Gyilkos titok

.

Másnap semmi dolguk nem volt, így Antonia ahogy végzett a sulival hazament és ráírt Jackson-ra, hogy nem megy-e vele sétálni egyet. A fiú beleegyezett, így a kávézónál találkoztak. Antonia vitte az állatait is.
-Szia Jack.
-Szia. Mi újság?
-Nincs semmi, unatkoztam. Veled?
-Velem se.
-Cassidy és Hunter. - mutatott állataira.
-Nagyon kis cukik. Ugye nem harapják le a kezem?
-Nem, nyugodtan megsimogathatod. Hunter lehet rád fog mászni, de nem bánt egyikük se.
A fiú óvatosan, lassan érintette meg az állatokat külön-külön.
-Huntee egy kicsit féltékeny típus. Néha nagy drámákat is levág.
-Hogyhogy sétálni hívtál?
-Csak úgy. - rántott vállat. - Ideje volt őket is elhoznom, de egyedül most unalmas lett volna. Aztán eszembe jutottál. De ugye nem zavartalak meg semmiben?
-Nem, dehogyis. Nekem se volt izgalmas napom. Csak otthon voltam, meg edzettem. Pihengettem, a sárkányokkal is foglalkoztam. Hogy megy a suli?
-Jól, mint mindig. Hogy vannak a kis gyújtogatók?
-Elevenen. - kuncogott.
-Őket is néha úgy kell lelőni, hogy nyughassanak. Kiengedem a kertbe őket és órákon keresztül pörögnek. Ha elhozom őket sétálni akkor már utána nyugodtak szoktak lenni otthon. De csak heti egyszer-kétszer szoktam, nagy a birtok.
-Egyébként mégegyszer gratulálok az előre lépésetekért. - szólalt meg a fiú kicsi csend után.
-Köszönöm. Mikor vannak nagyobb küldetések? Mint Jayce-éknek vagy neked? Odamész ahova akarsz, világot látsz.
-Te és a falkád még kezdők vagytok. De a falkák fejlődnek, át lehet kerülni másik főnökhöz. Ahogy most ti is átkerültetek Hildred-hez. Továbbra is ugyan oda kell mennetek, a központba. Hasonló küldetéseitek lesznek, mint eddig. Csak akkor mentek több naposra és messzebbre ha még egyel feljebb kerültök a ranglétrán. A harmadiktól kezdődnek a keményebb melók, de ezt is komolyabban fogják venni az eddigieknél. Viszont, ha továbbra is ilyen tempóban haladtok biztosan eléritek a következő fokot pár hónapon belül.
-Értem. Tehát, ha Eric lesz a nagyfőnök, mint a fiúknak, akkor lehet?
-Igen.
-És ahhoz hol kell lenni, hogy olyan feladatokat kapjunk, mint te?
-Én már legfelül vagyok. Az én falkám nincs annyit együtt. Viszont mehetünk külföldre. Sőt! Mi már a saját világainkban vagyunk.
-Ezt hogy érted?
-Athelgar és Blaidd, aki egyel alatta van, ők már a mi úgymond...univerzumunkban vannak. Ott lakik a legtöbb természetfeletti. Egy egész ország van számunkra és többféle városok. Van egy másik ország is, amelyik ellen szoktunk támadásokat indítani, de védő falak vannak majdnem minden város körül, ahogy nálunk is. Előkelőbb lények lakják, csak néhányan szegényebbek. Az ellenségnél nem tudom pontosan hogy van.
-Mik a feladataid?
-Változó. Valamikor lényeket kell felkutatnom egyedül. Valamikor meg az egész csapat megy külföldre. Legutóbb varázslókat öltünk Vietnam-ban.
-Köztük vannak szövetségesek, nem?
-Igen, majdnem mindegyik lény közt van. De elhiheted, ők nem olyanok voltak.
A két fiatal nem szól egymáshoz, kellemes csend telepedett rájuk.
-Hallottál már a fiúk felől? - ezúttal Antonia törte meg a csendet érdeklődésével.
-Nem. Te?
-Én se. Remélem jól vannak...
-Biztosan. Hisz láttad már őket csatában, kétszer is. Ügyesek.
-Igen. De némelyik ellenség is tud valamit. Például ott volt az a vámpír csapat, nekik az volt a stratégiájuk, hogy elhitették csak egyedül az az egy lesz, aztán miután ő kudarcba fulladt, meghalt, jöttek egy csomóan. Még Sheila is úgy tudta csak egy lesz.
-Gondolom csapda lehetett.
-Valószínű, de el kell ismerni mégiscsak okos húzás volt. Mondjuk nem tudom miért akartak csapdát állítani, ha tudták egyedül leszek.
-Sheila biztosan kideríti előbb-utóbb.
-Elvileg felszívódott az informátora.

Jackson és Antonia békésen sétalgattak tovább, de egy idő után hazamentek. Antonia meglepetésére Emmett nincs otthon. Nem volt sok hátra az estéig, ő mégis lezárta egy fürdőbombás lazulással. Rengeteg feladata volt a cégben, rengeteg papírmunka és a felügyelője is rendesen lefárasztotta. Pizsamát öltött és leült asztalához. Egyszer csak beugrott neki, házi kedvencei még nem is látták farkasként. Az ágy végébe leültette őket, beszélt hozzájuk, simogatta, nyugtatta őket. Majd hátrább lépet és átváltozott. Csak ülve figyelt, nem mozdult, hogy a meglepett állatok fel tudják dolgozni a történést. Lassan indult el feléjük, igyekezett a lehető legjobban tudatni velük, hogy nem bántja őket. Szerencsére Cas barátságos más állatokkal szemben, így egy kis szimatolgatás után boldogan ugrálta körbe.