Gyilkos titok

27.fejezet

-Én már születésem óta tudtam. De elég egy putri helyen nőttem fel, mit ne mondjak. - nevetett fel kínosan. - Az apám elhagyta az anyám, mielőtt megszülettem, prosti lett. Még fiatalok voltak mindketten, huszonévesek. Az anyám igyekezett, hogy a szememben jó legyen, de ez nem igazán sikerült neki. Nem volt anya típus. De néha mondogatta, hogy nagy dolgokra vagyok hivatott. Sokat lelkizett velem, viszont inkább csak ő beszélt piásan egy cigi társaságával, én pedig csak hallgattam. Próbált eltartani minket, a szegény negyedben nőttem fel. Viszont, a pasik, akiket felszedett...erőszakosak voltak. Azt mondta ők többet fizetnek. Néha elvonult a fürdőbe, vagy a konyhába italokat tölteni. Addig azok a barmok mindig engem molesztáltak. Elmenekülni nem igazán tudtam, picike házunk volt, egy kis lyuk. Olykor a gardróbba bújtam, mikor még alig voltam pár éves simán ebújtam a ruhák közt, de ahogy egyre nőttem nem fértem el. Aztán eljárkáltam otthonról. A varázserőm segítségével elkezdtem lopni. Ételeket, italokat, pénzt. Utóbbit mindig anyámnak adtam, hogy ne kelljen azt csinálnia, amit. De túlságosan belefásult. Nem látott belőle kiutat. A pasik után mindig az alkoholhoz nyúlt és persze a cigihez. Aztán...egyszer márcsak nem jött haza. Én pedig megfogattam, nem hagyom, hogy az élet velem is így elbánjon. Most pedig itt vagyok. - Emmett végig a tavat figyelte, utolsó mondatát rám nézve, halványan elmosolyodva jelentette ki.
Zafírkék szemeit könnyfátyol borítja, megöleltem, aminek hatására éreztem vállamon, hogy egy-két könnycsepp legördül arcán. Nem tudtam mit mondhatnék. Sajnálom? Részvétem? Olyan sablonosnak tűnnek... Mindenki sajnál, de pontosan nem tudják mit. Mindenki részvétet nyílvánít, a rossz sorsokért, halálokért, de ez nem gyógyítja be a sebet. Egy szó, amit mindenki rávág, hogy mondjanak valamit. Egy szó, ami semmit se ér, csak megszakítja az olykor békés csendet. Viszont azokat se értem, akik ígéretet tesznek és nem tartják be. Egyesek szerint ez is csak egy szó. Úgy használják, mintha csupán annyit mondanának vele, hogy szép az ég. Pedig az ígéretek betartása rengeteget érhet. A be nem tartása felér egy hazudozással. Ha valaki ezt többször teszi utána már bármennyiszer mondhatja az ember, hogy igenis megígéri, akárhány esküt mondhat rá, nem hisznek neki. Sokan ezt nem értik. Én ellenben úgy vagyok vele, hogy ha már egyszer megígérek valamit, akkor tartom is magam hozzá. Ha nem vagyok benne biztos, hogy ez sikerül inkább nem ígérek semmit. Már eláltak Emmett könnyei, mégse váltunk még el.
-Szeretlek. - suttogtam, olyan halkan, hogy ha nem közvetlen a füle mellett tettem volna meg se hallaná.
Így is kételkedtem benne egy percig.
-Én is szeretlek, Bogárka. - suttogta vissza.
Elengedtük egymást, Emmett megtörölte arcát és rám mosolygott.
-Nem vagy éhes?
-Kicsit. Csinálok valami kaját, de csak ha te csinálsz palacsintát.
-Még szép, hogy csinálok! Főleg, ha cserébe csinálsz valami finomat. - mosolygott rám.
Felálltam és nyújtottam neki a kezem, hogy segíthessek neki. Elfogadta és felhúztam.
-Cas! Huntee! - kiabáltam utánuk, ugyanis nem rég szaladgálni indultak.
Nevük hallatán sprinteltek felénk.
-Csináljak levest?
-Szerintem nem kell.
-Oké.
Amíg Emmett elővette a palacsinta hozzávalóit én csak a hűtő tartalmát lestem. Lassacskán kitaláltam mit szeretnék készíteni. Szerintem még nem is csináltam Emmett-nek ilyet. Remélem tetszeni fog neki. Lazacos fasírt bulgurral. Kipakoltam a hozzávalókat, edényeket és a többi megfelelő eszközöket a pultra. Majd miután minden meglett egy jénaiba beleraktam arányosan a hozzávalókat. Keverés közben a zablisztet folyamatosan adagoltam hozzá. Felraktam a tűzre az olajat melegedni, amint ez megtörtént vizes kézzel kis labdácskákat formáztam a masszából és óvatosan az olajba helyeztem őket. Raktam fel vizet is forrni, amibe aztán bulgurt öntöttem. Emmett közben már az utolsó palacsintát csinálja. Én is gyorsan végeztem. Mögénk, a pultra pakoltuk az ételeket. Emmett elővette a tányérokat és az evőeszközöket, addig én csináltam az állatoknak kaját. Leültem Emmett elé és én is szedtem kaját.
-Jó étvágyat!
-Neked is!

~

Este Antonia írt egy üzenetet Jackson-nak, hogy minden rendben. Utána Emmett-el megnéztek egy filmet. Napjuk jól telt, de sajnos másnap kezdődött a suli és a céghez is illene már bemennie. Első útja az utóbbihoz vezette, utána ment csak a suliba. Carl és Jayce még mindig nem tértek vissza a bevetésről. Antonia-ék nem is nagyon tudják kik ellen ment a fiúk csapata, nem hallottak felőlük. Jackson szerint ez normális egy nagyobb csatánál. Még két nap, miután a falka visszaérkeztek a csatáról jó hír fogadta őket. Sokat fejlődtek, így már nem Sheila a nagyfőnökük, hanem Hildred. Egyel feljebb jutottak a ranglétrán, aminek mindenki nagyon örült.