Gyilkos titok

.

-Vigyázzatok magatokra és egymásra.
-Meglesz. Te is vigyázz magadra Matty. Szia.
-Szia, Bogárka. - az ablakot felengedte és elhajtott.
-Egyébként a többiek nem tudnak Emmett-ről, és ez jó lenne ha így maradna.
-Oké.
-Ülj a hátamra, hajolj le és kapaszkodj a bundámba.
-Mi? - kérdezett értetlenül, de Antonia már átváltozott.
Jess tette, amit mondott és a farkas futásnak eredt. Egészen Jayce-ék házáig, ahol vissza változott és dörömbölni kezdett az ajtón.
-Jayce! Carl! - dörömbölt továbbra.
-Nincsenek itt. Gyűlésen vannak a központban Eric-nél. Nemsokára jönnek vissza.
-Kurva élet. - rúgodt bele az ajtóba, amely fájdalmasan megnyikordult, de a helyén maradt.
-Mi az? - Jess-re vezette tekintetét. - Mi történt?
-Tudnál rá vigyázni? Ha visszaérek esküszöm mindent elmondok, de nem akarom magam ismételgetni.
-Hová mész?
-Megekerem Doune-t. Ide ő is kell. Nem akarom Jess-t mégnagyobb bajba keverni és most nekem se férne el a falka előre léptetése mellett.
-Oké.
-Addig csinálj neki teát vagy nem tudom. Itt találkozunk. Sietek vissza. - ölelte meg barátnőjét.
Farkassá változott és az erdőkön keresztül futott, ahogy csak tudott. Az aula közepén öltött emberi alakot. Megnézte az edzős helyükön, a fegyver szobába, a gyakorló teremben, majd a cellák felé vette az irányt. Későig bent szokott maradni. Valamikor egyedül, valamikor egy-két falka taggal. Most épp Edgar-al van a celláknál.
-Doune! - vergődte át magán azon a pár emberen, akik az útjában álltak.
-Igen, Blackshade?
-Beszélnünk kell. Valamibe bele kell avatnom, de nem itt.
-Rendben.
-Jöjjön utánam, uram.
-Hova megyünk?
-River's Edge.
-Ott lakik, nem?
-De. - változott át, a férfi követte példáját.
Egészen az erdőig vezette, ahol már a két másik fiú is megjelent.
-Most értek ők is ide. - utalt Jackson Jayce-ékre.
-Jess hogy van?
-Bement a mosdóba. - tájékoztatta Carl.
Antonia egyből afelé vette az irányt és kopogott az ajtón.
-Antonia vagyok. Minden rendben?
-Igen. - ment ki. - Csak...kicsit össze kellett szednem magam.
-Mondtál nekik valamit?
-Még nem, meg akartalak várni téged.
-Oké. Kijössz? Itt a főnök is.
-Persze.
-Jess-t most engedték ki a kórházból. - tájékoztatott mindenkit, ahogy kiértek. - Ma délután hibridek támadtak rá.
-Miért?
-Agnes-t akarják.
-A túszt? - kérdezte Carl.
-Igen.
-Azt mondták, hogy engem vesznek elő, ha nem adják-adjátok át. - szólalt meg most először és körbe nézett a társaságon. - Ezért vertek meg.
-Valamit ki kéne találni.
-Agnes-t nem adhatjuk át.
-Tudom, de azt se hagyhatjuk, hogy Jess-nek essen baja.
-Mindkettő igaz. Valahol középúton kell megállapodnunk.
-Addig biztonságba kell őt helyeznünk. - mutatott Jess-re Ethan Doune.
-Felőlem itt is maradhat. - adta a választ Carl.
Jayce csak helyeslően bólogatott.
-Itt lenne a legnagyobb biztonságban. - tette hozzá Jayce.
-Rendben, akkor Evony és Clawson itt maradnak. Atrens, tegyen egy felderítő utat. Mi kikérdezzük a hibridet. Mindenkinek megfelel?
-Igen. - hangzott némelyikük szájából, a többiek csak bólogadtak.
-Remek. - változott át, Antonia meg követte.
Visszafutottak a központba és egyből a cellákhoz mentek.
-Már megint mit akarnak? Már elmondtam mindent, amit tudok!
-Egy apró részletet kifelejtettél. Követtek minket. Feljegyzitek az ismerőseinket és fenyegetitek.
-Nem tudom miről beszél. - tagadta, de látszott rajta az igazság.
-Nem ismerős? Eperszőke haj, zöld szem?
-Sajnálom, de nem ismerem az embereket. Nem szoktam velük kapcsolatba lépni.
Ethan Doune és Antonia egymásra néztek.
-Nem említettük, hogy ember.
-Nyílván való volt. - próbálta gyorsan, zavartan bevédeni magát. 
-Te utolsó büdös kurva! - húzott be neki Antonia. - Ha nem mondod el, amit tudni akarunk hosszú éjszaka és nap elé nézünk.
-Még mindig semmi? - kérdezte Doune.
Nem érkezett válasz, így nekiláttak a kínzásnak.