-Ennyire fontos, hogy este riasztottak és még mindig itt vagy?
-Igen. Azt hiszem az ügyfél valami befolyásos nő.
Cassidy-ék visszaszaladtak a bögre meleg itallal.
-Nagyon szépen köszönöm. - mosolygott az állatokra és megsimogatta őket.
Ahogy beleivott a kávéba jól eső érzés járta át és egy újabb kis energia löketet kapott. Lassacskánt kész lett a papírmunkával. Összeszedte a lapokat, összetűzte.
-Végre kész vagyok. - csúszott lejjebb székén és behunyta kicsit szemeit.
-Ügyes vagy. - hangjából Antonia kihallotta, hogy mosolyog.
-Köszönöm. - motyogta.
Szeme pihentetését kopogás zavarta meg. Egyből felült rendesen, szemeit megdörzsölte.
-Igen?!
-Jó reggelt. - dugta be fejét a nő. - Sajnálom, hogy zavarom. Csak tájékoztatni akartam, hogy itt van az ügyfél.
-Rendben. Máris megyek. - szállt ki a székből. - Végeztem a papírokkal. - nyújtotta felé.
-Biztos, hogy én adjam át neki?
-Igaz, hogy hibázott, de itt a lehetőség, hogy kijavítsa.
-Nem fog kirúgni?
-Nem. Menjen, ne váratassa meg az ügyfelet. Mindjárt én is megyek.
-Rendben és köszönöm.
Antonia biccentett és a nő sietős léptei hallatszódtak.
-Ezt nem hiszem el. - suttogta Emmett-nek fejet rázva.
Pár másodperc alatt elrendezte az asztalját és bögréjével együtt indult ki.
-Cas, ezt megfognád egy kicsit? - nyújtotta felé a bögrét, amit a kutya meg is fogott, előre ment Emmett-hez.
Antonia bezárta az ajtót és utánuk ment. Vissza akarta venni a bögrét, de Cassidy elfordította onnan a fejét.
-Beszélni szeretnék a főnökkel! - jelentette ki egy akaratos, hisztis nő.
Amint meglátta a két háziállatott felsikított.
-Micsoda patkányok vannak itt!
-Gratulálok, hogy nem ismeri fel a kutya és a vadászgörény fajt. Álltalános iskola alsó tagozatában tanulják. Kér beutalót?
-Te csak ne szórakozzgass itt velem, kölyök!
-Ne itt? Akkor álljak arrébb? - tett egy nagyobb lépést oldalra.
-Hol. A. Főnök? - tagolta a képébe hajolva.
Antonia mosolyogva elélépett és nyújtotta a kezét, amit a hisztigép nem fogadott el.
-Ez most vicc? - nevetett fel.
-Jó reggelt, Antonia Hope Gibson vagyok. - a név hallatán lefagyott. - Örülök a találkozásnak. Miben segíthetek?
-É-én...
-Az alkalmazottam hibáit kijavítottam. Merem remélni tanult belőle, adtam neki második esélyt. Felőlem átnézetheti a felügyelőmmel. Lehet, hogy fiatal vagyok és kezdő, de értem a dolgomat. Nőjjön fel és nézzen magába, azután magyarázzon nekem. Elmehet. - a nő nem mozdult a sokktól, az alkalmazott Antonia kezébe adta a lapokat, aki erőteljesen adta át az előtte állónak. - Menjen innen.
A nő megfordult és kisietett az épületből. Antonia-t igazából szórakoztatta az egész jelenet. Cassidy felugrott rá és odaadta neki a kávét.
-Ha kellenék a szokásos időpontig vagyok, háromnegyed tízig. Az irodámban leszek. - ment az említett helyiséghez.
-Veled maradhatok?
-Persze. Csak ha nem tartalak fenn a munkádban.
-Délre kell mennem.
-A mázlista!