Gyilkos titok

..

Antonia az utóbbiakat erősíti, ugyanis nincs ellenük fegyvere, amivel könnyebben végezhetne velük, mintha csak verekedne. Persze simán el tudná úgy is intézni őket, de most a farkasos tombolásnál maradt. Sikeresen mindenkit kiírtottak a kicsiny törzsből. Antonia megrázta bundáját, amiből csöpögött a vér. Emberré változott, ahogy a többiek is.
-Egész jó voltál. - paskolta meg egyik társa a lapockáját.
-Köszi. - felelte boldogan.
Ethan magához hívott mindenkit és belekezdett beszédébe. Ám Antonia nem őt hallgatta. Az erdő széle felől felfigyelt valamire. Figyelmét teljesen elvonta. Észre se veszi, hogy főnökük épp őt szólongatja. Hirtelen átváltozott farkassá és futni kezdett.
-Na...bekattant az újonc. - nevetett egyikük.
-Mondtam én, hogy ez lesz! Hogy nem fogja tudni kontrolálni magát!
-Hallgassanak el, uraim. - szólt Ethan és Antonia után futott, de az erdőbe érve visszaváltozott emberré.
Antonia meglátott két tündét, őket kezdte üldözni még nagyobb sebességgel. Egyik megállt és íjjal vele szemben lő rá. Ahogy utolérte egyből rávetette magát és széttépte, eközben Ethan végig fut mögötte. A lány célba vette a másik tündét is, akin egy zsák anyagú köpenyszerűség van. Őt is utolérte, rávetette magát, de nem tépte szét. Bőre világoskék, amit nem értett, hisz más a többiekénél. Megfogta és visszafelé kezdte vonszolni. A lény egyfolytában sikít és engedelmért könyörög. Ethan utolérte őt, mire Antonia rántott egyet túszán és maguk elé, a földre vágta. A tünde felakart kelni, ám Antonia rálépett és vicsorított. Az előtte állóra nézett kérdőn.
-Ő egy Kiválasztott. - felelte, de látván Antonia értetlenkedését folytatta. - Iszonyat ritkák. Egy emberöltő alatt, maximum kétszer fordul elő, de az még ritkább. Általában egy szokott lenni, már ha van.
Antonia a rémült lányra, majd Ethan-re emelte tekintetét.
-Magunkkal visszük. - fogta meg a lény karjait és felrántva lefogta. - Istenemre esküszöm, ha elkezdesz ordítani és szökési kísérleteket végre hajtani nem fog érdekelni mi vagy. - fenyegette. - Maradjon még farkas. - vetette oda mellette sétálónak, aki szívesen engedelmeskedett, ugyanis szeret ilyen lenni.
A többiek nyüzsögni kezdtek, mikor visszaérkeztek.
-Mi van, nem tudsz visszaváltozni, kutyuli? - nevetett a képébe egyikük, mire Antonia felé harapott és vicsorított, a férfi kissé megijedt.
-Én mondta neki, hogy ne tegye. Van egy túszunk. - jelentette ki hirtelen témát változtatva.
Többiek nem látják kilétét a köpeny miatt, de sejtik mi rejlik alatta. Az erdő másik széléhez értek, ahol Ethan hagyta hátizsákját még a csata előtt.
-Blackshade. - szólította, majd felé lökte a tündét.
Nem volt lehetősége menekülőre fogni, a karjánál ragadta meg. Ethan a táskájában kutakodik. A tünde lány hirtelen egy tőrt kapott elő és beleszúrta Antonia mancsába, aki akaratlanul rövidet nyüszített. Emiatt a lány el tudott volna futni, de Antonia hihetetlen nagy erővel kapta el és vágta ismét földhöz, a csapat tagjai ekkor szembesültek, hogy jól sejtették mi ő. Mancsát ráhelyezte és nem szűnt meg vicsorogni, kivéve, mikor Ethan hirtelen kihúzta belőle a tört. Rá kapta a fejét. A férfi bekötözte mancsát, majd megkötözte a tündét, hogy ne tudjon szökni.
-Hozza nekem a táskám? Én viszem a tündét.
Antonia válaszul egy igen félét fújtatott és óvatosan elvette a táskát Ethan kezéből, aki ezután a földre lökte a lányt és átváltozva keresztbe a szájába kapva kezdett futni. A többiek követni kezdték. Végre hazamennek. Ismét a gyorsaságot választották, egy óra alatt odaértek a központba. Mind emberi alakot öltöttek, Ethan felkapta vállára a tündét és bementek. A lány nem látott semmit a fejére húzott zsák miatt. Sheila épp menni készült, de látva a csapatot inkább feléjük vette az irányt.
-Sikeres volt?
-Igen, hölgyem. Van egy túszunk, Blackshade találta az erdőben.
-Minek hoztak túszt?!
-Hölgyem, ez a tünde egy Kiválasztott. - avatta be.