Gyilkos titok

.

-Szép napot. - köszönt az őrnek, aki csak biccentett, azt hitte tovább fog menni a lány. - Megkérhetném, hogy legközelebb ne engedje be azt a balfaszt és soha többé ne engedje Cassidy-ék közelébe? - kérdezte udvariasan, mégis tele idegességgel.
Az őr pislogott párat.
-Joseph-ről beszél? De hisz azt mondta, hogy ön szólt neki vigye oda magához az állatokat.
-Nem. Nem így történt. Csak meg akart keresni őket felhasználva.
-Értettem. Sajnálom, többet nem engedem be.
-Köszönöm. Legyen további szép napja.
-Önnek is.
Antonia besétált a házba, míg Emmett leparkolt.
-Miért nem szóltál, hogy Joseph vitte el őket?
-Ó, azt hittem most nagyban megy a megsértődöttség és nem szólsz hozzám. Váó... - gúnyolta ki, majd felment a szobájába az állatokkal.
Egész nap ki se mozdult. Végül Emmett bekopogott, viszont engedély nélkül ment be.
-Szia. - köszönt kedvesen. - Nem szeretek veled haragban lenni...
Antonia gúnyos mosolyra húzta száját és fújtatott. Nem fordult hátra, nem nézett rá, a papírokkal foglalatoskodott.
-Kérlek. Beszéljünk.
-Te voltál az, aki nem akart hozzám szólni, akkor én most miért tegyem? - hangzott unottan a válasz.
-Sajnálom. - ment mellé.
-Nem érek rá. Dolgoznom kell.
-Csak bocsánatot akarok kérni.
Antonia sóhajtott.
-Nem haragszom. Csak hagyj dolgozni.
-Nem hiszem, hogy ez igaz lenne.
Megállt a munkában és a férfira vezette tekintetét.
-Nem vagyok egy öt éves kisgyerek, aki mindenen is besértődjön, például azon, hogy nem szólsz hozzám. Tény, hogy rosszul esett, de nem érdekel már. Beszéltünk. Most már dolgozhatok? Van egy csomó papír, de ha ennyire lábatlankodni akarsz rád sózom a felét! - fenyegette meg játékosan szúrós szemekkel.
-Isten ments! - tette fel kezét védekezés képpen. - Azzal csak te járnál rosszul. - nevetett.
-Ez igaz.
-Na jó... -  borzolta össze a lány haját. - Akkor béke van?
-Ha mégegyszer összecseszed a hajam nem olyan biztos.
Emmett vigyorogva nézett rá.
-Megyek, nem zavarlak tovább. Kivéve ha kész a vacsi.
-Nem kérek vacsit.
-Palacsinta lesz.
-Kérek vacsit. Mikor lesz kész? Mit lopod itt a napot még mindig? Gyerünk és csináld! - sürgette meg.
-Tudtam, hogy a palacsintára már ugrasz is. - kuncogott és kiment.

-Ahhahjj! - kiáltott fel egy óra elteltével.
Kisvártatva Emmett megérkezett, mintha csak hívta volna.
-Mi történt?
-Miért egy tizenöt évesre bízták a céget? - döntötte fejét a háttámlára.
-Mert örökölted és okos vagy. Mellesleg felügyelet alatt állnak a lépéseid. - lépett hozzá és rákönyökölt a háttámlára Antonia feje két oldalánál, így egymás szemébe néznek.
-Akkor is még csak tizenöt vagyok.
-Egy szuperokos tizenöt éves. De tényleg. Még az igazgató is elengedett néhány óráról, mert tudja, hogy egy zseni vagy.
-De...
-Semmi de, Bogárka. Kész a palacsinta. Jössz?
-Na ná! - pattant fel, amit egy fájdalmas nyögés követett. - Erről el is felejtkeztem...
-Azért csak óvatosan.

A hét további része hasonlóan telt. Viszont ahogy elérkezett a hétfő vissszament a központba. Ethan bocsánatot kért, hogy galibát okozott, majd egyből az orvoshoz irányította, aki megnézte a sebet, kivette a varratot és sebösszehúzó kis tapaszokat rakott rá, majd egy nagy sebtapaszt kötés helyett. Aztán az edzésre ment, ahol nem volt ott Cloudgate. Antonia nem mert rákérdezni mi lett vele. A többiek nem csesztették, nem súgdolóztak mögötte. Még néha érdeklődtek hogyléte felől is. Jackson-al kibékültek, továbbra is kíséri őt. Ahogy a hét telt egyre jobban rázódott vissza a szokásos napokhoz. Hétvégén már bevetésre mentek, mindkét nap. Sikerrel zárultak. Ethan azt mondta neki, hogy már csak két bevetés van hátra és ő is kap fegyvert, amitől Antonia belelkesedett. Viszont az az utolsó két csata valahogy nem akart eljönni. Eltelt egy újabb hét, majd a következő elején volt egy küldetésük. Ezen a héten több nem is volt. Antonia kezdte unni, már-már el is felejtette miért várta ennyire, mikor érkezett a hír, hogy holnap mennek. Viszont este be kellett mennie a Bluefish Lawyer-hez, mivel az egyik alkalmazott elrontotta a papírokat. Egész este azok felett ült. Hajnalban bealudt egy fél órára, de felriadt, mikor tudatosult benne hol is van. Bögréjével együtt csoszogott le fáradtan a konyhába, ahol páran gyülekeztek a kávéért.
-Jó reggelt főnök! - köszöntek neki, de felőle csak egy biccentésre telt.