Gyilkos titok

..

-Ne szórakozzgass itt velem, kölyök!
-Ne itt? Akkor álljak arrébb?
-Hol. A. Főnök?
-Ez most vicc? - nevetett fel.
-Jó reggelt, Antonia Hope Gibson vagyok. Örülök a találkozásnak. Miben segíthetek?
-É-én...
-Az alkalmazottam hibáit kijavítottam. Merem remélni tanult belőle, adtam neki második esélyt. Felőlem átnézetheti a felügyelőmmel. Lehet, hogy fiatal vagyok és kezdő, de értem a dolgomat. 
A felvételnek vége lett. Nem tudta mit mondjon a férfi.
-Értem. Elmehet, majd tájékoztatom.
-Köszönöm.
Emmett kinyitotta Antonia-nak a kocsi ajtót és be is csukta utána, majd ő is beszállt.
-Nem is tudtam, hogy felvetted.
-Gondoltam, hogy hisztizni fog a felügyelődnél.
-Hát...köszi, asszem.
-Nincs mit.
Antonia rövid idő alatt bealudt a kocsiban. Mikor hazaérkeztek Emmett a karjaiban vitte be a fáradt lányt.

Antonia és barátai május első hetében járnak. Nem telt el sok idő, miután megkapta a fegyvereit. Azóta minden egyes edzésen gyakorolt. Nagyon jól belejött, olyannyira, hogy ezen a napon egyedül is elmehet bevetésre. Már úton is van a helyszínre, ami egy eldugott sikátor. Egy vámpírt kell megölnie. Sheila egy ismerősétől kapta a fülest, hogy ott lesz. Antonia észre se veszi, de Emmett követi őt, pedig még csak nem is otthonról indult. Útközben látta meg a lányt és tudja, valamire készül. Antonia körülnézett és bement a sikátorba, a kuka mögé bújva. Emmett csak akkor ment közelebb, mikor látta Antonia kilépett búvóhelye mellől. A vámpír mit sem sejtett, ahogy Emmett se számított semmire. Antonia hirtelen rántotta elő kardját, ellenben a vámpír már hallotta a fegyver súrlódásának hangját, így ő is támadásba lendült. Antonia számára furának tűnt, mintha túlságosan is fel lett volna készülve a támadásra. Sikeresen megölte a lányt, viszont valahonnan még négyen érkeztek, akik neki estek. Antonia gyorsan elrakta a kardját és átváltozott farkassá, hogy hatékonyabb legyen és megússza kevesebb sérüléssel. Emmett is odasietett segíteni. Ujjai körül arany csillogás fedezhető fel, ahogy elkezdett varázsolni. Miután az áldozatok meghaltak Antonia hátra pillantott Emmett-re. Rövid ideig figyelték egymást, a férfi már szólalt volna meg, de Antonia elfutott a sötét éjszakába. Befut az erdőbe és csak a központtól nem messze lévő szélénél változik vissza emberré. Onnantól gyalogol egészen az épületig, ahol keresni kezdi Ethan-t. Rövidesen meg is találja a földszinten, Sheila-val beszélget.
-Megjöttem a vámpíroktól.
-Többes számban? - ráncolta homlokát Ethan.
-Igen. Miután megöltem a célpontot még négyen jöttek. Kicsit furcsáltam, úgy tűnt mintha az a lány túlságosan is fel lett volna készülve rá, hogy én támadni fogok. Mintha előre látta volna, pedig lopakodtam. Ezt leszámítva minden rendbe ment. Nem hagytam túlélőket.
-Utána járok miért voltak többen. Az informátorom elmondása alapján egyedül kellett volna lennie. - ment el Sheila.
-Jó munkát végzett. Haza mehet.
-Köszönöm, uram. - biccentett. - Viszlát.
-Viszlát holnap, Blackshade.
Antonia elővette a vezetéknélküli fülhallgatóját és elindította a kedvenc lejátszólistáját a Like a Storm előadót. Nem vonatozott, az erdőn keresztül visszasétált kis városába, ahol felnőtt. Ez bele telt neki három órába. Nem tervez hazamenni, kell neki némi idő, míg kitisztulnak gondolatai. Hisz csak most tudta meg, lakótársa és egyben testőre, szinte testvére egy varázsló. Lassan sétálgat az utcákon, a végén még be is járja az egész várost. Jayce és Carl most léptek ki egy éjjel-nappal nyitvatartó benzinkútról, hamar észre is veszik Antonia-t. Nem sokkal később ő is meglátja őket, magára erőltetve egy mosolyt int nekik, közben sétál tovább. A fiúk odamennek hozzá, mire Antonia kiveszi a kis készülékeket a füleiből.
-Hát te mit keresel itt? Messze laksz innen.
-Esti séta. És ti?
-Nem rég jöttünk vissza a központból. Tudod, nekünk is küldetésünk volt. Vettünk egy kis nasit. - mutatta fel a kis zacskót.
-Merre mész?
-Amerre visz a lábam.
-Miért nem mész haza? - érdeklődött ismét Jayce.
-Nincs kedvem. - ránt vállat elkomorodva.
-Összevesztetek? - kíváncsiskodott ezúttal Carl.
-Mondhatni. - gondolkodott el. - Nem igazán szóltunk egymáshoz.
-Átjössz hozzánk? - invitálta meg Carl.
-Nem, nem akarlak zavarni titeket. Most úgyis sétálni van kedvem.
-Hozzánk is kell eleget sétálni.
-Te sose zavarsz. Na gyere, ne mászkálj egyedül éjjel.
-Most nincs kedvem.
-Majd lesz. - karolta át Jayce a vállát, hogy vezesse.
Már az elején rájöttek, hogy valami nincs rendben, ezért nem akarják egyedül hagyni. Pár óra elteltével végre megérkeztek a jól ismert faházikóba.
-Na mesélj, mi a baj? - faggata Jayce.
-Nem fontos.
-Kérsz vacsit? Mondjuk melegszenyát? - érdeklődött a stressz evő Carl, ellenben meg se várva a választ neki látott készíteni.
-Köszi, de nem vagyok éhes.
Jayce neki állt sok teát csinálni. Míg a víz forrt keresgélt a laptopján egy jó kis filmet, amit megállítva a tévére vetített. Carl összesen tizenkét szendvicset készített, amit két tálcára rakott. Antonia-t Jayce leültette a kanapéra, aztán a kancsót és a három poharat ő is tálcára rakva vitte a dohányzóasztalhoz.