Gyilkos titok

.

-Nem vagyok álmos.
-Ja, azt látom a fejeden. - kelt fel a székből.
A telefont kikapta a kezéből és kikapcsolta anélkül, hogy a képernyőre nézett volna.
-Naaa! Add vissza!
-Nem, nem. Aludj. Biztos semmit se pihentél az elmúlt napokban. Akkora karikáid vannak, mint egy pandának. A szervezeted is legyengült. Legalább csak egy kicsit pihengess.
-Add már vissza azt a szart!
-Antonia, nem.
Fújtatott és kezeit keresztbe helyezte mellkasa előtt. Nem aludt, a plafont bámulta hajnalig, mikor a doki óvatosan benyitott egy beteggel. Látva, hogy nem alszanak bátrabban ment be és csapott zajokat, míg ellátta a sebesültet.
-Hali, Jack.
-Szia, Tay. Mizu?
-Semmi. Megfigyelések vannak. Veled?
-Velem sincs különösebb.
-Bébicsőszködsz? - nevetett.
-Mondd ezt még egyszer és egy szájbakúrt villanyoszlopot dugok le a torkodon! - kelt ki magából Antonia.
-Nyugi, na. Csak vicceltem.
-Én viszont nem.
-Kicsit morcos... - állapította meg.
-Ja nem, ő mindig ilyen, ha beszólnak neki. - tájékoztatta Jack.
Antonia a palackját maga felett lendítette hátra a barátja felé, akit el is talált.
-Hé! - fogta a fejét. - Ez a kupakja volt.
-Így jártál. Örülj, hogy orvosiban vagy.
-Baráti szeretet. - szólalt meg a doki.
-Az biza. - nevetett Tay.
Az orvos végzett a varrással, tapaszt rakott a sebre és útjára bocsátotta az idegent.
-Köszönöm, doki. Nektek meg kitartást.
-Kösz.
Nem sokkal később még egy beteg tért be. Antonia egyből felült Jack pedig elé állt. Az orvos nem értette a helyzetet, de leápolta a beteget.
-Blackshade...milyen jó újra találkozni. - gúnyolódott Cloudgate.
-Ha egy ujjal is hozzá érsz ripityára töröm a csontjaid. - védte Jack. - Mit keresel itt? Még mindig Sheila a főnököd.
-A közelben sérültem meg.
-Döglöttél volna bele. - vágta hozzá Antonia kegyetlenül.
-Talán máskor, szivi.
Az orvos kíméletlenül tevékenykedett, amitől Cloudgate többször is felszisszent.
-Végeztem, menjen. - nem volt hozzá kedves, kiterelgette a szobából, ami majdnem lökdösésbe ment át.
-Nem ez volt az, aki megrugta, mikor égési sérülése volt? - érdeklődött az orvos.
-De. - válaszolt Antonia és visszafeküdt.
Jack rá pillantott és közelebb húzta a székét, majd leült. Az orvos elmosolyodott kapcsolatukon.
-Mi az, doki?
-Semmi, nem fontos.
-Mondja csak, kíváncsivá tett. - szólalt meg Antonia.
-Olyanok, mint a testvérek. Marakodnak, de ha valami baj van ott vannak egymásnak. Nem rég még csipkelődtek, most meg kész lett volna ölni, hogy megvédje.
-Ez természetes, doki.
-Ő segített nekem, mikor rájöttem, hogy átváltozgatok. Ők avattak be mindenbe. Jack sokszor edzett velem. Egy ideig nála is laktam, mikor volt az égéses ügy. Segített felépülni
-Szoktunk pókerezni is. Többször is átmegyünk egymáshoz. - rakta hozzá Jack.
Az orvos elintézett pár papírt és kiment.
-Jack.
-Hm?
-Mikor beavatáskor tesztelték átváltozom-e nyomás alatt Sheila azt mondta a szüleim miattam haltak meg. Ez igaz?
-Antonia...
-Azért haltak meg, mert Kiválasztott vagyok? A háború emiatt tört ki?
-Megölték őket, mert védték az otthonukat, téged és a barátaikat. De ez nem jelenti azt, hogy...
-Tehát igen. - vágott közbe.
-Én nem ezt mondtam.
-A lényege ugyan ez. A bátyád is, emiatt...
-Antonia elég! Ne merd hibáztatni magad! Semmiről se tehetsz! Még csak egy kisbaba voltál! Háborúk és csaták mindig voltak és lesznek is! Verd ki ezt a hülyeséget a fejedből!
-Sajnálom.
-Mit? - kérdezte higgadtabban.
-A bátyád.
-Ne sajnáld. Ami megtörtént az megtörtént. Nem tekerhetjük vissza az időt, hogy bármit is megváltoztathassunk.
-Ha mégis mit tennél?
-Fejezd be. Nem lehet és kész. Felesleges ilyen faszságokon gondolkozni. Csak pihenj, jó?
Antonia nagy levegőt vett. Ő tipikusan sose engedi el könnyen a dolgokat. A nap telt, dél körül kiengedte őt az orvos. Szerencséjére vasárnap van, nem mulasztott sokat az iskolából, bár kapott igazolást távollétére. Curtis nagyon megörült, hogy Antonia egyben haza ért, az állatok nem különb. Curtis tájékoztatta, hogy gondozta őket, míg nem volt otthon, Antonia egy kiadós kajával köszönte meg fáradozását. Másnap reggel bement a céghez, utána suliba. Hasa iszonyatosan fáj a kínzások óta, még felmentést is kért a suli orvostól. Jess próbálgatta felvidítani. Suli után megint a céghez ment, majd haza. Emmett hiába érdeklődött a kínzások felől, kerülte a témát, vagy hirtelen dolga akadt. Emmett távollétét hosszabbították. Antonia következő napja a suliban elég gyatrán és fájdalmasan telt. A folyosón sétálva egyszer csak elájult. Jess hívta az egyik tanárt, aki meg a mentősöket. Jess útban velük a kórházba beszámol a nekik, hogy nagyon fáj neki a hasa már két napja. Hamar beértek, ami nem volt meglepő. Jess nem tudja, hogy mit tegyen. Hozzá tartozó kell. Elmegy barátaikhoz, egyenest az erdőbe.
-Carl! - dörömbölt az ajtón. - Carl!! Nyisd ki!
-Mi történt? - nyit ajtót Jayce.
-Antonia kórházba van.
-Mi?
-Azt mondták hívjam vagy keressem fel a hozzátartozóját, de ugye ő nincs az országban. - tájékoztatta pánikolva.