Gyilkos titok

1.fejezet

Antonia az első évét kezdi egy elit gimnáziumba. Viszont a szüleivel nincs jó viszonyban, ugyanis ők állandóan dolgoznak. Marcus, az apukája több napos üzleti útra is szokott menni. A leghosszabb eddig a négy nap volt, övé a Bluefish Lawyer cég. Szülei már huszonöt éve házasok, azóta egy helyen dolgoznak, mint ügyvédek. A bűnösnek vélt embereket szokták sikeresen védeni a börtöntől. Néha a kuncsaftjaikat meghívják magukhoz, hogy nyugodtabb környezetben tudjanak értekezletet tartani, ami után, vagy előtt vacsorával kínálják őket. Antonia Hope Gibson-t csak annyira zavarja, hogy jópofiznia kell, emellett megjátszani a boldog, gondatlan családot. Nem hiába mondják, hogy a látszat néha csal. Sose engedtek meg neki semmit. Jegyek terén a négyesnél rosszabbakat nem fogadják el, de ha jó jegyet kap nem dicsérik. Ahogy azért sem, hogy bejutott abba a gimibe, ahová ők akarták, hogy menjen. Igaz, Antonia nem is várja el a dicséretet, de titkon jól esne neki. Sose érdekelte a szüleit mire vágyik, mi szeretne lenni, beszélgetni se szoktak. Helyettük Melany-val és Joseph-el szokott néha társalogni. Melany a házvezetőnő, Jo pedig egy testőr-féleség, nélküle sehova se mehet.
-Jó reggelt! - köszönt Antonia a konyhába érve.
-Jó reggelt, Kincsem!
-'Reggelt! - pillantott fel az újságból Joseph, ezt követően belekortyolt a kávéjába.
-Izgulsz az első nap miatt?
-Egy kicsit. 
-Nem kell. Első nap még úgyse csináltok semmit, csak ismerkedtek.
A szülei nem meglepő módon már hajnalban elmentek dolgozni. Melany elrakta a lány uzsonnáját és egy kulacsba gyümölcs levet, majd Jo-val útnak is indultak.
-Ha baj van nyugodtan hívj. Kettőre jövök érted. Legyen szép napod!
-Oké, köszi. Szia. - szállt ki.
Kicsit még nagyobb izgatottsággal lépte át az iskola küszöbét. A teremben eddig csak egy-két diák gyűlt össze. Ablak mellett, a legutolsó padban foglalt helyet. Lassacskán mindenki megérkezett csengetésre az osztályfőnök is betoppant.
-Jó reggelt osztály!
-Jó reggelt! - hangzottak kórusban az álmos hangok.
-A nevem Chen Mckenzie. Felolvasom a névsort, aki hallja a nevét tegye fel a kezét. Ha ezzel végeztünk utána jöhetnek a kérdések. Az órarendet lediktálom. Az igazgató úr pedig befog jönni köszönteni önöket.
Amint ezek meg is történtek megérkezett az őszülő férfi, Frederic Hartmann, az igazgató. Egy cetlin elhozta a szekrények zár kombinációját. Miután kiosztotta mind a huszonnégy diáknak, sok sikert kívánt a tanévhez és el is ment. Ezek után Chen egy órát még beszélt és elengedte az osztályt. Antonia sehol se találta Jo-t a kocsival, így elővette a telóját. Egy órával előbb végeztek, de nem hívta fel a férfit. Hirtelen ötlettől vezérelve elment sétálni. Elege lett abból, hogy soha semmit nem csinálhat, amit ő akar. Útja egyenesen az erdőbe vitte, ahová régóta szeretett volna menni. Félelmet nem ismerve egész mélyre merészkedett. A madárcsicsergések mellett valami más hangot is hallott a háta mögül, mintha lenne itt még valaki rajta kívül. Megfordult, de csak egy suhanást látott.
-Hahó? Van itt valaki? - lépkedett arrafelé, de ezúttal mellette suhant el valami.
Megint oda fordult, de semmi, majd a mögötte lévő, közeli bokorból ismét zajt hallott.

Ennyi lenne egyenlőre, majd hozom a többit.