Gyilkos titok

..

-Értettem, uram. És elnézést érte.
Még húsz perc telt el. Antonia felnézett a táblára.
-Na ne!
Ethan is felnézett.
-Kimarad? Fantasztikus. - állapította meg a férfi.
Antonia nagy lendülettel dőlt hátra.
-Óvatosan! - szólt rá, de Antonia csak tovább morgolódott.
A vonatok sorra maradtak ki technikai hiba miatt. A nap is kezd lemenni.
-Nem aggódnak a szülei?
-Halottak. - szólalt meg unottan.
-Mármint a nevelőszülőkre gondoltam.
-Tudom.
-Mind a ketten?
-Amanda a munkája miatt halt meg, megölték miután betörtek hozzánk és megkínozták. Marcus-t pedig én öltem meg.
-Részvétem.
-Megérdemelték.
-És akkor kivel lakik?
-A testőrömmel. Legalábbis valami olyasmi. Nagyobb teret hagy, mint a többi.
-Ő biztos keresi, nem?
-Halott a telefonom is. - vette ki zsebéből. - Hagyján, hogy törött az üvegfólia, de teljesen lemerült.
-Felhívja az én telefonomról?
-Nem. Az gyanús lenne neki, hogy nem a sajátomról hívom. Lenyomozná.
Ethan annyiban hagyta a témát. Tovább vártak. Ellenben most nem kellett sokat. A táblán hamarosan megjelent az új időpont. Antonia szemei felragyogtak.
-Végre! Csak röpke negyed óra és jön.
-Az eddigiekhez képest semmi.
-Igen.
Tíz perc letelte után felállt helyéről és fel alá kezdett járkálni. Annyit ült, még a lába is elzsibbadtak. A hátra lévő időt fel-alá mászkálással töltötte.
-Itt a vonat. - tájékoztatta a férfit, aki fel is állt.
A jármű tömve van. Ethan kiszúrta, hogy valaki felállt.
-Jöjjön.
-Hová?
-Ott egy hely, üljön le.
-Nem kell. Egész idáig ültem.
-Hallotta az orvost, pihennie kell.
Antonia már épp ellenkezni akart, de Ethan karon ragadta. Kicsit agresszívabban ültette le, mint ahogy akarta volna. Miután leszálltak ugyan úgy csendesen sétáltak. Egy idő után Antonia ismerős kutya ugatást hallott, megállt és körülnézett.
-Innen egyedül is menni fog. - nézett Ethan-re.
-Van valami gond?
-Nincs. Már csak pár ház és ott vagyok. Boldogulni fogok.
-Mi a baj? - erősködött Ethan.
Antonia sóhajtott, tudja jól, hogy nem fogja annyiban hagyni.
-Kérem, most jobb ha megy.
Ethan épp szólásra nyitotta a száját, de Antonia nevét kiáltották, mire a lány összerezzent. Mély levegőt vett.
-Köszönöm az eddigieket, de most már menjen innen, uram.
-Nem. Van valami baj.
-Antonia! A füleden ülsz?! - ért melléjük Joseph.
-Sajnálom. - mentegetőzött egyből.
-Hol a fenében voltál? Miért nem tudod felvenni azt a kibaszott telefont?! - üvöltött, mire Antonia összébb húzta magát.
-S-sajnálom. - akadt meg hangja. - Lemerült a telóm. Nincs nálam töltő.
-Persze, hogyne. Állandóan ezt mondod! Maga meg ki? - fordult Ethan felé. - Csak nem maga az oka, hogy állandóan oda van?
-Jo! Nem. Ő csak egy ismerősöm. Nincs semmihez se köze.
-Hallgass! - fordult mérgesen felé.
Antonia az arca elé emelte kezeit védekezés képpen, ha meg akarná ütni. Ethan egyből közéjük állt.
-Hagyja békén őt.
-Ne szóljon bele a dolgainkba. Örüljön, hogy nem tettem még maga ellen semmit. - kerülte volna ki, de Ethan útját állta.
Jo arrébb akarta volna tolni, viszont nem engedte magát. Elkezdtek dulakodni.
-Joseph, elég! - sietett közéjük, de az említett férfi egy hatalmas pofont kevert le a lánynak, aki elhátrált.
Neki ütközött Emmett-nek.
-Mégis mit képzel?! Azt mondtam, hogy segítsen megkeresni, nem azt, hogy bántsa! - lökte meg.
-Em... - ment volna hozzá, de Joseph ellökte őt.
-Te kiabszottul ne parancsolgass nekem! Te is csak egy kölyök vagy! Nem tudsz rá vigyázni se!
Ethan az egyre jobban kiboruló Antonia-t figyelte. A két férfi közé akart állni, de csak még nagyobb veszekedést szított. Antonia már a szavakat se értette. De a hangokat el akarta tompítani. Kezeit a füleire szorította, szemeit erősen lehunyta és leguggolt.
-Elég. - ejtette ki normál hangerőben, de meg se hallották.
Cassidy elkezdte őt szimatolni. Felállt a lány térdeire, mire előre esett térdelésbe. Cas hiába nyalogatta, bökdöste Antonia-t. Rövid nyüszítésekben tört ki. Mivel erre se figyelt senki vékonyan ugatott. Erre már Ethan rájuk nézett, de ő se járt eredménnyel a másik kettőnél. Ezt követően Cassidy morogva tépte meg Emmett pulcsija alját, majd rohant Antonia-hoz, hogy megnyalogassa.