Gyilkos titok

..

Nemsokára tél van, ő meg egy szál sport topban van, amiért az ő egyszínű, szürke hosszú ujjúját az első nap levették róla a jelet keresve.
-Fogja meg. - vette le nyakából a kezét.
Edgar eddigieknél is erősebben tartotta, hogy véletlen se essen el Antonia. Doune levette pulcsiját, amit nehezen adtak rá. Összecipzározta rajta és indultak tovább. Mikor fedezékbe értek még több farkas jött elő, akik támadták a fúriákat. Csak arra vártak, hogy Antonia biztonságban legyen. Az épület kigyulladt, Antonia már sokadjára ijedt meg a nap folyamán. A szájkosár nem nagyon hagyta őt beszélni, de megpróbált. Mindössze motyogni sikerült.
-Engedjenek el! Jayce és Carl...
-Jól lesznek. Nem lesz semmi baj.
-El kell mennünk innen.
Antonia továbbra se akarta itt hagyni őket. Rossz előérzete van.
-Visszamegyek értük. - jelentette ki Sebastian.
-Edgar!
-Vigye őt, sietek. - engedte el a kis farkast, aki erőtlenül majdnem elesett.
Összébb görnyedve köhögött párat, ahogy befejezte Doune tovább indult volna, de Antonia ellenezte. Főnöke direkt fájdalmat okozott neki, mire Antonia majdnem a földön kötött ki. Félve nézett vissza falkavezérére.
-Nyugodjon le, kérem.
Edgar hamarosan megjelent. Hozta magával Jayce-t, Carl-t és a többi falka tagot. Antonia számára idegen farkasok ott maradtak. Próbálják visszatartani a fúriákat.
-Antonia! Megvagy? - kérdezte elsőnek Jayce, aki megtámasztotta jobb oldalát.
-Meg... - motyogta.
-Hogyan működik ez a szar? - akadt ki Carl a szájkosárral babrálva. - Nem hagyományos.
-Tudom. Menjünk innen, mert...
Nem tudta befejezni. Hatalmas robbanás volt mögöttük. Mindenki a földre feküdt.
-Felrobbant a ház.
-Nem ezt akartam mondani, de ez is elég indok. - kelt fel.
Carl felkaparta a földről Antonia-t és felvette menyasszony pózba.
-Tűnjünk innen el.
-Egyetértek. - kelt fel Steven.
Mind futni kezdtek. Antonia Carl mellkasába bújt a hideg ellen, ami a vékony pulcsin befúj. A fiú szorosabban fogta őt. Nemsokára találkoztak néhány farkassal.
-Többiek?
-Felrobbant a ház. Csomóan bent voltak... Egyikünk felderíti mi maradt, mi nem.
-Blackshade él?
-Igen.
Az említett megmozdította fejét, hogy egy percre ránézzen. Arcát seb borítja, valószínűleg a robbanásban szerezhette. A másik idegen nő, egyik vállán van hatalmas seb. Visszaejtette fejét Carl mellkasára, kevés ereje maradt. Jack most társult hozzájuk.
-A házból nem maradt semmi csak törmelékek, semmi használható. A többiek elégtek. - jelentette a látottakat. - Hogy van? - nézett Jayce-re.
-Gyengén. - adta a rövid, tömör választ.
Gyorsan értek vissza a központba, ahol sokan nézték a betóduló két falkát.
-Az orvoshoz viszem. - jelentette ki az egyértelműt.
Az ajtót nagy erővel nyitotta ki.
-Rakja az asztalra. - jelentette ki gyorsan az orvos. - Jó, hogy újra köztünk van, Blackshade.
Az említett csak pánikszerűen akarta levenni a szájkosarat, miközben még mindig vacog a hidegtől, szája belilult a kinti hőmérséklettől.
-Nyugodjon meg, segítek. - fogta le kezeit.
Tanulmányozta a szerkezetet és szekrényében kezdett kutakodni. Egy kis akkus vágó eszközt vett elő.
-Fogja meg a fejét, maga meg a kezeit. - mondta halkan. - Figyeljen Blackshade, nem tudom leszedni, le kell vágnom. Ez a kis kütyü az acélt is képes elvágni. De ne ijedjen meg, óvatos leszek.
Jayce oldalra fordította Antonia fejét és magához szorította. Addig Jack óvatosan fogta meg kezeit az ágyon tartva. Az orvos bekapcsolta a hangos készüléket. Antonia megijedt, el akarta húzni fejét, de Jayce mellkasa miatt nem tudta. Összeszorította szemeit és várta, hogy végre vége legyen. Három helyen kellett elvágni, mire le tudták szedni.
-Ez kész is van. - dobta el távolabbra a földre a szájkosarat, hogy ne legyen útban. - Látja? Nem is volt olyan vészes.
A készüléket visszarakta a helyére és egy gurulós asztalra tette, amik kellhetnek a sebek ellátásához.
-Jayce, gyere. - nyitott be kopogás után Carl.
-Kellek még, doki?
-Nem, köszönöm.
-Majd jövök. - nézett Antonia-ra és Carl után ment.
-Feküdjön el. - nyomta le finoman az orvos.

Két és fél óra múlva kezdett magához térni, nyitogatta ki a szemeit. Köhögésben tört ki, az orvos segített neki felülni és átnyújtott egy műanyag pohárba vizet.
-Köszönöm. - szólalt meg rekedten.
Körülnézett, Eric ekkor állt fel a székből. Még Jack, Carl, Jayce és Doune van jelen rajta kívül.
-Uraim. - biccentett. - Szükségem van egy térképre.
Nem értették a helyzetet, de Eric intett Jayce-nek és Carl-nak, hogy hozzanak.
-Hogy érzi magát?
-Prímán. - ült az ágy szélére.
-Mondott nekik valamit?
-Nem. Viszont azt már el is felejtettem, hogy Jack akart nekem mondani valamit. - nézett rá. - Azt hiszem sejtem mit.
-Atrens?
-Ő még nem tud róla... 
-Akkor gondolom itt az ideje beavatni. A doki úgyis tudja, biztosan látta.
Az említett csendesen bólogatott.
-Antonia, te egy Kiválasztott vagy. - bökte ki.
-És a doki honnan tudja? Honnan lehet tudni?