Gyilkos titok

..

Jack még keresett egy másik pokrócot, amit ráterített, hogy ne fázzon, majd ágyba bújás után leoltotta a villanyt.
-Jó éjt.
-Neked is.
Másnap délelőtt viszont menniük kellett haza.

-Antonia! - kiáltott Jayce, de igazából a hívott fél nem is volt tőle olyan messze.
-Mond.
-Van egy hírünk. Meglepetés. - folytatta Carl.
-Meséljétek. - emelte rájuk szemeit apró kíváncsisággal.
-Voltunk a főnököknél. Kérdezősködtünk, győzködtünk, imádkoztunk, majd megengedték.
-Oké, de mit?
-Átraknak minket a ti csapatotokba.
-Mi?! - lelkesedett be. - Ez fantasztikus!
-Bizony.
-Nekünk amúgyis szar volt a csapatunk. Kíváncsi vagyok a tiéd milyen.
-A lényeg, hogy te ott leszel.
-Nálunk mindenki rendes. Cloudgate volt az egyetlen idióta, de ugye ő már rég nem nálunk van. Az elején szórakoztatta a többieket, de ők csak nevettek rajta, nem csesztettek.
-Attól még kíváncsiak vagyunk.
-Ráadásul szokatlan lesz nekik plusz két tag.
-Ne ünnepeljük meg valahogy? - vetette fel az ötletet Antonia.
-Lehetne mondjuk rengeteg kajával. - tettetett gondolkodást Carl.
-Megszólalt a stresszevő. - nevetett Jayce.
-Nézzünk horrort! - csillant fel Antonia szeme. - Csinálok kajákat, ti addig pattogtassatok kukoricát és szedjétek elő a chipset meg a szószokat.
Antonia csinált szendvicseket, melegszendvicseket, gyümölcs salátát és shake-eket. Addig a fiúk feltúrták az összes kaja rejtekhelyeiket. Film választás közben Antonia írt egy sms-t Emmett-nek, hogy nem megy haza, ne várja. A film után következtek az ivós játékok. Bumm, sörpong, kings cup, "Én még soha...", ivós jenga és az ivós póker is. Az utolsó játék végén már mindenki kivolt. Carl felvette az elejétől a végéig kíváncsiságból ki mit hülyéskedik és mit fognak elfelejteni. Na meg visszanézni is egy jó élmény. A telefont kitámasztotta egy biztonságos helyre, ahonnan minden látszik a nappaliban és nem verik le. Mind jól érezték magukat, de még a szobáig se jutottak el, kidőltek ott helyben. Jayce és Carl félig egymáson feküdtek, Jackson a fotelnek dőlve aludt el, Antonia pedig a dohányzó asztal túlfelén terült ki.

Tízig aludtak. Legelőször Antonia kelt fel, aki mindenkiről csinált egy képet, amin egy jót nevetett, majd feltakarított és rengeteg kávét főzött, mire már Jack is felébredt és elővett mindenkinek egy-egy fájdalom csillapítót. Antonia bögrékbe öntötte a fekete italt és a kicsi, négy személyes étkező asztalhoz vitte őket. Középre rakott tejet és kockacukrot, és a még kancsóban lévő néhány pohár kávét. Az italok mellé pedig Jack lehelyezte a gyógyszereket. Egy kisebb pohárba vizeket is raktak oda, legutolsónak egyszerű szendvicseket készítettek. Felkeltették a két szunyókálót és mind leültek az asztalhoz.
-A telefonom! - jutott hirtelen eszébe a csokibarna hajúnak.
Felpattant a helyéről és oda sietett hozzá.
-Lemerült... - vitte be a szobájába, ahol felrakta a töltőre és visszatért a többiekhez.
-Ma lesz az első napotok nálunk.
-Valóban. - kortyolt bele a feltejezett kávéjába Jayce. - Már kíváncsi vagyok a falkára.
-Én is.
Reggeli után Antonia hazament lefürödni és átöltözni. Emmett már nem volt itthon. Kivitte egy kicsit az állatokat és gitározott. Csinált ebédet, majd elment a fiúkhoz, akikkel meg a központba mentek. Antonia bement az edző helyiségbe a falkához, míg Doune vált egy-két szót a másik két fiúval.
-Üdv mindenki. Ők itt a falkánk új tagjai. Carl Evony és Jayce Clawson.
Üdvözlésképpen tapsolni kezdtek, néhányan hurjongtak is, majd kezdték az edzést. A nap végén mindenki hazament, kivéve Jayce-t, aki elugrott egy boltba vásárolni egy-két dolgot. Időjárásilag nem járt jól. Az eső csak úgy szakad. Néha villámok világítják meg a borús eget és az utcákat, olykor kisebb dörgésekkel. Jayce tíz másodpercet számolt az egyik között. Szerencsére felkészült a viharra, fekete esernyőjével védekezett az elázás ellen. A szél lengedezett, néhol erősebben kezdett rá. Még egy-két autót látni a környéken elhajtani a csúszós útakon. A buszon is vannak utasok, de csak néhány a késői idő miatt. Jayce fülét egy aprócska lény keserves hangja ütötte meg. Egy cicáé. A hang irányába igyekezett. Hála a felerősödött hallásának könnyedén megtalálta. Egészen aprócska. Ázott és fél. Egy karton dobozhoz húzódott be, felette volt egy kis tető a boltnak köszönhetően. Jayce az esernyőjét összecsukta és lassan megközelítette a kicsit.
-Szia cicus. Hát te?
Óvatosan megsimogatta. A kisállat nem tudott hova elhúzódni előle a fal miatt, ígyhát tűrte és reménykedett ő nem bántani akarja. Felvette a kis jószágot, egy gombnyomással kinyitotta esernyőjét és folytatta útját az éjszakába. Haza érve a fürdőbe vették az irányt.
-Gyere, megnézzük valójában milyen színű vagy. 
Rengeteg kosz jött le róla, a vizet sötétebb szürkére színezve. Kétszer-háromszor kénytelen volt megmosni őt, hogy ténylegesen visszanyerje bundája eredeti színét. Ezután alaposan megszárította nehogy megfázzon. Ennek köszönhetően az illata elviselhető lett és hófehérben pompázik, enyhe vöröses árnyalattal a fején. Jobb mancsán szintén található egy aprócska folt ebben a színben. Körülnézett a lakásban, de Carl már aludt a szobájában egy felbontott chips-es zacskóval. Kivette a kezéből és kivitte a konyhába. A cicával leült megnézni egy filmet, majd éjfél után ő is ment aludni. A csöppség mindenhová követte és keserves sírásban tört ki, mikor nem tudott felmenni az ágyra. Jayce segített neki. Együtt hamar elaludtak a fárasztó napjuk után.